A magyar népmese napja Kismaroson

0
714

Szeptember 30-án a magyar népmese napja vagyon. Immáron tizennyolcadik éve. 2005-ben a Magyar Olvasástársaság javaslatára Benedek Elek apó születésének napját jelölték ki, hogy népmeséinket megünnepelhessük. Így fogalmazták meg akkor:
„Őseinktől kincsekkel teli tarisznyát kaptunk örökségbe, de mintha egyre gyakrabban tétlenül néznénk ennek háttérbe szorulását, elfelejtését. Vegyük birtokba, ismerjük meg, fényesítsük újra és adjuk tovább az eleinktől kapott, élethosszig érvényes, értékes, unokáink számára is feltétlenül megőrzendő, mesebeli kincseket!”

Kismaroson idén, ezen a napon, már negyedik alkalommal rendeztünk népmesemondó versenyt. Repes a szívem, hogy évről-évre egyre többen mesélnek nekünk, ebben az évben Kismarosról, Szokolyáról és Szobról is jöttek hozzánk. A 31 jelentkezőből végül 27-en érkeztek meg.

Az első kategória meséi után a Hodik család jóvoltából a versenyzők kóstolhattak egy kis vajaspánkót, majd az Aranyalma Páros műsorát nézhették meg a jelenlévők.

Végvári Györgyi, Nagy Andrea, és Fűkéné Menczer Kornélia voltak a zsűri tagjai, s mint mindig, most is nehéz dolog volt kiválasztani a legjobbakat.

A díjazottak végül a következők lettek:
I. korosztály (ovis-elsős évfolyam)
I. helyezett: Sztankó Gergő (Szokolya)
II. helyezett: Zólyomi Sára (Szokolya)
III. helyezett: Egri Zselyke (Szokolya)

II. korosztály (második-harmadik évfolyam)
I. helyezett: Constantinovits Johanna (Kismaros)
II. helyezett: Béres Boglárka és Takács Flóra közös előadása (Kismaros)
III. helyezett: Füleki Levente (Kismaros)

III. korosztály: (negyedik évfolyam)
I. helyezett: Révész Panna (Szokolya)
II. helyezett: Csuk Eszter (Szokolya) 
III. helyezettek (megosztva): Greff Luca és Less Júlia

 

 

 

S hadd szóljak a mesemondásról is még röviden: sok évvel ezelőtt a gyermeknevelés egyik fontos eszköze is volt, de a hosszú téli estéken a fonókban, kukoricamorzsolás és tollfosztás közben inkább a felnőttek meséltek egymásnak, s mesemondók segítettek az embereknek a munkavégzés egyhangúságának legyőzésében, szórakoztatva, megnyugtatva, önismeretüket fejlesztve, problémás élethelyzeteikre – a mese szimbólumainak segítségével – megoldást kínálva.
Napjainkban a mesék főként a kisebbek mulattatására szolgálnak, de a bennük rejlő bölcsességek így is fenntarthatóak, továbbhagyományozhatóak. Tegyünk mi is érte, hogy így legyen! Hetente egy alkalommal áldozzunk időt, és teremtsünk alkalmat arra, hogy örökéletű meséink hangján megszólalhasson a múlt és jelen bölcsessége, a csodák nevetéssel, bátorsággal és erővel tölthessenek el!

 

Csadó Klaudia Bernadett