A hétvégén alkalmunk nyílt a Kisvasutak Baráti Köre Egyesület meghívására Kemencén megtekinteni a felújított és újra mozgóképes Triglav keskenynyomtávú (600 mm) gőzmozdonyt. Az elmúlt évek során, együttműködve az Ipoly Erdővel, a Magyar Állam hathatós támogatásával az Egyesületnek sikerült felújítani a mozdonyt. A gép továbbra is a Közlekedési Múzeum tulajdona, az Egyesület pedig az üzemeltetője.
A most 121 éves Triglav gőzös, több mint öt évvel ezelőtt került el a Királyréti Erdei Vasút kismarosi végállomásáról. Sokan fájóan vettük tudomásul a történteket, amin változtatni nem volt lehetőségünk. Az is tény ugyanakkor, hogy jobb egy működőképes, utasokat szállító, védett remizben tartott műtárgy mozdony, mint ha ugyanez a gép csak díszként áll tétlenül a szabad ég alatt. Vigasz az is, hogy nem került tőlünk messze, maradt a Börzsönyben, a Kemencei Erdei Múzeumvasút vonalán fog közlekedni, ahogy megtudtuk, ősztől várhatóan menetrendszerűen is, így lehetőség lesz kipróbálni.
Az is biztos, hogy az elsősorban fatüzelésű mozdony jelenleg kiváló állapotban van, tud mindent, amit tudnia kell, szórja a szikrát, süvíti a gőzt, zakatol, zötyög és kürtöl. Érdekesség, hogy a mozdony ifjabb korában tényleg szolgált a Triglav (2864 m) közelében, mely hegycsúcs ma Szlovénia (és az egykori Jugoszláviának is) legmagasabb pontja és jelképe.
A mozdony történetéről dr. Halász Zsolt 2017 decemberében így írt a kisvasut.hu oldalon:
„A Triglav gőzmozdony 1902-ben épült a müncheni Krauss gyárban 4713 pályaszámon. Első állomáshelye a későbbi névadó Triglav hegy lábánál működő feistritzi erdei vasút volt. 1916-ban a Császári és Királyi Hadsereg Tábori Vasútja (Kaiserliche und Königliche Heeresfeldbahn) vásárolta meg, és állományába vette KKhB RIIId sorozatjellel, 481-es pályaszámon. Az első világháborút követően, a vasút és a környező uradalom akkori tulajdonosa vette meg a KKhB-től, így került a Börzsönybe, az inóci kőbánya, azaz a királyréti uradalom iparvasútjára. A mozdony a műtanrendőri vizsgán (ekkor így nevezték a közlekedési hatósági járművizsgát) a 4-es pályaszámot kapta, de a Triglav név sem veszett el, ma is így ismerik.
A kis masina a Börzsöny fakitermelésének és az ekkoriban újra fellendülő kőbányászatnak köszönhetően azonnal a munka sűrűjébe került, s tehervonatok élén szakadatlanul szolgált az elkövetkező évtizedekben. A második világháborús eseményeket és az államosítást követően már csak két gőzös maradt a vasúton. Az egyikük a Triglav volt. Az államosításkor a magyar országos mozdonyjelölésbe illeszkedő pályaszámot kapott:v.356-301. Ez a pályaszám, amit akkor már egy sok évtizede működő jelölési rendszerben adtak ki, azonban igen különleges, mert „Ő” az egyetlen magyar gőzmozdony, aki a sorozatjele elé egy kisbetűt is kapott. Izgalmas, és még be nem végzett, kutatási feladat az ok felderítése. A rendszeres gőzüzem 1962-ben szűnt meg a Királyréti Erdei Vasúton, ezután a Triglav Paphegy állomáson kapott helyet, ahol fűtőkazánként üzemelt, alkalmanként különvonatokat is továbbított.
A vasutat ma is üzemeltető Ipoly Erdő Zrt. jogelődje 1972-ben a mozdonyt fölajánlotta az akkor szerveződő Nagycenki Széchenyi Múzeumvasút gyűjteményébe, egyben a Közlekedési Múzeum gyűjteményének is része lett. Nagycenken a Kastély állomás mellett található szabadtéri mozdonykiállítás része volt 1974 és 2007 között, Kismaroson 2007-től volt látható.” https://www.kisvasut.hu/view_cikk.php?id=3360
Érdemes lesz meglátogatni a hegy – no nem a Júliai-Alpok, hanem a Börzsöny – túloldalán, Kemencén!
Fotók: Aradi Szilveszter
