Nem túlzok, ha azt állítom, hogy a kismarosi művelődési házban rendezett kiállítás bármely kiállítóteremben megállná a helyét. Vendégek voltak a testvérmúzsák is: megszólalt a zene, elhangzott egy szép költemény, és ami a legfontosabb az alkotások mellett emberi hangot hallottunk, és közösség kialakulásának tanúi is lehettünk.
Az estére Deák Máté szaxofonszólama invitált, majd Kovács Krisztina bevezetője után Bártfai Veronika – egyébként angol-spanyol szakos tanárnő – közérthető, laikusok számára befogadható nyelven, képekkel illusztrálva mesélt a csodálatos Sagrada Família-ról, Barcelona építészetéről és Gaudi munkásságáról.
Mindezeken keresztül vezetett az előadás a Zirig Emese nevéhez fűződő Mozaik Alkotóház amatőr művészeinek műveihez. Kicsik és nagyok, kismarosiak és a környéken élők töltötték tartalmasan idejüket, vitték fel a táblákra a csempedarabokból kirakott
alkotásaikat. A fantáziának csak a csillagos ég szabott határt. Az utolsó darab törött csempe, kistányér vagy csésze, bögre is mozaikképként kelt új életre.
A mozaikkészítés titkairól Kardos Tibor szobrászművész beszélt a hallgatóságnak, megszólaltak az alkotók közül Galambosi Anita egy szép Reményik Sándor verssel, és Vályi Horváth Erika, aki saját élményeiről szólt a tárlat megnyitása kapcsán.
A kiállítás megtekintése közben a nézők jókat kvaterkázhattak egymással és az alkotókkal,
csipegethettek a finom ételekből, kortyolhattak az italokból.
Így lett kerek egész ez az este.
Köszönet a művelődési ház dolgozóinak a rendezésért, a közreműködőknek az alkotásokért, az előadásokért. És a legfőbb elismerés Zirig Emesének dukál, aki kitalálta, véghezvitte és menedzselte az egészet. Értéket teremtett úgy, hogy közben közösséget kovácsolt. Mindkettőre nagy szükségünk van.
Végezetül csak azt kívánhatom mindannyiunk nevében, hogy ez a folyamat ne álljon meg: találjuk meg a bennünk szunnyadó tálentumot, ne ássuk el magunkban. Goethe szavait kövessük, hogy elviselhetőbb legyen ez a sok bajjal terhelt világ.
„ Az embernek mindennap legalább
egy jó dalt kellene hallgatnia,
egy jó költeményt olvasnia,
egy pompás festményt szemlélnie,
és – ha keresztülvihető volna –
csupán néhány értelmes szót beszélnie”
A kiállítás megtekinthető 2023. december 11-ig, a kismarosi művelődési házban.
Szöveg: vgy
Fotók: Ivor Andrea és Fridrik Klaudia Bernadett
