Lehetséges, hogy a magyar művészet óriási fájának lombozatát csupán néhány levélkével gazdagítottam, de azt hittel, reménnyel és szeretettel tettem.” – (Szekeres Erzsébet)
(A cikk szerzője Borka Elly)
Gödöllő, az idei esztendőben tölti be várossá nyilvánításának hatvanadik évét, s az ünnepi forgatagban ünnepeljük Szekeres Erzsébet textilművész, grafikus pályájának hatvanadik évfordulóját. E kettős esemény alkalmával, „Örömmel és reménnyel élek” c. kiállításához kapcsolódóan került bemutatásra a Gödöllői Művészetek Házában a „Gyöngyöt termő élet – Szekeres Erzsébet művészete” c. képes album, amely a művésznő nagy ívű munkásságának reprezentatív keresztmetszete.
Gödöllő város polgármestere, dr. Gémesi György, a kötet előszavában így fejezi ki tiszteletét Erzsébet előtt: „Szekeres Erzsébet neve egyenlő Gödöllővel. Bár Budapesten született, ő mégis azt mondja, gödöllői születésű, itt nőtt fel, és itt él és alkot mind a mai napig. Akarva akaratlanul is benne van a mindennapjainkban: az egyik Életfa rajzával köszöntjük a Gödöllőn született gyermekeket, a Szentháromság templom falait is Erzsi kárpitjai díszítik, és kézlenyomatát is örökre ott hagyta a Művészetek Házában a Csillagok falán. (…) Lenyűgöző az a gondolatvilág, az a lelkiség, ami Erzsiben ott van, amit nekünk a művei sugallnak. Ez egy elvarázsolt mesevilág, ami talán egyszer létezett, de a rohanó idő túlfutott rajta. (…) De Erzsi nem adja fel. Ő nem engedi elveszni azt a varázslatot, amit talán ő is kapott kicsi gyermekként szülőjétől itt, Gödöllőn, az Isaszegi úton. És nem adja fel, hogy mindennap meséljen nekünk. Ha otthonába látogatunk, egy csodavilágba érkezünk. Jó nála elidőzni…”
Szekeres Erzsébet kézjegye megható történetét így eleveníti fel: „Édesanyám emléke… Amikor a lelkét a teremtőnek átadta, nagyon különös megnyilvánulás volt, mintha egy nagy virágos mezőben láttam volna, és egy szál virág Ő. És én azóta, minden egyes munkámon, amikor a monogramomat felírom, hogy Sz. E., felette egy tulipán van, és az a tulipán az én Édesanyám. És az Ő emlékére van ott, az a tulipán…”
Erzsébet művészetének gyöngyszemei a szeretet, a hit, a hála virágai. Alkotásai mélyen gyökereznek a magyar népművészetben, népballadákban és keresztény hitvilágban. „Kerüli az öncélú és zajos művészi kísérletezést. Lelke csendjében dolgozik és tudatosan éleszti fel a magyarság gazdag művészeti örökségét. Küldetését annak tovább éltetésében találta meg. Egy-egy nép, művészeti hagyatékának átörökítéséhez nem elég a sokrétű és változatos mesterségbeli tudás. Lélek is kell hozzá”. – Kovács Gergelyné (†) kultúrtörténész gondolatait idézzük.
A Magyar Örökség- és Pro Cultura Christiana-díjas textilművész, grafikus, Gödöllő város díszpolgára, a Magyar Kultúra Lovagja művészi tevékenységét Remsey Jenő és Remsey Iván védőszárnyai alatt grafikákkal kezdte. Édesanyja példájának hatására fordult a textil, a szőnyeg felé. 1969-ben a Galgamenti Fesztivál egyik rendezőjeként megbízták a gödöllői járás népművészeti anyagának – textília, hímzés, viselet – összegyűjtésével. E munka során érintette meg és vonta bűvkörébe a népművészet. 1970-ben kezébe került Kallós Zoltán balladás könyve és Kriza János népköltési gyűjteménye, amelyek mély benyomást tettek rá, a balladák szűkszavú, megrázó tragédiái késztették a faliképek varrására. A népi gyerekdalok, mondókák, versek inspirálták meseszőnyegeinek megvalósítására. Szőttesein felismerhetjük a „gödöllői szőnyeg” mézeskalácsos jegyeit is, s varrott képein az indákkal körülfont „szecessziós” törekvéseket. A virág, úgy, mint önálló, és mint kiegészítő motívum, számtalanszor feltűnik világában. Úgy viszi tovább a gödöllői iparművészeti hagyományt, hogy a saját útját járja. Szakrális motívumaiban, történeti témáiban népművészetünk mozzanatai tükröződnek vissza. Alkotásain gyakran fedezhetjük fel szűkebb környezete, és családja bemutatását. Másutt a mikrokozmoszhoz fordul, apróbb dolgok: mohák, zuzmók titkait keresi… Eredményei sorában meseképeiből átkonvertált világjáró bélyegei is említést érdemelnek. Szekeres Erzsébet minden egyes öltésével, rajzolatával, ecsetvonásával új világ kezd lélegezni. Bár református vallású, azonban az ökumené – az egyetemes kereszténység – jegyében alkot.
Hitvallása szerint: „Az igazi művészet feladata, hogy mosolyt fakasszon az arcokra, hogy derűt hozzon az életbe; hogy felemeljen, hogy megtanítson látni, hogy gyógyítsa az életben kapott sebeket, hogy szépséggel és reménységgel töltse meg szívünket-lelkünket.” Egy korábbi kiállításán így méltatták művészetét: „Minden igaz alkotás missziója gazdagsággá válni, másokat a teljesség felé segíteni. Ezek a kincsek lelhetők fel Szekeres Erzsébet jóra és szépre, igazra és hitre, magyarságra és emberségre fogékony lelkében, és lelkéből fakadó gyönyörűséges alkotásaiban.”
Művészetében az öröm, a derű, a hit, a szeretet skáláján a sötétlő mélykék sugárzása és a gyolcsfehér pompája között ott lüktet az egész színes jelenésvilág… Korunk komor hangulatában új dimenziót kapva művei gyöngyház fényű ragyogása lényünkre különösen hatnak.
A több száz oldalas albumban háromszáz alkotás műtárgyfotója látható, amely mellett illeszkedőn harmincnégy szerző ötven méltatatása, esszéje olvasható. A sok szépség láttán dilemma előtt áll az olvasó! Erzsébet melyik művébe? Melyik alkotói korszakába szeressek bele?
„Láttam, hogy milyen gazdag ez a kultúra, és ekkor láthattam 1970-ben Zsiga Ilon néninek népművész mesterének munkáit is, aki a turai hímzést megteremtette. Láttam a bütykös ujját, ahogy a betegség kikezdte, de olyan gyönyörűen rajzolt és az őszirózsás motívumait készítette. Ez az én ’fehér’ anyagomnak az alapja”. – Erzsébet így emlékezik a hímző asszonyra. A népművészet mesterére.
Ha alkotásai közül mégis választanom kellene, talán a legszebb élményem fehér varrottasaihoz, a kivételes szépségű ékszerragyogású alkotásaihoz fűződik. Dr. Lábadi Károly néprajzkutató szavaival élve, azokhoz a művekhez, amelyeket: „Akár a kolostormunkák készítői, vászon alapra kivarrta, számos, sokféle öltéstechnikával, gyapjúval, selyemmel és fémszállal, s ha kell porcelángyöngyökkel is ékesítette. (…) Miről szólnak a képek? Alkotójuk öltéseivel mindazt megörökítette, amit az idő méhe a halandónak tartogat a gyermekkortól a felcseperedésen át a bölcsen látó és ítélő öregkorig. Azokat a késztetéseket, ösztönzéseket és környezeti hatásokat nevesítette, amik kormányozzák életünket. Az útravalót összecsomagolókat, az életet adó szülőket úgy ábrázolja, akár a mesében: egyikük arany, másikuk ezüst madár. Az éltető poggyászhoz tartoznak a Galga-menti jegykendők, zseb- és vállkendők szépséges mintái, melyekből összeállnak a sokrétű és sokjelentésű kép-üzenetek…”
„(…) lelkek sebére hófehér tépést, / tenni az Isten felé pár lépést, / átlépni közben árkot, göröngyöt, / és az Embernek szórni a gyöngyöt.” – (Kárpáti Tibor versét a Misztrál együttes zenésítette meg).
Erzsébet igazgyöngyöt termő művészete gyógyírral átitatott hófehér gyolcsként borítja be a lelki sebeket…
És ha Erzsébet „fehér rózsáira” tekintünk a Szűzanya, a Rózsafüzér királynője is eszünkbe juthat: „Fehér rózsafüzér, könnyek anyja Gyöngye, / Aki imádkozza boldogabb lesz könnye. / Fűzzünk rózsafüzért a mi Szűzanyánknak, / Olvasó szemekből rózsabimbók válnak, / Minden olvasószem bimbócskává válik, / Ha az ember szívből buzgón imádkozik.” – (Ipoly menti régi keresztény népi hagyományok nyomán).
A fehér fények özönében a szentolvasó gyöngyszemeinek osztott sora, a gyöngyházfedelű, aranyozott lapszélű kapcsos kis imakönyvek is, mind új életet nyernek, új életet kapnak. Erzsi gyönyörűséges munkáinak hatására itt és most, egy pillanat alatt százszorosan felértékelődnek.
Az ember nem csak létezésében, lényében tud szép lenni, hanem alkotásaiban is gyarapíthatja a világot. Szekeres Erzsébet textilművésznőnek, a magyar népművészethez, ősi kultúránkhoz, eredetünkhöz, mindahhoz, ami a magyar lélekben él, bontakozik és növekszik, személyes és forró köze van. Kultúránk mélyrétegeiből táplálkozva, népművészetünk nyelvezetén megszólalva, újra és újra, kiolthatatlanul izzik fel teremtő erejének napkeletű sugárzása.
Köszönjük Erzsébetnek, hogy „nem engedi elveszni a varázslatot…, és nem adja fel, hogy mindennap meséljen nekünk.” Köszönjük műveinek ragyogását, mely „örömmel és reménnyel” tölti el a mi szívünket is.
Isten éltesse a Művésznőt! És városát, Gödöllőt!
A kiadvány megvásárolható a Gödöllői Bagoly Könyvesboltban. A kiállítás a Gödöllői Művészetek Házában 2026. február 22-ig látogatható.
Borka Elly
