70 góllal beljebb

0
381

Praszna Dávid, a kismarosi U-14-es csapat labdarúgó-edzője már egészen kicsi kora óta a futballról álmodozott. És elég megnézni egy edzést, máris látszik: ez a fiú erre született.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA
Praszna Dávid, edző – Fotó: Aradi Szilveszter

 

A csapat tagjai így jellemezték:

Mindig tudjuk, ki szerepelt jól a mérkőzéseken, mert a teljesítmény alapján állítja össze a kezdő csapatot. (Dani) Azt hiszem, mindent tud a fociról. (Domi) Arra tanít, hogy az erős fizikum mellé a jó technikára is szükség van. (Benedek) Sokkal jobban tudunk koncentrálni a játékra. (Bendegúz) 100%-ot beletesz a munkájába, ez meglátszik azon is, hogy rengeteget fejlődtünk. (Gabi)

Idén februárban került az U 14-es csapat élére edzősködni, és már néhány alkalom után látszott, hogy nem lesz könnyű dolga. Így vall a munkájáról: „Felmértem a bajnokság statisztikáit és az ellenfél legyőzése helyett, a saját magunk legyőzését tűztem ki célul. Új értelmet adtam a játéknak. A csapatban rejlik egy bizonyos őserő, ezért is motivált a dolog, hogy mi sülhet majd ki ebből?!

Ez az erő az összetartás szelleme, jóban vannak egymással a srácok, ami nagyon fontos.

A fő cél sajnos elmaradt – bajnoki mérkőzésen nem sikerült nyernünk. Ezer dolog van mégis, amire pozitívan emlékezhetünk vissza. Mikor átvettem a csapatot, 90 góllal többet kaptak, mint amennyit rúgtak. Ezt a különbséget egy év kemény munkával sikerült 20 alá csökkenteni, ami nagyon nagy szó. A nyári edzőtáborban végre megszületett az első győzelmünk! Aztán megszereztük a bajnokságban az első pontot is.

A fejlődés sok gyakorlást igényel, a gyerekek már tudják, hogy „aki hét közben firkál, az a hétvégén sem fog portrét festeni”! Ha alázatosak maradnak és kitartóak lesznek, meglesz az eredmény.

Nagyon jól éreztem magam itt, köszönöm a lehetőséget, és a megteremtett körülményeket. Köszönöm bizalmat különösen Csillag Jánosnak, Sárkány Gyulának, Pálmai Attilának, Dobos Gézának, a szülőknek és nem utolsó sorban a gyerekeknek. Ha Isten is úgy akarja, Ausztriában folytatom karrieremet. Nem mondom, hogy örökre külföld, de remélem, hogy ezzel megteremthetem majd saját családom, gyermekeim számára azt a jövőt, amit a családom az én számomra is biztosított.”

Kedves Dávid! Mi meg köszönjük a rengeteg energiát, és azzal búcsúzunk, amit a gyerekek is megfogalmaztak: Sok szerencsét a további pályafutásodhoz!

 

Végvári Györgyi