Fényjáték – beszélgetés Győrffy-Kovács Adrienn festőművésszel

Miegymás, Rólunk szól Fényjáték – beszélgetés Győrffy-Kovács Adrienn festőművésszel bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

December 14-én Szakolczay Lajos művészet- és irodalomkritikus, Kismaros Díszpolgára által nyílott meg Győrffy-Kovács Adrienn Fényjáték című kiállítása a Kismarosi Művelődési Házban. A január végéig látogatható tárlat a festményeken túl betekintést nyújt Adrienn könyvillusztrációiba is.

– Mivel foglalkozol főállásban?

– A Piarista Gimnáziumban tanítok Vácon. Több mint háromszáz piarista diáknak adhatom át a rajz órákon a festés, rajzolás örömét és a művészettörténet rejtelmeibe is betekintünk. A tanítás nagy örömforrás és lehetőség számomra, a gyerekek tisztasága, szeretetteljes lényük gazdagsága sugárzik felém. Az órákon lehetőségem van a képzőművészet világába kalauzolni a gyerekeket, illetve az irodalom, a zene is fontos szerepet kap ezeken a foglalkozásokon. Kidolgoztam egy speciális tanmenetet a négy őselemhez kapcsolódó feladatokkal. A fakultáción rajz érettségire készülünk, a szakkörön tűzzománc, kerámia, olajfestés is szerepel a palettán. A „humán sáv” nevű órákon félévente új témakör van, tavaly a szecesszió korszakát dolgoztuk fel, idén pedig a portréfestés rejtelmeibe merültünk bele. Tanítványaim idén bejutottak a XXII. Országos Képzőművészeti Biennáléra, ahová neves zsűri szakmai döntése alapján kerülhettek be a középiskolás korosztály alkotói. A diákok lelki nevelése is nagyon fontos pillére iskolánk szellemiségének, rekollekciós nap, lelkigyakorlatok segítik tanulóink elmélyülését, gazdagítják lelki növekedésüket. Ezekben a feladatokban is részt veszek, ami állandó készültséget, lelki fogékonyságot, éberséget igényel.

– Mi vezetett a képzőművészethez, azon belül a festészethez?

– Négy éves voltam, amikor kijelentettem, hogy festőművész és tanár leszek, határozottan emlékszem erre a pillanatra. Sok kiváló művésztanárom volt, akik ezen az úton tovább vezettek engem. Az Óbudai Festőiskolában Gyémánt László, a Montázs Rajziskolában Baska József, az Eszterházy Károly Főiskolán Nagy B. István és Földi Péter, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen Gerber Pál festőművészek segítettek elsajátítani és elmélyíteni a szakmai tudásomat.

– Hogyan alakult az alkotás során a mainak nevezhető festői „hangod”? A képeidről sugárzik a természethez fűződő viszonyod, és valamiféle azon túli, finom érzékelésmód. Kifejezhető szavakkal, mi dolgozik benned, amikor festesz?

– Amikor festek, igazából nem vagyok jelen ebben a valóságban, más dimenziókba, más valóságok rejtett harmóniájába léphetek be. A „Belső hegység” és az „Igazi otthonunk” című képeim jelenítik meg leginkább ezeket a más időbeli létezéseket. A fényhez, a fény nyitotta alagutakhoz közeledem. Azokhoz az alagutakhoz, amelyeken átjutva végső soron valamiképp Isten közelébe juthatunk.

IMG_2736

Igazi otthonunk

– Meghatározható-e a stílus, amiben alkotsz?

– Meditatív, belső tájképek, fényből szőtt vásznak. Sosem a látható érdekelt, hanem annak mögöttese. A dolgok filozófiája, a megfoghatatlan ábrázolása. A börzsönyligeti élet, az ebben a tájban való elmélyülés segít közel kerülni a festmények alapjául szolgáló természeti élményekhez.

– Hol voltak eddig kiállításaid, illetve melyikre emlékszel vissza a legszívesebben?

– Budapesten, a Magyarok Házában, az Operaház mellett a Titok Galériában, a Magyar Írószövetségben, Vácon a V14 Galériában, Pilisvörösváron a Műhely Galériában, Nagymaroson a Kerek-sarok Galériában és Kismaroson a Művelődési Házban , valamint Münchenben, a Lyrik Kabinett nevű irodalmi és képzőművészeti centrumban voltak eddig önálló kiállításaim. A legelső önálló kiállításom a Fonó Budai Zeneházban volt, talán ez a legmeghatározóbb élmény, rengetegen jöttek, itt mutathattam meg legelőször a saját alkotásaimat. A legutóbbi megnyitó is szép volt, nagyobbik fiam száz gyertya fényénél hegedülte el a Gyertyafénykeringőt…

belsohegyseg

Belső hegység

– Jelen kiállításod ideje alatt a Kismarosi Művelődési Házban is megvásárolható Fekete Vince Piros autó lábnyomai a hóban című kötete, amelynek fényét a te alkotásaid emelik. Ez hogyan jött?

– A Magyar Írószövetségben volt kiállításom, ott látta meg festményeimet az Orpheusz Kiadó vezetője, s ezután kért fel, hogy illusztrációkat készítsek ehhez a gyerekvers-kötethez. Nagy kihívás volt számomra, mert ez teljesen más munkamódszert igényel, alkalmazkodnom kell a vers témájához, a könyv stílusát egységben kell megőriznem és a határidőket is be kell tartanom… Igazából meg tudtam teremteni azt a lírai mesevilágot, ami a versekből táplálkozott. Szívesen vállalnék még ilyen, ehhez hasonló feladatokat.

paah

Fekete Vince: Piros autó lábnyomai a hóban – Győrffy-Kovács Adrienn illusztrációival

– Az elmúlt években te készítetted a Díszpolgári cím kerámiaplakettjét. Mi alapján alkottad meg?

– Évekig foglalkoztam kerámiával, többféle technikát tanultam az agyaggal kapcsolatban, szobrászatot, korongozást, de leginkább a rakutechnika ragadott meg. A rakukerámia eredetileg egy kiotói fazekascsalád kerámiamunkáit jelölte, dísztárgyakat, de leggyakrabban teástálakat készítettek a hagyományos japán teaszertartáshoz. Nem hagyományos eljárással dolgoztak, mert a kézzel formázott kerámiáikat alacsony hőfokon égették ki, melegen vették ki az égetőkemencéből, s vízbe rakták, vagy hagyták érintkezni a hideg levegővel amely véletlenszerű hatásokat eredményezett rajtuk, ezáltal minden darab egyedivé vált.  A raku szó tartalma: „a szabadság élvezete”. A kerámiák letisztultsága és művészi, de egyszerű kivitelezése a zen filozófia alapelveit tükrözik. Céljuk az, hogy betekintést nyújtsanak a dolgok valódi természetébe.

A rakukerámiák készítése mindig izgalmas és megjósolhatatlan. Minden egyes darab egyedi és megismételhetetlen. Letisztultság és természetesség jellemzi őket. A rakukerámiák mindig kézzel készülnek, egyfajta meditatív állapotban. Úgy tartják, hogy egy raku tárgyat szemlélve megláthatjuk saját lelkünket és létünk értelmét. 

Amikor felkértek a díszpolgári plakettek elkészítésére, egyértelmű volt számomra, hogy csakis ezzel a technikával valósíthatom meg az elképzelésemet. Nagy öröm volt számomra, hogy idén Szakolczay Lajos kapta a díjat, aki megnyitotta két évvel ezelőtti kiállításomat az Írószövetségben.

dp1

A Díszpolgári cím kerámiaplakettje

– A gyerkőcök, a család és a munka mellett mikor és milyen módon nyílik alkalmad elvonultan alkotni?

– Régen volt saját műtermem Budapesten, egy tetőtéri klasszikus kis zug, egy ódon mosókonyha, amihez csigalépcső vezetett fel, teljes elvonultságban dolgozhattam. Ma már máshogy festek. Itthon, az ebédlőasztalon, vagy a festőállványon, általában a kisebbik fiam is belefest a képekbe, sokszor ő is előveszi a kis festőállványát és együtt alkotunk…Közben szól a zene, egy-egy labda elrepül a fejem mellett, de ez így együtt nagyon inspiráló közeg…

– Miből táplálkozik a képeidet átható spiritualitás?

– Abból a lelki tartalomból, ami a mindennapjaimat meghatározza. A mélyen gyökerező hitemből, a megélt kereszténységemből, a valóságként elfogadott transzcendens világból. Abból, hogy életemet beragyogja a hit fénye, az Isten szeretete. A mindennap csodáiból, az apró örömökből, a családom szeretetéből.

Révuti Norbert

 

Győrffy-Kovács Adrienn honlapját ide kattintva érhetjük el.