Vadkacsák a Duna utcában

Szent Madárdus napján átszólt a kerítésen a kedves szomszédom, Peller Márton, aki nagy természetrajongó, hogy az utcánkban téblábol egy vadkacsa a kicsinyeivel. Őt sajnos fontos és sürgős dolgok elszólították, így rám bízta az eltévedt kis csapat sorsát.

Hősök Napja Kömlő, 2017. 05. 28. és vadkacsák Kismaroson 031

Természetesen azonnal abbahagytam az ebédet, és indultam e nem mindennapi látványt megnézni. Szerencsére a Gábor fiam utánam hozta a fényképezőgépemet.

Amit láttam, az lenyűgöző volt. Hét kis kacsa tipegett az anyjuk után, aki szemlátomást nem tudta, hogy merre menjen. Tett egy-egy kört a bokrok és az autók között a kicsikkel, utána megállt és tanácstalanul nézett, mintha segítséget várna. Marci barátom még elmentében odaszólt, hogy a Dunára kellene őket terelni.

Hősök Napja Kömlő, 2017. 05. 28. és vadkacsák Kismaroson 032

A tanácsot megfogadtam, és egy kis ösztökélés után a fura menet elindult a Duna utca közepétől a nagy folyóig.

A vadkacsa mintha megérezte volna a segítő szándékot, hagyta magát terelni és a déli csendben szép lassan a különös csapat elvonult.

Hősök Napja Kömlő, 2017. 05. 28. és vadkacsák Kismaroson 033

Próbáltam beszélni hozzájuk, de hogy megértették-e, nem tudom, de néha-néha úgy tűnt, mintha az anyjuk felelne nekem valamit. Persze ez csak képzelődés volt a részemről, hiszen csak a nagy szentünk, az Assisi értette a madarak nyelvét, ilyen kis szürke földi halandót nem ruházott fel a jó Isten efféle különleges képességekkel.

Hősök Napja Kömlő, 2017. 05. 28. és vadkacsák Kismaroson 034

Amikor elértük a Dunát, azonnal vízre szállt a kacsa család, és az anyjuk mintha köszönésképpen visszanézett volna még rám, vagy csak a kicsinyeit számolta meg, nem tudom.

És azt sem tudom, hogyan kerültek a csendes utcánk közepébe ezek a kedves madárkák, ahol néha traktorok, kocsik zaja veri fel a csendet.

Hősök Napja Kömlő, 2017. 05. 28. és vadkacsák Kismaroson 035

De nagyon szép napot szereztek azzal, hogy ott voltak, és én segíthettem nekik megtalálni az otthonukhoz vezető utat. Amikor eltűntek a parti füzek között, fájt egy kicsit a szívem, hogy nem láthatom őket többé, de vigasztalt a tudat, hogy a saját fészkükhöz, a saját otthonukba, hazájukba mentek, mert mindenki csak a saját honában tud boldogulni, és csak ott érezheti magát boldognak. Kedves kis barátaim, köszönöm ezt a szép napot, és kívánok nektek boldog holnapot!

Kismaros, 2017. június 8.

Körömi Ferenc

Hozzászólás írása

A hozzászólás beküldéséhez bejelentkezés szükséges.