Aki ismernek, mindannyian tudják, hogy szívügyem a kultúra, és a helyi közösség összekovácsolása, kisebb, de erős közösségek kialakítása. Ezért minden kezdeményezés iránt, amit látok, hallok Kismaroson, érdeklődve fordulok.
A könyvtárban ismertem meg Csupor Ágnest, aki egy éve költözött Kismarosra, és hatalmas tervei vannak ebben a témában. Beszélgetni kezdtünk, meghívott az otthonába, s egy riport anyaga kerekedett ki belőle.
KK: Kezdjük a legelején: hogyan kerültél Kismarosra? Miért épp itt?
Csupor Ágnes: Világ életemben olyan helyen szerettem volna lakni, ahol van hegy és víz. A gyerekeim születésekor 12 éven át a Duna másik oldalán, Leányfalun és Tahitótfaluban éltünk. Később az élet újra Budapestre sodort, ahol évekig laktunk, de azt éreztem ott, hogy megfulladok. Sokat gondolkodtam, hogyan tudnánk onnan elmenni.
A lányom ötödikes volt, amikor azt láttam, hogy az iskola, amibe jár, szó szerint elszürkíti vidám lényét, ezért keresni kezdtem egy művészettel teli, gyerekközpontú iskolát számára. Megtaláltuk és megszerettük a Váci Waldorf iskolát, ahová át is vették.
Albérlet után kutattunk, ami 6 évvel ezelőtt sem volt egyszerű.
Már korábban is éreztem sokszor, hogy meleg tenyerén hord minket az Isten, de innentől kezdve azt éreztem, hogy folyamatosan kapom Tőle a lehetőségeket, a következő lépések tiszta, világos jelzőköveit, a biztonságot a Tarot kártya Bolondja-ként lépdelve.
A történtek szintjén ez azt jelenti, hogy egy waldorfos család épp akkor költözött ki egy tágas családi házból, amikor nekünk szükségünk volt rá.
A költözés és ez a ház szó szerint megváltoztatta az életünket.
Egyrészt kaptunk egy közösséget: nyitottan és kíváncsian befogadtak minket. Nem csak a lányomat, hanem az egész családunkat.
Szóval elkezdtünk ismerkedni, nem csak az iskolában, hanem a környékbeliekkel.
Például Lázár Dóri meghívott, és szervezett az üvegfestményeimből egy kiállítást a Verőcei Művelődési Házban. Akkor kezdtem felfedezni ezeket a kisebb falvakat és kezdtem ácsingózni, hogy ideköltözhessek az egyre nagyobb számban megismert emberek közelébe. Vágytam a sétatávolságra-élésre, ugyanis mi Vác déli részén éltünk, ami messze van ahhoz, hogy egy tál levessel átugorjak valakihez.
Az ácsingózás mellett rengeteg jó dolog is történt az ottani házunkban. Elkezdtem 3 napos üvegfestő elvonulásokat tartani úgy, hogy finomakat főztem a résztvevőknek, akik nálunk is aludtak. Megszerettem ezt a műfajt. Szerettem, hogy az otthonunk más embereknek is örömet okoz.
Hamarosan lakáskiállítást is szerveztem, hiszen a falakon lógtak a festményeim, jó hangulatú, bensőséges beszélgetések alakultak ilyenkor ki.
Amikor pedig láttam, hogy a világító üvegfestményeimtől a nézők mennyire el tudnak révedni és egy másik világban kalandozni, akkor lakáskoncerteket szerveztem és így kötöttük össze a képzőművészetet a zenével.
Fotók: Csupor Ágnes és Vargosz
Ennek az időszaknak hirtelen lett vége. Tavaly Húsvétkor a külföldi tulajdonos eljött és elmondta, hogy el akarja adni a házat. Újra csomagolnunk kellett.
Elkezdtem azon gondolkodni, hogy hogyan lehet megoldani mindent úgy, hogy jó legyen. Vácon praktikus volt, hogy minden egy helyen van, de nyitottnak kellett lennem más megoldásokra is. Például arra, hogy elmegyünk egy pici házba lakni, és máshol állítom ki a képeimet, valahol máshol pedig tanfolyamot tartok…
Még végig sem tudtam igazán gondolni, és nagyon kevesen tudtak arról, hogy otthont keresünk, amikor május elején felhívott egy ismerősöm, aki hallott rólunk, és elvitt egy csodálatos, kiadó házba, ahol mindent folytatni tudok, amit Vácott elkezdtem, sőt még többet is.
KK: Azt mesélted nekem, hogy felújítottátok a házat. Ez egy bérelt ház esetében szokatlan, nem?
Csupor Ágnes: De, az. Azt hiszem, hogy sok szokatlan dolog van az életemben, és ezt én szeretem.
Pont egy éve néztük meg először a házat. A tulajdonossal azonnal rokonléleknek éreztem magam, és kiderült, hogy régen ő is hasonló életmódot folytatott itt. Ő is szervezett elvonulásokat, ő is megnyitotta a házát, és szerette volna, ha hasonló dolgok alakulnának itt. Nyitott kapukat döngetett nálam.
Én már 12 éve élek bérleményekben. Beköltözés után elrendezzük a bútorainkat, kipakoljuk a kedves tárgyainkat, és hamarosan otthonunknak érezzük a helyet, annak ellenére, hogy az adottságok nem mindig feltétlenül esztétikusak.
Ez a ház azonban más volt. Megszólítottak a nagy terek, a jó adottságok, a buja kert, a ház „szelleme” és szerettem volna végre kompromisszum-mentesebben élni. Igazán szép környezetben.
Talán közrejátszik ebben az, hogy erőteljesen gyakorlom a JELEN-ben levést, és szeretettem volna már MOST szép helyen élni, nem MAJD EGYSZER.
És ezért én hajlandó voltam tenni. És a gyerekeim is.
Alapvetően nem volt sok baj a házzal, de a falak szürkék voltak a kosztól, a fürdőszobacsempék klasszikus 70-es évek divatja szerinti intenzív szín-és mintavilággal bírtak és az ajtók-ablakok retróbarna színben pompáztak. Szerettem volna kifesteni, de szorított az idő: nagyon hamar kellett kiköltöznünk Vácról. Azonnal láttam, hogy ezt mi nem tudjuk megcsinálni, lévén a ház méretes.
Egy kedves barátnőmmel táblázatot készítettünk a munkákról, és szóltam az ismerőseimnek, hogy ha van kedvük segíteni, nagyon örülnénk neki…
Rengetegen jöttek. Hatalmas, mit vittünk végbe.
Fotók: Csupor Ágnes
Az eredeti tervet felülírtuk: fehér krétafesték helyett színessel festettük le a nyílászárókat. Annyira élveztük, hogy a végén még a falakra is festettünk képeket, így a ház totál átváltozott. Még a csúnya csempét is lefestettük. (Az Annie Sloan krétafesték magyaroroszági forgalmazójától, a Nemiskacat Látványműhelytől felbecsülhetetlen értékű szakmai támogatást kaptunk, ez úton is köszönjük nekik.)
Tényleg nagyon átváltozott a ház, olyan volt, mintha napról-napra kelt volna életre. Az emberek pedig jöttek és jöttek önzetlenül segíteni. Elképesztően megható volt.
előtte: Csupor Ágnes
utána: Nemiskacat Látványműhely
Iszonyatosan nehéz volt így is, rengeteg döntést kellett meghoznom olyasmiről, amihez nem értettem, talán ez volt benne a legnehezebb. Augusztus elején be is tudtunk költözni, de még rengeteg munka volt hátra.
A nyitóbuli októberben volt, addigra rengeteg fotó és videó készült és ezt a kis filmet akkor le is vetítettem nekik.
A szomszédokkal is nagyon hamar megismerkedtünk, és iszonyatos kedvesek voltak, segítettek. Olyan érzésem van most, hogy engem a szomszédok, a falu mind-mind befogadtak. Ők is velünk ünnepeltek aznap.
KK: Mik a tervek? Van konkrét?
Csupor Ágnes: Nyáron és kora ősszel folytatom az üvegfestő táborokat.
Ezen kívül szívesen adom át a teret más programoknak is, amelyet nem én tartok.
Ennek jegyében már elkezdtünk szervezni koncerteket is, melyek kifejezetten elmélyülős alkalmak lesznek. Van ugyanis egy 80 nm-es tetőtér, amely olyan számomra, mintha egy anyaméh lenne: körbeölel, tökéletesen el lehet lazulni ott és jó az akusztikája is. Szerintem nagy szükség van az ilyen típusú töltődésre: csöndesen elvonulva zenét hallgatni.
Fotók: Csupor Ágnes, Nemiskacat Látványműhely
Ezekre az alkalmakra is szívesen látunk minden érdeklődőt.
(Info: aki szeretne ezekről a programokról hírt kapni, a cikk végén feliratkozhat a hírlevélre.)
Van egy 28nm-es ebédlő-műhely is, amit szívesen adok át más témára is. Idén nyáron már két nemez tábort is szerveződik ide. Kipróbáljuk, hogy hogyan működik.
Fotók: Nemiskacat Látványműhely
Vannak egyéb ötleteim is, amelyek még nem körvonalazódtak teljesen. Ami biztos: a csend, a zene és a művészet fog összekapcsolódni itt.
Nagy álmom együttműködni más művészekkel és közösen létrehozni programokat, alkotásokat. Úgy érzem, hogy a művészek feladata, hogy emeljék az embereket és szép dolgokkal táplálják a környezetüket.
Most, hogy felújítottuk a házat, és megérkeztünk, végre el tudok kezdeni ezzel foglalkozni.
KK: Azt mondtad, te mostanra készen állsz. Ez az jelenti, hogy ez a ház megnyílik azokra a dolgokra, amiket szeretnél, azoknak az embereknek, akik ezt szeretnék. Így van?
Csupor Ágnes: Igen. Vannak ötleteim, és mások is megkerestek a saját ötleteikkel. Mindemellett vannak a háznak adottságai. Sajnos nem tudunk mindent megvalósítani, amire szükség, igény lenne. Télen például a tetőteret nem tudjuk 1-1 órára befűteni.
Azt szeretném, ha ez egy kísérletezős nyár lenne: sok mindent megpróbálunk, és megnézzük, hogy ezt mi, akik itt lakunk ebben a házban, hogyan fogadjuk: komfortos-e számunkra.
A házat úgy alakítottuk ki, hogy a lakórészünket elkülönítettük (építettünk pl. egy falat), így a csoportok tőlünk függetlenül tudnak közlekedni, létezni.
Fotók: Nemiskacat Látványműhely
KK: Te ezt életfeladatodnak éled meg, hogy közösségi teret hozzál létre? Mindig vágytál erre? Vagy ezelőtt is ezt csináltad? Hogyan épült fel (akár benned) ez a dolog?
Csupor Ágnes: Olyan szerencsés életem volt, hogy többször is éltünk nagy házban. Lubickoltam a vendégfogadásban, élveztem, hogy sokszor volt tele az otthonunk.
Amikor úgy hozta az élet, hogy egy icipici lakásba költöztünk, én akkor is lakáskoncertet szerveztem. 18-an hallgattuk a koncertet a 24 nm-es szobában J Eszméletlen jó volt. Szeretem behívni az embereket az otthonomba, nekem ez nem idegen, örülök, hogy meg tudom velük osztani, amim van.
KK: S ha már megérkezés, otthon. Elnevezted a házat. Mesélsz erről?
Csupor Ágnes: Mindig mindennek nevet adunk, például a porszívót Károlynak, a mosogatógépet Georgienak hívjuk, és még sorolhatnám a többieket. Töprengtünk a ház elnevezésén is, és egyszer csak eszembe jutott, hogy Zuzorkának szeretném elnevezni.
Ennek pedig az az oka, hogy az én nagymamám, aztán később az anyukám is gyakran főzött zuzorka levest. Ez a szegények eledele volt régen.
A kockára vágott krumpli főzőleve a zuzorkaleves alapja. Pirított hagymával, paprikával, gazdagította, majd liszt és víz keverékét a kezével összemorzsolta, és ezeket a kis nokedliszerű zuzorkákat beleöntötte a levesbe. A végén tejfölt tett bele. Ez egy végtelenül egyszerű, ízletes leves. Nagyon szeretem ennek a levesnek a filozófiáját, mert egyrészt felhasználja azt, amit mások kidobnak, másrészt nem egy nagyon bonyolult étel, sőt szabálytalanok a kis gombócok benne, és ez nem baj.
Szerintem ez a ház is pont ilyen. Egy csomó részét kidobták volna mások, az ajtókat, ablakokat, a különböző tárgyakat. Voltak például itt-felejtett, csúnya szekrények, és ezzel krétafestékkel teljesen el lehetett varázsolni. Próbálunk felhasználni mindent, ami van. Persze az ésszerűség határain belül. Szerintem ez egy fontos életfilozófia.
KK: Mesélj az alkotói folyamataidról. Tudom, hogy üveggel dolgozol, de milyen technikákat használsz?
Csupor Ágnes: Ennek is van egy története, de igyekszem röviden elmondani.
Igazából nem tanultam senkitől üveget festeni, hanem egyszerűen egyik napról a másikra rám tört a vágy: én ezt akarom csinálni. Természetesen a ködös múltban volt előzménye: édesanyámtól kaptam néhány üvegfestéket még gimnazista koromban. Roppant lelkesen mindent kifestettem vele: csorba tükröket, befőttesüvegeket.
Aztán eljött az életemben egy olyan időszak, amikor nem szerettem a munkámat, és elkezdtem terápiás módszerként üveget festeni. Akkor vált teljesen nyilvánvalóvá, hogy én ezzel akarok foglalkozni. Semmiféle realitása nem volt ennek.
Abban az időben ismerkedtem meg a későbbi férjemmel, aki korábban egy üveges műhelyben dolgozott. Ő vágta nekem az üveget, én pedig a 25 nm-es albérletünkben festettem meg azokat. Később lett műhely is, majd egy év múlva kibéreltünk egy galériát, és elkezdtem oda dolgozni. Nappal ott árusítottam a képeimet, este pedig készítettem őket.
Az első évben csak festményeket csináltam. Ezek még viszonylag primitív alkotások voltak, de mégis vették az emberek, talán átjött az egészből a lelkesedésem.
Aztán elkezdtem kisebb ajándéktárgyakat tervezni. Én csináltam pl. az első festett üvegórákat Magyarországon.
Mivel rengeteget festettem, így kialakultak különböző technikák. Sokszor a tévesztések, hibák szülték ezeket. Például először csak sima felületeket hoztam létre, aztán véletlenül máshova cseppent a festék. Gyönyörű folt alakult ki. Akkor elkezdtem csöpögtetni.
Fotók: ASM Fotó
Fotó: Nemiskacat Látványműhely
Később elgondolkodtam, hogy mi lenne, ha megfesteném az üveg másik oldalát is, és így az egész térbelivé vált. Az elmúlt években felhasználok törött üvegdarabokat, fémeket, köveket, féldrága köveket, és most már igazi térbeli alkotások nőnek ki az üveglapról.
Elkezdtem foglalkozni a megvilágítással is, először ledszalaggal, majd ledpanellel.
Az RGB ledpanelekkel új lehetőségek nyíltak meg, mivel színesen tudnak világítani, s így az üvegfestményt totál átszínezik.
Csináltunk erről egy kis videót is, mert elmesélni képtelenség az átalakulást.
https://www.youtube.com/watch?v=DjKCIRvPMaQ
Az elmúlt években kikísérleteztem olyan világító képeket, amelyeket fémmel kombinálok, és ráragasztok üvegdarabokat is. Tele vagyok ötletekkel.
Júliusban meghívtak Kapolcsra kiállítani, most erre készülök teljesen új alkotásokkal is.
Sokszor dolgozom megrendelésre is. Nagyon érdekes elmenni valakinek az otthonába, vagy az irodájába, és közösen megálmodni vele valamit. Olyan ez, mint egy színes tánc: ők elmesélik, hogy milyen színeket szeretnek, milyen motívumokat, mi az elképzelésük. Elkezdek rajzolni, és egészen addig rajzolok, amíg nekik és nekem is tetszik. Együtt rakjuk össze, egy közös alkotási folyamatban a művet.
Fotók: Csupor Ágnes
Fotók: Vörösmarti Anikó
KK: Közösségépítés, szervezés, kreativitás… Honnan jön ez a rengeteg energia?
Csupor Ágnes: Talán az a titka, hogy azt csinálom, amit szeretek. Hogy szeretem azt, amit csinálok.
Töltődöm az alkotásból, a vendégfogadásból, a kertészkedésből.
Illetve most, hogy az egyik gyermekem teljesen kirepült, a másik pedig próbálgatja a szárnyait, így több kapacitásom lett hirtelen, és azt hiszem, hogy ezért is kaptam ezt a házat, hogy ezt a felszabadult energiát itt hasznosítsam.
Szerintem folyamatosan változik a feladatunk az életünk során.
KK: Köszönöm a beszélgetést, szívből kívánom, hogy teljesüljön minden, amit megálmodtál!
Csupor Ágnes weboldala: https://csuporagnes.hu/
Aki szeretne kapni a Zuzorka Házban zajló programokról havonta egyszer e-mailt, itt tud rá feliratkozni: https://uvegfesteszet.hu/hirlevel/
A Nemiskacat weboldala pedig: https://nemiskacat.hu/
Szöveg: Csupor Ágnes és Fridrik Klaudia Bernadett
Fotók: Nemiskacat Látványműhely
Rólunk – Nemiskacat
