Kezdőlap Blog

Mire jó az arcmaszk és hogyan tudjuk magunk megcsinálni?

Hajóponyvák helyett mosható házimaszkok gyártásába kezdett egy kismarosi vállalkozó. Lőcsey László (kiemelt képünkön) azt mondta, hogy eddig 120 maszk készült el. Ezeket a közösségi oldalak segítségével eljuttatta azoknak, akik igényelték, de csütörtöktől továbbiak gyártásba kezd. Rajta kívül egyes házaknál is házi maszk varrásába kezdtek. Mutatjuk, hogyan tud Ön is egyszerű, de hatásos maszkot készíteni!

A szájmaszk viselése elsősorban azt biztosítja, hogy a vírusos fertőzéssel megbetegedett ember zárt térben, például egy boltban ne fertőzzön meg másokat is. Mivel a betegség tünetmentesen is lappanghat sok ember szervezetében, potenciálisan sokkal több vírushordozó lehet, mint amennyien megbetegedtek – ezt mutatja a hazai fertőzöttek aránya is: a jelenlegi 167 ismert esetben több mint száz fertőzöttnek nincsenek észrevehető tünetei (erről a miniszterelnök beszélt ma délelőtt).

A tünetmentesség esetén is védi a maszk viselése az egészséges embereket a fertőzöttől, tehát mindenki viseljen maszkot, aki kénytelen zárt térben, vagy mások közelségében tartózkodni.

Stedra Sanyi boltjában például már a múlt héten maszkban és kesztyűben dolgoztak, ami a legfelelősebb hozzáállás a vírusfertőzéshez.

A közösségi oldalakon is nagyon sok jó minta van azoknak, akik tudnak varrni, elláthatják a családot, de a videó után mutatunk egy házi szabásrajzot is, ennek rögzítését saját anyagból meg tudjuk oldani.

Ez pedig egy egyszerű szabásminta, plusz néhány alap információ a rajzon. Igen, a hatékony maszknak több rétegből kell állnia.

Bónusz: varrás nélküli arcmaszk készítése, ha végképp nincsen más elérhető megoldás

Így kell megvarrni a maszkokat:

AZ ARCMASZKOKRÓL ÁLTALÁBAN

Mire való a házi készítésű arcmaszk?

Az általunk készített arcmaszk nem tud olyan biztonságot nyújtani a koronavírus ellen, mint a professzionális maszkok, de képes a vírus behatolását olyan mértékben meggátolni, hogy a használója nagy valószínűséggel nem betegszik meg, a betegséget pedig biztosan nem adja tovább. A maszkot akkor kell felvenni, amikor külső személytől fogunk átvenni valamit. Ez lehet postai küldemény, kiszállításos ebéd vagy bármilyen csomag, amit a részünkre hoznak. Az arcmaszkot felvesszük és így fogadjuk az átadó személyt. Ilyenkor is tanácsos két méter távolságot tartani köztünk és az átadó személy között, leszámítva, azt a mozdulatot, amikor a csomagot átvesszük. A legjobb, ha mindkét személy arcmaszkot visel, ilyenkor a legkisebb a valószínűsége annak, hogy cseppfertőzés útján bármelyikük is megfertőződik.

A mosható arcmaszk tisztítása

Az önkéntesek által átadott maszkot, az otthon rendelkezésünkre álló kesztyűben vegyük át. Tegyük a maszkot mosdócsap alá és meleg vízzel kissé nedvesítsük át. Szappannal kenjük be alaposan mindkét oldalát, majd meleg folyó vízzel alaposan öblítsük át. Fontos, hogy lehetőleg ne dörzsöljük, ne csavarjuk, mert a szövet ezektől kitágulhat. Az alapos átöblítést követően tegyük ki száradni a radiátorra, vagy később a melegben akár a napra is. Minden külső személlyel való találkozás után ezt a fertőtlenítő átszappanozást és átöblítést el kell végeznünk. Ha netán a maszk még nem száradt ki, amikor újabb személy érkezik hozzánk, nyugodtan felvehetjük nedvesen is, mert már ilyenkor is képes a vírusok kiszűrésére.

Mi van, ha nem mosható arcmaszkot szeretnénk tisztítani?

Az is lehetséges, de előrebocsátjuk, hogy az alább leírt fertőtlenítések egyike sem képes azt a 100 %-os vírusmentességet elérni, ami az egészségügyben kötelező szabvány. De ha az így elérhető vírusmentesség nem is lesz 100 %-os, annál akkor is jobb, mintha a reggel felvett (esetleg utolsó) egyszer használatos arcmaszkunkat este kidobnánk a szemétbe és másnaptól már védtelenek lennénk a vírus cseppfertőzésével szemben. De a másik lehetőség sem jobb, ha fertőtlenítés nélkül, folyamatosan hordanánk ugyanazt az arcmaszkot, s így minden nap tovább és tovább halmoznánk rajta az élő vírusokat és baktériumokat.

Röviden az egyes arcmaszk típusok fertőtleníthetőségéről

Az orvosi (sebész) maszk átgőzöléssel egyáltalán nem, és 70 %-os alkohollal való rápermetezéssel sem nagyon fertőtleníthető, mert az arcrész kizárólagos anyaga egy olyan papír, ami szerkezetében durván károsodhat.

Az FFP típusú maszkoknál van esély a sikeres fertőtlenítésre, ezek közül is főleg az FFP2-es és az FFP3-as típusoknál, de ha nagyon szorít a cipő, az FFP1-es maszkok fertőtlenítésével is megpróbálkozhatunk. Sajnos az FFP1-es arcmaszkok egy részénél az is probléma szokott lenni, hogy a gumiszalagok gyengén vannak rögzítve a maszkhoz, így könnyen leválnak róla.

Hogyan csináljuk?

Alapvetően két módszer lehet: az alkoholos és az átgőzöléses módszer.

Előbbi esetben gyógyszertári, 70 százalékos alkoholt használjunk, amit egy spricnivel vigyünk fel. Csak a maszk külső oldalát permetezzük be, 10-15 fújással. Ezután fél órát száradni hagyjuk. Ettől a kezeléstől az arcmaszk szerkezete nem károsodik, szűrőképessége nem csökken. Hogy hányszor, hány napon át tudjuk ezt megtenni, az elsősorban az arcmaszkunk strapabírásától és általános elhasználódásától függ. Fontos, hogy a gyógyszertári alkoholt nem helyettesíti se pálinka, se más színtelen rövidital.

A gőzölés esetében egy fém szűrőbe kell fektetnünk a maszköt, a külső felével lefelé. Egy fazékba annyi vizet teszünk, hogy a szűrőt belerakva két centi távolság legyen a szűrő és a víz között. Majd a szűrőt kivesszük, a vizet felforraljuk és amikor zubogva forr, akkor beletesszük a szűrőt, benne a maszkkal. 15 percig, fedő alatt kell gőzölni.

Az alkoholos fertőtlenítéssel szemben hátrány, hogy a tapasztalatok alapján a maszkok anyaga kikeményedhet vagy összemehet a gőzölésben. Használni így is tudjuk és védelmet is nyújt, de kényelmetlenebbé válhat.

Utószó:

Egy kutató sohasem repes a boldogságtól, amikor ilyen gagyizással, otthoni kókányolással egybekötött, „megcsináljuk okosba” mentalitással kényszerül kísérleteket végezni, majd ezek eredményeként hatékony vagy kevésbé hatékony fertőtlenítési módszereket ajánlani. De ebben az irományban többször is próbáljuk hangsúlyozni, hogy az a hozzáállás még károsabb, ha úgy gondolkozunk, hogy ha valami nem biztosít a számunkra 100 %-os védelmet, akkor inkább ne legyen semmi, jöjjön inkább a 0 %-os „védelem”.

(az arcmaszkokról szóló rész szerzője mikrobiológus, a neve közléséhez nem járult hozzá)

Ha nyár, akkor Sporttábor!

A Mozgásfejlesztés és Küzdősport csapata minden évben lehetőséget biztosít a gyermekek
számára, hogy megfelelő környezetben tudjanak mozogni a nyáron.
A vezetett sportfoglakozások mellett, igyekszünk teret adni a szellemi sportoknak és
kézműves foglakozásoknak is, továbbá vendégelőadók is színesítik a hetet.
Idén is két táborozási lehetőséget kínálunk fel:
* Bentlakásos Sporttábor a barátságos Csattogó-völgyi táborban július 2-7-ig. vasárnapi
beköltözés és pénteki távozás reméljük segíti a szülök logisztikáját.
* Napközis sporttábor a szokolyai Cseh Péter általános iskolában, július 24-28-ig.
Minden nap 8-tól 16:00-ig tartanak a programok.

További részletes információt az alábbi honlapon találnak:
Bentlakásos: https://karate-es-sporttaborok.webnode.hu/moku-bentlakasos-sporttabor/
Napközis: https://karate-es-sporttaborok.webnode.hu/moku-napkozis-sporttabor/

Várunk mindenkit szeretettel! 

A könyvek tanítanak – beszélgetés az idei Vilcsek-díjassal, Ruff Eszterrel

Hosszú idő után újra egy ifjú hölgy lett a kiválasztott „Vilcsek-díjas”. Szinte mindegyikkel beszélgettem az évek során, és az adott válaszokból már 14 éves korban körvonalazódott, hogy a frissen kitüntetett diáknak merre vezet majd az útja. Az idén azonban ez másként van. Eszter keresi az útját, még nem érlelődött meg benne határozott cél. Ez azonban egyáltalán nem baj, van erre bőven ideje. De akkor fölkaptam a fejemet, amikor a laudációban indoklásként szerepelt az, hogy több száz könyvet elolvasott már. Nagyon ritkán hallani ilyet a mai világban, és többek között ezért is voltam kíváncsi Ruff Eszter Katára.

Ruff Eszter Kata

Kikiáltó: Hogyan tudtad meg, hogy tiéd lett a díj?

RE: Már hatodikban lehetett sejteni, hiszen akkorra már csak én voltam az osztálytársaim közül az, akinek még nem volt négyese a bizonyítványában. De amikor Edina néni mondta, hogy készüljek pár mondattal a díjátadásra, nagyon örültem.

Kikiáltó: Nézzünk akkor egy kicsit bele a mindennapi iskolai életbe! Melyik a kedves tárgyad, és miért?

RE: Mindenekelőtt a német nyelv. Hatan vagyunk az osztályban németesek, Horváth Kata néni tanít bennünket. Kedves, derűs tanár, az óráinak a légkörét nagyon kedveljük. És ott van még a testnevelés: nagyon szeretek mozogni, bár most ez nekem egészségügyi okok miatt kissé nehezített. Remélem, hogy később már a rendszeres testmozgás újra része lesz az életemnek.

Kikiáltó: Melyik középiskolába vezet az út Kismarosról?

RE: A Váci Szakképzési Centrum Boronkay György Műszaki Technikum és Gimnázium lesz az új iskolám, 0. évfolyamban kezdek német haladó és angol kezdő csoportban. Ez azt jelenti, hogy németből heti 6, angolból heti 12 órám lesz hetente, ez az ára annak, hogy minél előbb eljussunk a középfokú nyelvvizsga szintjére. A felvételim, különösen a magyar jól sikerült, ezt az akadályt leküzdöttem. Szeretek iskolába járni, szeretem  a közösséget, ezért elég nehéz lesz a barátaimtól elszakadni. Az új iskola más környezetet jelent, barátokat lehet szerezni a középiskolában is. Majd meglátjuk.

Kikiáltó: Járjuk körbe azt az olvasás-témát, ami engem úgy meglepett! A mai világban ritkaságszámba megy, hogy valaki nem a telefont nyomkodja szabadidejében, hanem olvas: méghozzá irigylésre méltóan sokat. Hogyan kaptál rá az olvasásra?

RE: Harmadik osztályos voltam, amikor elkezdtem rendszeresen a könyveket forgatni. A szomszédunkban nyaralt egy lány – Dorkának hívják – ő nyomott a kezembe először olyan olvasnivalót, amely teljesen elvarázsolt. Rick Riordan amerikai író Percy Jackson sorozatából a Villámtolvaj című könyvet olvastam először, aztán az író szinte minden Magyarországon megjelent kötetét megszereztem. Ebben Csadó Klaudia, a kismarosi könyvtár vezetője sokszor a segítségemre volt. Ezeknek a könyveknek a műfaja „fantasy” (fantasztikus irodalom). A magyar szerzők közül Leiner Laura könyveit olvasom rendszeresen. Nem maradnak ki természetesen a kötelező olvasmányok sem, az Egri csillagokkal például nagyon gyorsan végeztem.

Kikiáltó: Az olvasáson kívül mivel töltöd a szabadidődet?

RE: Sokat hallgatok zenét. A barátnőimmel szoktunk pizzát sütni.

Kikiáltó: Kinek és minek köszönheted a díjat?

RE: Elsősorban a családomnak és a tanáraimnak, osztályfőnökömnek Bálint bácsinak (Magda Bálint). Köszönöm azoknak is, akik gondoltak arra, hogy én érdemlem meg a díjat. És persze, hogy a tanulásban sikereket tudtam elérni, abban nagy szerepe van annak, hogy tényleg sokat olvasok. Rengeteget lehet tanulni a könyvekből.

Kikiáltó: Mindenkitől meg szoktam kérdezni, hogy milyennek képzeli az életét 30 éves korára? Kíváncsi vagyok most is: mi leszel, ha nagy leszel?

RE: Nem tudom. Nem szoktam a jövőn gondolkodni. Lényegesnek tartom, hogy az ember milyen foglalkozást választ magának, de úgy érzem, erre még van időm. Egyelőre a középiskolára koncentrálok.

(És itt beleszól a Nagyi is: Miután tapasztalatból tudom, hogy nem mindegy, hogy a gyerek milyen iskolába jár, azt kívánom Eszternek, hogy legyen jó iskolája, jó tanárokkal, mert akkor öröm lesz a következő néhány év.)

Kikiáltó: Jól beszélt a Nagyi. Mi sem kívánunk mást Eszternek, mint azt, hogy további tanulmányai legyenek hasonlóan sikeresek. Azt a ritka kincset pedig, aminek máris birtokában van – nevezetesen a könyvek szeretetét –, őrizze meg felnőtt korára is. Kívánjuk neki továbbá, hogy a középiskolában sikerüljön majd rácsodálkoznia valamelyik fontos tudományra, ami segít majd a pályaválasztásában.

vgy

Eszter a Mária-szobor avatásán

A harmadik szám: 170 – avagy Vilcsek Gyula története

Március 27.
Ez az a nap, amikor a helyi általános iskola névadója – nevezetesen Vilcsek Gyula – megszületett.
Legtöbbünknek ez is csak egy intézmény neve, s hívjuk inkább sulinak, felnőttesen iskolának, nagy ritkán esetleg „vilcseknek”, de vajon tudjuk-e kiről nevezték el? S hogy egyáltalán miért éppen róla?

A harmadik írás, mely ebben a sorozatban a legutolsó, egyben a legfontosabb is.
Hiszen arról az emberről szól, aki nélkül az előző két cikk meg sem születhetett volna.
S aki nélkül most talán az ország sokadik Petőfi Sándor Általános Iskolájában tanulhatnának a gyerekeink.
Ismerjétek meg most az ő történetét.

Csadó Klaudia Bernadett

 

170

1853. március 27-én egy megbecsült esztergomi kesztyűsmester, Vilcsek Antonius és nála 14 évvel idősebb Krachl Anna házasságából született egy fiúgyermeke, aki keresztségben a Julius nevet kapta. Szülőháza a Lőrincz utcza 17. szám alatt volt.

Amint elérte az iskolázható korát, a kisfiú, polgári státuszának megfelelően megkezdte iskolai tanulmányait. A népiskola befejeztével a Pannonhegyi Szent Benedek Rend Esztergomi Főgymnasiumába került. Körülbelül ekkor, édesanyja korai halálával, 12 évesen félárva lett. A megszerzett gimnáziumi évkönyvből kiderül, hogy nem osztályelsőként végezte a IV. osztályt sem.

A bizonyítvány

Ezzel együtt akadály nélkül jutott be az Esztergomi Érseki Tanítóképzőbe, aminek három évét sikeresen végezte el, s tanítói képesítést szerzett. Apja felesége halála után bő két évvel újranősült, s most egy nála 20 évvel fiatalabb asszonyt vett magához. Tőle aztán gyors egymásutánban születtek az iskoláiban már Gyula névre hallgató fiú féltestvérei, s így valószínűsíthetően szűkké vált számára a szülői ház. Az 1870-ben befejezett a képzése utáni első évekről még nem tudtunk információt találni. Az viszont igazolt, hogy 1872-ben az akkor Komárom megyei Gúta (ma Kolarovo) iskolájának volt tanítója. Győrött elvégezte a főtanítói minősítést nyújtó továbbképzést, majd megpályázta és elnyerte a katolikus kismarosi népiskola igazgató-kántortanítói állását.
1872-ben, 19 évesen lett az akkor szinte tisztán sváb falu egyetlen tanítója, iskolájának vezetője.

Úgy tűnik aránylag gyorsan sikerült elcsavarni a fiatal tanító fejét, mert alig egy évvel Kismarosra költözése után megházasodott, feleségül egy helybéli sváb lányt, Éberli Annát vett el. (Az anyakönyvbe bejegyzést tevő Thuránszky lelkész tévedett, mindkettejük életkorát 21 évben jegyezte. Dédapám még csak 20, felesége pedig éppen 18 éves volt ekkor.)

Házassági anyakönyvi kivonat

Házasságuk hosszú időre köttetett és gyermekekben gazdag volt. Sajnos, a következő két évtizedben született 8 gyermekükből csak négyen élték meg a felnőtt kort (Erzsébet Berta – Elza néni; Gyula – Gyuszi „Tesó+” nagyapja; Béla – nagyapám; Géza Károly – Géza bácsi).
A fiatal tanító az országosan éppen induló „magyarosítási” hullám elején kezdte meg munkáját a sváb faluban és tökéletesen megfelelt az akkor uralkodó „trendnek”. Az oktatás egyetlen teremben folyt a négy osztály számára. Kezdetben német nyelven, aztán – mint ezt a különböző helyekről származó elismerések, sőt újságcikkek is tanúsítják – a tanító úr egyre inkább áttért a magyar nyelvű oktatásra. Ennek hatása igen jól látszik a különböző felmérések adataiban, amelyek azt bizonyítják, hogy a munkája indításakor szinte 100%-ban sváb lakosság már az 1900-as évek legelején is többségében magyarnak vallotta magát. A már nyugdíjba vonulás után tartott 1920-as népszámláláson a 620 kismarosi közül 521 vallotta magát magyarnak és csak 99 svábnak. A világháború előtti utolsó adatok már arról szóltak, hogy a falu népességének csaknem 100%-a jelezte magyarságát. A Kismaros múltját feldolgozó tanulmányában Varga Zoltánné sz. Wiedermann Erzsébet nagyon jó összegzését adta Dédapánk nevelő munkája eredményességének, amikor leírta: „Gyűjtőmunkám arra a kérdésére, hogy miért nem alakult meg Kismaroson a ’Volksbund’, egy idős embertől felháborodott válaszként ezt kaptam: Vilcsek szellemében nem alakulhatott meg! Pedig abban az időben már nem is élt a tanító úr!”
Ennek köszönhette aztán Kismaros, hogy az 1946-49-es években bekövetkezett „sváb kitelepítések” – amelyek esetenként sváb falvak teljes lakosságának elüldözését jelentette – egyedül az egész országban ezt a települést nem érintették, innen senkit nem kényszerítettek exodusra Németország valamelyik megszállási övezetébe.
A leszármazottak Vilcsek Gyulának köszönhetik, hogy ma büszkén ápolhatják sváb őseik hagyományait, őrizhetik kulturális emlékeit és taníttathatják gyermekeiket a német nyelvre (is).

1 tanterem – 1 tanító 

Az emlékezetek szerint Vilcsek Gyula szigorú, következetes, egyenes ember volt. Ez különösen erősen nyilvánult meg gyermekeivel szemben, akiknek teljesítményével (gondolom fiatal korukban) nem volt elégedett. A családi szájhagyomány szerint egy családi beszélgetésben kategorikusan kijelentette: „Ti mihaszna pernahajderek vagytok, s nem érdemlitek meg, hogy bármit is megtudjatok eleitek dicső tetteiről, életéről!” Ezt sajnos be is tartotta. Tőle semmilyen, a Vilcsekek családi múltjára vonatkozó ismeret nem került gyermekeihez, így sajnos hozzánk sem. Ezért kutatjuk már lassan 20 éve családunk történetét, amiben még mindig van betöltésre váró hézag.

A tanítói munkássága mellett mozgató eleme volt a falu közösségi életének. Gyakran látta el (az akkor még nem létező) postamesteri, jegyzői, sőt jogi tanácsadói feladatokat is a lakosság számára. Résztvevője, esetenként vezetője volt a vidék tanítói által létrehozott szakmai szervezeteknek. Tanulmányokat írt, előadásokat tartott ezeknek rendezvényei számára. Rendszeresen feljegyezte a faluban történt nagyobb eseményeket – a legkülönbözőbb helyekre (pl. a falut ért földrengésről a tantermi szekrényajtó belső oldalán számolt be, a templom felújításának menetét rögzítő írása pedig a torony csúcsán levő kereszt talpgombjában került elhelyezésre – ez utóbbinak szövegét Sándor atya másolta le az aktuális felújításkor, mielőtt a többi relikviával együtt visszakerült volna a talpgombba). A gyermekek arcvonásaiból tudományos alapú következtetéseket próbált levonni jellemvonásaira, szellemi és fizikai képességeire, s ehhez gyermekarcok tömegét vázolta le – pl. az éppen olvasott könyv fedlapjának belső oldalára. Így sikerült felfedeznem a félrerakott kacatok közt Jósika Miklós br. „II. Rákóczi Ferenc” c. négykötetes művének 1861-es kiadású példányát.

 

Iskolai szekrényajtó, rajta Vilcsek Gyula feljegyzése az 1911-es földrengésről. Megtekinthető a Sváb Emlékezet Centrumban, Kismaroson.

 

Hosszú, 45 éves tanítói munka után, 1917-ben vonult nyugdíjba. 1918 őszén, még a Monarchia szétesése előtt kapta meg tevékenysége elismeréseként – állítólag utolsó kitüntetettként – a Ferenc József rend lovagkeresztjét, más néven aranykeresztjét. Ezután is aktívan élte a falusi értelmiségi akkori szerepének megfelelően az életét, s csak a legvége felé fordult beljebb, a családja felé, s foglalkozott többet unokáival.
Nem sokkal 81. születésnapja előtt távozott az élők sorából, hogy az általa gondosan előkészített családi kriptában helyezzék nyugalomra, az általa még életében kényelmesnek (családi monda) talált tölgyfa koporsóban.

Ez az élet kezdődött éppen ma 170 éve.
Íme a szám: – 170.

 

Wilczek-Nagy Levente

Kismarosi öreg fák

Kismarosi öreg fák

A Magyar Kultúráért Alapítvány pályázatot hirdetett, amelynek célja az volt, hogy a
települések kapjanak annak a körtefának az utódjából, amely alatt Petőfi Sándor az utolsó
versét írta.
Kismaroson olyan emberek élnek, akik ismerik, szeretik és becsülik a múltat,
mert tudják, hogy abból építkezik a jövő. Még emlékeznek néhányan arra, hogy milyen
praktikusan gondolkodtak sváb őseink a természettel való együttélésről.
Jó néhány öreg fa él még a faluban. Ezek közül most háromnak a történetét mutatom be,
sajnos egynek már csak az utódját tudjuk gondozni. Terveim között szerepel, hogy
körüljárom a falut, megkeresem azokat a fákat, amelyeknek a történetét érdemes
feldolgozni.
Kérem a kedves Olvasókat, hogy ha tudnak ilyenről, jelezzék a múzeum
elérhetőségén.

 

1. A múzeum előtt diófa (Kismaros, Kossuth L. u. 21.)

A kismarosi falumúzeum (1970-ig általános iskola) előtti legalább 100-120 éves diófa sokunk számára meghatározó emlék. A régi iskola előtt állt, a szüneteket árnyékában töltöttük, és minden azidőben készült osztályképünkön látható. Nemcsak a tanítványok arcát őrzik ezek a fotók, hanem Riener Rezső kántortanító úr emlékét is. A helyszín arról is nevezetes, hogy itt szenvedett végzetes balesetet Montágh Imre, a beszédművelő műsorok népszerű szereplője. A vén fa néhány éve kiszáradt, a tönkje egyelőre őrzi a helyét. Szerencsére körülötte néhány fiatal csemete megmaradt a „gyermekeiből”. Gondos kezek meghagytak belőle és nagy szeretettel ápolják.

S ha már dió, Nagymamám receptfüzetéből való ez a karácsonyi diós sütemény:
Diós rudacskák: 1 tojás fehérjét összegyúrunk 25 dkg darált dióval, 25 dkg porcukorral, kisodorjuk, majd ujjnyi csíkokat vágunk belőle. Megkenjük citrommázzal, és meleg sütőben világosra sütjük. Citrommáz: 1 tojás fehérjét elkeverünk 15 dkg porcukorral, adunk hozzá kávéskanál citromlevet, s addig keverjük, míg megsűrűsödik.

Az 1990-es évek eleje: a Falumúzeum megnyitása, a kép bal szélén elöl Erdélyi Zsuzsanna néprajzkutató. A felvétel a nevezetes diófa alatt készült.
Osztálykép a diófa alatt

…és íme a fiatal diófa:

 

2. Schmidt kert körtefája – Erdei vajkörte (Kismaros, Rév utca 9.)

A fa ugyan nem közterületen van, de számon tartják Kismaroson. Nagy szerencse, hogy az épület és a telek tulajdonosa – Andresz György – a falu értékőrzői közé tartozik. A ház, amely a fa mögött látszódik, annak a teleknek a területén épült, amit a kismarosiak a mai napig Schmidt-kertnek neveznek. Dr. Schmidt József közgazdászé – a Ferencvárosban működő malom tulajdonosáé volt, családjával a nyarakat Kismaroson töltötte. Nyaralásaik során a falu jótevőivé váltak, adományaikat írásos emlékek és archív fotók őrzik.

A nyaraló közelében lévő kertben – mely jócskán ki volt téve a Duna időnkénti árhullámainak – 3 körtefa is őrzi az emléküket. A fák több mint 100 évesek, hiszen a család legfiatalabb tagja (Parlay Katalin) is már régen a temetőben nyugszik. A képen látható gyümölcsfa: Erdei vajkörte, a mai napig terem rajta évente néhány körte.

A legendás Schmidt-kert egyik, még élő körtefája
Az utolsó kismarosi Schmidt-leszármazott: Parlay Katalin

 

3. Emmer Margit néni körtefája – Papkörte (Kismaros, Rév utca 1.)

Margit nénit Kismaros élő történelemkönyveként tartottuk számon. A falu minden jelentősebb eseményét a fejében tartotta, nem volt olyan érdekesség, titok, amiről ne tudott volna órákig mesélni. Margit nénit nagyon fiatalon – német származása miatt – „málenkij robotra” hurcolták el, ahonnan szerencsére visszatért. Az akkori Szovjetunióban raboskodó kismarosi lányok közül sokan megmentőjükként emlékeztek rá. Életereje, jelenléte példát és segítséget jelentett a többiek számára.

Sokáig vezette a nyugdíjas klubot, kirándulásokat szervezett, és szinte az utolsó pillanatig dolgozott a templom sekrestyéjében. Nagymestere volt annak, hogy hogyan töltsük meg az életünket tartalommal és jósággal. Tevékenységét a falu „Kismarosért Érdemrenddel” jutalmazta.

A körtefa a mai napig él, holott több mint 100 éves, talán Margit néni édesapja ültette. Fia, István gondozza, metszi és vigyázza.  A gondos ápolásnak köszönhetően még napjainkban is terem, kitűnő pálinka készül gyümölcséből.

Margit néni körtefája

 

Emmer Margit néni az úrnapi körmeneten

A kapott Petőfi-körtefát, a Sváb Emlékezet Centrum (újjáépített Falumúzeum) előtt szeretnénk elültetni.

Összegyűjtötte és a szöveget írta:
Végvári Györgyi a Házak, arcok, legendák c. kiadvány kismarosi krónikása

Fotók:
Andresz György – a Schmidt kert körtefája

Néder Katalin – diófa a múzeum előtt és Emmer Margit néni körtefája
Balogh András – Emmer Margit néni fotója
Kismarosi Falumúzeum archívuma: a Falumúzeum avatása, osztálykép és Parlay Katalin fotója