Egy nagymarosi férfi maga vágta le az egyik ujjpercét, egy ismeretlen autós rongált Kismaroson, az NBIII kapujában a kismarosi utánpótlás-csapat, de nincs hol öltözniük. Közben mindannyiunk környezetében van már koronavírusos. Valamint lomtalanítás. Heti Szemle, kattintásvadász bevezetővel.
Mindig a vírussal kezdünk, most sincs ez másként
Semmi nem mutatja jobban, hogy mennyire erős lett a járvány, mint az, hogy visszatért a képernyőkre az operatív törzs online sajtótájékoztatója.
Persze az is beszédes, hogy a hétfőtől élő szigorítások után el kell felejteni a sálas, kendős módszert – csak maszkot viselve mehetünk vásárolni vagy közösségbe. Ha az nincs, akkor némi figyelmeztetés után akár büntethetnek is.
A járvány erősödése melletti cáfolhatatlan érv az ezer feletti napi új fertőzött is.
Az elmúlt napok legerősebb mondata azonban a Dél-Pesti Centrumkórház infektológus főorvosától származik. Szlávik János azt mondta:
Ma már szinte mindenkinek a környezetében vannak fertőzöttek.
Így lehet, hogy holnaptól bármely háziorvos diagnosztizálhatja koronavírus-fertőzöttként a betegét – teszt nélkül.
Mert azt már elég nehezen lehet csináltatni.
A legtöbb fertőzöttet továbbra is a fővárosban és azután Pest megyében találják. A hétfő reggeli adatok alapján 262 fő budapesti, 179 Pest megyei a 876 új esetből.
Az ismeretlen autósról…
…aki vélhetően autós csupán, de az biztos, hogy ismeretlen és az is biztos, hogy megrongálta a Mária-szobor padját. Majd szó nélkül elszelelt.
Lomtalanítás
Október ötödikétől lehet leadni az igényeket, a dolog úgy működik, mint tavaly. A linkelt weboldal jobb oldalán van a településválasztó, egy legördülő menüben.
A megbeszélt időre az ember kirakja a maximum két köbméter lomot és egy dedikált kukásautó elviszi.
Ha így folytatjuk, nincs megállás az NBIII-ig
Hét-nullára (7-0) győztünk az első ellenféllel szemben a megye első osztályában, az U19-es korosztályban. Törökbálint ellen a találatokat Till Norbert (5), Fülöp Balázs (1) és Flamich Gergő (1) jegyzi. Hazai pályán – lehelhetné most bármely kishitű kismarosi.
De aztán a Fortuna SC ifi csapata a bajnokság 2. és 3. fordulóját is megnyerte.
A másodikat a Pilisi LK ellen 1:3-ra Till Norbert (2) és Kiss Bálint góljaival a Pilisi LK Sporttelepen, a harmadikat pedig a verőcei pályán a Kistarcsai VSC ellen 3:2-re, Gál Ádám, Sárkány Milán és Kiss Bálint találataival.
Szóval 3 fordulót követően, hibátlan mérleggel, 9 ponttal a tabella élén a csapat – úgy, hogy a vírushelyzet miatt hozott központi intézkedések kizárták őket a tornacsarnokból, ahol öltöznek.
A Fortuna és a polgármester közösen dolgoznak egy legalább átmeneti megoldáson. Már ami az öltözőt illeti. A focinkkal nincs gond.
És végül a nagymarosi férfi levágott ujjperce, avagy a Léva-Afrika-Nagymaros-Kismaros tengely
Erdőt telepített Kittenberger Kálmán emlékére az Ipoly Erdő Zrt. Az egy hektáros kismarosi területen egy emlékhelyet is kialakítottak.
Az emlékerdő telepítése része a jövőre Magyarországon rendezendő „Egy a Természettel” Vadászati és Természeti Világkiállítás programjainak, így a kormányzati kommunikációért felelős államtitkár is meglátogatta a helyszínt múlt pénteken, az eseményen volt szimbolikus faültetés is. Kovács Zoltán mellett Kismaros és Nagymaros polgármestere is közösen ültetett fát.
És most Kittenbergerről.
A lévai születésű Afrika-kutató vadász egyes források szerint majdnem negyven évet élt Nagymaroson, 1958-ban itt is hunyt el, a Sylvia Lakban. A helyet évekig árulták, végül már messze ár alatt, de nem sikerült eladni. Idén vette meg az állam, szintén a Vadászati és Természeti Világkiállítás okán. Jól hasznosul: múzeum lesz benne – avagy múzeum marad.
Kittenberger újságíró is volt, több évtizedes szerkesztői munkáját a Nimród lapjai őrzik 1920-tól. A lapot később meg is vásárolta, de azután is rendszeresen publikált bele egészen addig, amíg a politika el nem vette tőle 1948-ban. Fekete Istvánnal (a Vuk vagy a Bogáncs írója) sokat jártak vadászni a Börzsöny erdeibe. A kismarosi erdőben áll a történeteikben gyakran szereplő Rózsakunyhó is – ezt szintén nemrég újították fel.
A hírnevét azonban afrikai útjai alatt szerezte, miközben hatvanezer(!) példánnyal gazdagította a Nemzeti Múzeum állattani gyűjteményét.
És az ujját is Afrikában veszítette el. Egy oroszlán harapta le. félig.
Fekete István így ír a vad és a vadász szerencsétlen találkozásáról a Kittenberger Kálmán élete című könyvében:
“A Lettima-hegyek alól, súlyosan megsebesülve, tizenkét nehéz és sok apró sebtől és nagy vérveszteségtől elgyengülve hoztak a másszaiak Mosiba. Június 11-én reggel leütött egy oroszlán. Mindez nem történt volna, ha puskám a második lövésre nem mond csütörtököt, midőn a meglőtt oroszlán támadott, és közelre kellett várnom, mert a magas fűben nem láttam. Irtózatos küzdelem volt ez, és senki sem volt a közelben. Végre bal kezemmel elkaptam a nyelvét, s azt erősen megrántottam. Ez a bestiát annyira zavarba ejtette, hogy volt időm a rossz patront kirántani, ismételni, s az ellenfelemet szembe lőni.”
Az oroszlán kiszenvedett, de a küzdelem hevében félig leharapta Kittenberger jobb keze középső ujjának egy részét.
Mivel a vadász ekkor még a Nemzeti Múzeum hiteléből finanszírozta az afrikai útját,
“sérült, lecsüngő ujjpercét levágta, és elküldte a Nemzeti Múzeum igazgatójának, hogy a rajta lévő arzénnyomokat látva az megbizonyosodjék róla: Kittenberger folytatja a gyűjtést és preparálást.” (Wikipédia)
Vissza az emlékerdőhöz: a mellette kialakított pihenőhely szimbolikus elemei a nagy vadász életének fontos állomásait mutatják meg.
A stilizált vadászszék 3 lába utal Lévára, ahol Kittenberger Kálmán született, Afrikára, ahol majd bő másfél évtizedet töltött, és Nagymarosra, ahol élete egy boldog időszakát töltötte.
Az új erdőt és az emlékhelyet kerítés védi a vad károsításától, melynek létesítéséhez a területen vadgazdálkodó Börzsönyi Borostyán Vadásztársaság jelentős forrással járult hozzá.
