Február 25-én megtelt a Dunakanyar Közösségi Színtér nagyterme kamaszokkal.
Ha úgy tetszik rendhagyó történelemórának voltak tanúi. A Játszma a Halállal című kétszereplős darab Placid* atya azon életfilozófiájának állít emléket, hogy még a lágerben, a halál árnyékában is lehet hinni abban, hogy az élet szép. Nehéz erre rácsodálkozni a mai jólétben, amikor a legtöbb gyereknek nincsen nagyobb hiánya semmiben.
A csendből arra következtethetünk, hogy a mondanivalót megértették a diákok. Kaptak egy morzsányit abból, hogy a 100 éves koráig élt bencés szerzetes mekkora derűvel viselte a sorsát, és ezzel hogyan mutatott példát a rabtársainak.
A színházi produkció rendezője Bezerédi Bendegúz, szövegét Szabó Borbála és Fehér Pörzse írta. A darabban Olofsson Placidot Martinkovics Máté személyesítette meg, míg Bezerédi Zoltán a halált alakította, és számtalan további szerepet is játszott.
Köszönjük a felemelő élményt! A köszönet a művészeken kívül a szervezőket, a kismarosi, és a verőcei pedagógusokat is illeti. (Nekem is maradt öröm a mai napra: a fegyelmezett és figyelő gyerekek látványa. Talán nem elveszett a világ.)
Végvári Györgyi
*Olofsson Placid, születési neve Olofsson Károly bencés szerzetespap, tanár, egyházi író. 1946-ban a szovjet katonai bíróság tíz év Gulagra ítélte koholt vádak alapján. Ott találta meg új hivatását: azt, hogy hogyan tartsa a lelket a többi fogolyban.
