Még folyamatban van a munka, amely végeredményeképpen sikerülhet az évszázad egyik legmakacsabb kismarosi problémáját megoldani, és falunkban is lesz egy zörgésre képtelen vízáteresztő. Hogy mindez sikerül-e, még nem tudjuk, de lélegzet visszafojtva várjuk az esetleges pozitív eredményt.
Közben az átjáró túloldalán megépült egy rövid, de annál hasznosabb járdaszakasz, amin keresztül a parkoló közelíthető meg végre sárba lépés nélkül is.
A posta park közlekedési talánya, a semmibe/végtelenbe vezető út pedig egy igen földhözragadt megoldást alkalmazva lett hétköznapi zsákutca. A metaforaként is értelmezhető lánc, mintegy béklyóba veri minden törekvésünket, hogy az út szabadságát kihasználva magunk dönthessünk sorsunk felől, repülünk, zuhanunk, vagy önpusztító tevékenységünkkel felhagyva idejében megállunk. Pedig néha az igazság odaát van,
