Flashmaros!

0
540

Levél márciusi barátomnak

Hanem kedves Öcsém, olvastam Sándor versét, amit 13-án, két nappal forradalmunk kitörése előtt írt. Abban bizony azt írja: Rajta magyar, hí a haza! Mondom is neki, nem kell engem félteni, hogy Barátom, elébb talpra kell állítani a magyart, azután rajta! Sándor, hisz ismered, el is fogadta baráti jó tanácsomat és átírta a sort. Mondhatom, hogy büszke voltam magamra is, mikor 15-én Pesten, a Pilvaxban felolvasta. Ez lett az első költemény, amit a szabad sajtó kinyomtatott, bár tudom Öcsém, a 12 pont inkább fontosabb. A pesti népek azt is mondják, hogy Sándor aztán a verset a Nemzeti Múzeum lépcsőjén is elszavalta, s hogy ott már akkor tömeg volt, bár rendesen esett.

Az már viszont szentigaz, hogy

tegnap Kismaroson pontban 15 órakor vagy százan, egyszerre szavalták a Talpra magyart.

Óvodások, iskolások, szülők, ismerősök egybegyűlve mondták el  az összes strófát, mégpedig barátom: kívülről. A gyerekeket, mint megtudtam Rusvay Balázs tanár úr tanította be, mondhatom Öcsém, le a kalappal előtte. Organizált hozzá a szülői munkaközösség is. Mit mondjak, érdemes volt ‘48-ban odacsapnunk az asztalra! S ha már tollat ragadtam, meg kell tudnod azt is, hogy itt is volt lépcső, csak kisebb, kokárda is csak cukorból, sőt még Pilvax is, mert kérlek szépen a helybéli Anno cukrászda egy napra felvette pesti őse nevét.

Soraimat zárva nem hallgathatom el édes Öcsém azt sem, hogy a pestiek nem tudják, milyen a jó kossuthkifli, ameddig az Annóét meg nem kóstolták!

Jövőre velem kell tartanod, mély főhajtással atyai barátod:

Szikra Ferenc

joghallgató, márciusi ifjú

 

 

[Not a valid template]