Gömbi egy szép nyári napon elindult sétálni. Talált egy kiskutyát. Hazavitte, megetette, megitatta. Másnap elvitte sétálni. Találkozott Bogyóval, Babócával, Baltazárral s Vendellel.
– Jaj,de szép kutyád van, Gömbi! – kiáltottak fel.
Körülállták, simogatták. Gömbi megmutatta, hol találta az iciri-piciri kutyuskát.
– Hiszen itt az anyuka és még három kölyök! – lepődött meg Babóca.
– Mindenkinek jut egy – állapította meg Bogyó.
Tanakodni kezdtek, ki vigye el a mamakutyát. Vendel volt a legnagyobb, legerősebb, ő vitte el. Hazafelé menet gondolkoztak, hol legyen a helyük.
– Építsünk egy kutyaólat, amibe az összes kutya belefér – mondta Baltazár.
– Kiváló ötlet! – örvendeztek a többiek.
Neki is láttak. Gömbi és Babóca kereste a fát, Bogyó elhordta Baltazárnak, Vendel összeszögelte. Kibélelték mohával, száraz avarral. A kiskutyák boldogan bújtak anyukájukhoz a puha, meleg ólban. Gömbi, Bogyó, Babóca, Baltazár és Vendel…
…minden nap együtt sétáltatták kutyáikat.
Tóth Írisz