Drága Jutka néni! Mindig a mosolygós és büszke arcod van előttem, ahogy a világhírű zongoraművész unokádat emlegeted. Mert Miyuji volt szíved csücske, és mint egyszer mondtad, életed fő műve. Jó látható jelei voltak ennek, egy szuper menedzser sem egyengethette volna jobban unokád útját, mint Te magad. Utolsó beszélgetésünkkor – a végzetes műtét előtti nap is – így beszéltél: „de jó, hogy megéltem a debreceni koncertet, és hogy az én Drágám hozott be a kórházba.” A Jóisten akarta így, egészen biztosan.
Szeretettel őrizzük emlékedet, a zene iránti szenvedélyedet, és tudjuk: bármikor meghalljuk Miyuji játékát, egy kicsit mindig benne leszel Te is.
Nyugodj békében!
vgy
