Ne halaszd holnapra…

0
916

Volt egy régi tervem. Lefényképeztük az öreg házakat, és gondoltam, megkérdezek valakit, kik laktak ott, milyen történetekkel, mesékkel lehet gazdagítani a kollektív emlékezetet. Hogy tudják mások is, mire kell figyelni majd évek múlva is, amikor mi sem leszünk már.

régi kismaros

A terv torzó maradt. Nem kapcsoltam be a mikrofont, nem mentem el ahhoz az emberhez, aki ezt mind elmesélhette volna. Sose bocsájtom meg magamnak, hogy nem tettem föl azokat a kérdéseket, amiket fel kellett volna tenni. Amíg lehet.
És most itt az újabb elszalasztott lehetőség. Nem tudom már kifaggatni Zöld Pistit sem – pedig hányszor megbeszéltük, hogy leülünk beszélgetni! Kortársaim tudják, hogy az ő házuk micsoda gyerekparadicsomot rejtett. A szépen ápolt kertben kisvonat futott körbe-körbe, amit maga Németh gyógyszerész bácsi működtetett. Még csak hasonlót sem véltem fölfedezni a neten. Nem terepasztalon futott, hanem keskeny sínpáron, és mi, gyerekek fölülhettünk rá. Kíváncsi lettem volna ennek a kisvasútnak a sorsára.

De már késő. Elment Pisti is – nyugodjon békében…

 

vgy

 

(Kérem azokat, akiknek esetleg fotóik vannak az említett kisvonatról, bocsássák rendelkezésünkre egy szkennelés erejéig, sőt várjuk történeteiket a témával kapcsolatban.)