Most éppen olvad a hó, talán az utolsó, de éppen csak pár napja még bőven tél volt. Télen pedig még inkább vadon a hegy. Csendes, békés, közel a természet. Itt-ott füstölő kémények, világító ablakú hegylakó házak. Máshol téli álomba borult nyári lakok várják gazdájukat. Néhol pedig magukba roskadó kunyhók bújnak meg a fák takarásában. Mintha egy letűnt kor aranyásói – valahol a Yukon vidékén – hagyták volna el menedékeiket. Tán így is volt. Egy aranykor emlékei ők. Aztán egyszer csak hógolyózó gyermekek hangja veri fel a csendet. Hamarosan jön a tavasz is. Változik minden körülöttünk. Az élet körforgása ez.