Erről a nagyon régi hagyományról így olvashatunk a Magyar Néprajzi Lexikonban: ”Iskolás gyermekek Gergely-napi (márc. 12.) dramatikus jellegű, adománygyűjtő, eredetileg többszereplős dramatikus játéka. A szokás iskolai ünnepségben gyökerezik, amelyet IV. Gergely pápa rendelt el 830-ban I. Szent Gergely tiszteletére.”
Országszerte ismerték ezt a szokást, de gyűjtéseket csak a Dunántúlról és palóc területekről tudtak szerezni. Az iskolás gyerekek a település minden házát sorba járták, és jelmezekbe öltözve toborozták az iskolába a gyerekeket. A szereplők katonának, pápának, püspöknek és adománygyűjtőknek a szerepét eljátszva, énekekkel, vicces bemutatkozásokkal, jókívánságmondásokkal gyűjtöttek természetbeni adományokat a tanítónak, és persze viszonzásul a háziak megvendégelték a köszöntőket.
Több környékbeli iskolában és óvodában is felelevenedtek már ezek a régi szokások, így most idén a kismarosi első osztályosok is így kezdték az iskolanyitogatást március 14-én délelőtt a nagycsoportos óvodásoknál.
A jelképes jelmezekben katonáink, püspökeink, maszkosaink és adománygyűjtőink lelkesen toborozták a jövendőbeli iskolásainkat, a tréfás szövegekkel és énekekkel felkeltve a kisebbek kíváncsiságát. Bár a végén nem kolbásszal, szalonnával, zsírral és tojással távoztunk, de azért a süteményt és szörpöt is jó étvággyal, és elégedetten fogyasztották el „szent Gergely vitézeink”. A kis műsorunk után felsorakozva az óvoda előtt dobbal és énekszóval kísértük át a nagycsoportosokat és szüleiket az iskolába. Ott külön csoportokra bontva, forgószínpad-szerűen, foglalkozásokon vettek részt a gyerekek négy helyszínen. Egyiken kézműveskedtek, másikon belekóstolhattak egy nyelvi órába, illetve egy mozgásos és egy zenei foglalkozáson is részt vehettek az ovisok, míg eközben az igazgatónő adott tájékoztatót, és tartott szülői értekezletet az igen szép számban megjelent szülőknek.
Reméljük, hogy sikerült egy jó hagyományt elindítani, és a toborzásunknak eredményeként jövőre is megtelnek majd az iskolapadok.
Zeleiné Orosz Borbála
