Bús gyermeked zokogva esd – Emlékezés a Szovjetunióba kényszermunkára, málenkij robotra elhurcolt kismarosi áldozatokra

0
468

Amikor 1945-ben a falu színe-javát elhurcolták, az itthon maradottakra is a kétségbeesés várt. Mit sem tudva szeretteikről imádkoztak, hogy viszontláthassák őket mielőbb. Énekeik legtöbbje Máriához szólt. Titokban, magánházaknál összegyűlve, közösen imádkoztak az asszonyok.

A képre kattintva nagyítható

A kismarosi nyolcvanöt elhurcolt között volt Bajai János fiatal családapa is, akit a frontról visszatérve szakítottak el újra szeretteitől, és vitték jóvátételi munkára. Hosszú hónapok után, 1946-ban, a Donyec-medencében végzett kényszermunkától meggyötörve, mégis reménykedve szállhatott fel a hazafele induló vagonba. Nemsokára azonban leszállították onnan, visszaküldték a barakkba és kihajtották ismét salakdombokhoz lapátolni. Néhány nap múlva belehalt a testi-lelki szenvedésbe. Negyven éves volt. Gyászolta családja, két pici gyermeke, az elhurcoltak és egy falu közössége.

Lélekben volt velünk az idei megemlékezésen a Duna utcában Otil néni – Liebhardt Ottília. 1945-ben a begyűjtés és a Kál-Kápolnáig tartó gyalogmenet után őt végül hazaengedték: nem volt még tizenhat éves. Lélekben velünk emlékezett Poldauf Mária, Cica néni is budapesti otthonában, mint az egyetlen élő, kismarosi túlélő.

Az emlékmisén Mária-énekek csendültek fel megint. Andresz Zsuzsi néni gyűjtéséből, Bajai Éva néni segítségével ez alkalomra kiválasztott népénekek.

Kántorként az orgonánál Bajai János dédunokája, Wiesner András ült, s kísérte a hívek énekét 2024. január 21-én a kismarosi római katolikus Mária bemutatása-templomban.

Néder Sarolta