Élni muszáj – megemlékezés 2018. január 

A féltízes misét követően emlékezett meg január 7-én Kismaros a Szovjetunióba elhurcolt 85 fiatal férfira és nőre, akiket a második világháborút követően a Vörös Hadsereg parancsára vagoníroztak be és vitték a mai Ukrajna területére, kényszermunkatáborokba.

Az elhurcoltak közül 11-en soha nem térhettek haza, volt aki hazatérését követően pár napon belül halt meg. A tragédia szinte minden kismarosi családot érintett, német származásuk miatt. Az ítélet nélkül kollektív büntetésben részesített emberekkel fizettették meg a háborús veszteségeket. Az évekig tartó kényszermunka története máig hat. A rendszerváltásig még beszélni sem lehetett róla. A 73 évvel ezelőtti történet szereplői élni akartak. Egymást segítve, imádkozva, a túlélés sokféle praktikáját kihasználva, testileg és lelkileg meggyötörten tértek haza. A túlélők közül ma már csak négyen élnek, Müller Róza néni, Neubauer Bözsi néni, Poldauf Cica néni, és Mohr Tibi bácsi. Élni akarásuk példa valamennyi kismarosi számára.  

A megemlékezés kapcsán a hirado.hu Neubauer Rudolf polgármesterrel és Néder Saroltával készült riportját ide kattintva tekinthetjük meg. 

Ezek pedig Ungi Dániel fotói az eseményről: