Az ötlet már évekkel ezelőtt megfogalmazódott, amikor a játszótéri eszközök elköltöztetése után egy „kész” munkagödör maradt az udvaron, aminek a betemetése helyett annak tóvá alakítása mellett döntöttünk. A lelkes ötletelőket megtámogatta szakmai érvekkel és tanácsokkal Sevcsik András és a klímaváltozás negatív hatásai is ránk rúgták az ajtót, sürgőssé és nélkülözhetetlenné téve minden, ökológiai szempontú beavatkozást, legyen az bármilyen kisléptékű is.
De mire megyünk önmagában egy jó ötlettel? Semmire! Ám vagyunk itt a hivatalban páran, akik nem a türelmükről híresek, így hamar meglett a szinte nekünk címzett pályázati felhívás is. Így esett, hogy Kismaros Község Önkormányzata a Kismarosért Közalapítvány segítségével sikeresen pályázott fenntartható közösségi tér és bemutatókert kialakítására, melynek központi eleme egy önfenntartó, a biológiai sokféleség fennmaradását elősegítő kerti tó létrehozása.
Tehát már megvolt a hova és a miből, következett a hogyan? Bár volt egy romantikus elképzelésünk a közösségi, kézi erővel történő mederkiására, de ezt a racionalitás elve mentén elvetettük. Kispál Tamás varázsolt gépi erővel csodálatos, több teraszos tómedret az eredetileg szabályos négyszög alakú sekély gödrünk helyére. Konrád László és a településüzemeltetés munkatársai voltak ebben és a többi tereprendezési feladatban segítségünkre. Közben beszereztünk minden szükséges anyagot, eszközt, növényt és következett az újabb kérdés: kivel?
Sevcsik András és Rónaszéki Péter a kezdetekkor felajánlotta szakmai segítségét, de így még kevesen lettünk volna egy ekkora munkához. Mivel mostanában, többek között a Dunakanyar Kisközösség szemléletformáló programjainak köszönhetően, egyre többen érdeklődtök a természetközeli, ökológiai alapú kertművelés iránt, felhívást tettünk közzé, hogy dolgos csapatot verbuváljunk. És a kismarosi közösség ismét bizonyította, hogy ahol a szükség, ott a segítség is! Így történt, hogy egy kellemes keddi délutánon kaláka szerveződött és mindenki kavicsot mosott, lapátolt, talicskázott, homokágyat terített, tófóliát hajtogatott, jobbnál jobb tavi növényeket* ültetett, zsíros kenyeret evett és nem mellesleg minden tóépítésre vonatkozó kérdésére választ kapott. A feltöltéshez még a Kismarosi Önkéntes Tűzoltóság is kivonult, hogy a magát önként a tóba merítő Péternek minél kevesebb időt kelljen a hideg vízben töltenie.
A nap végére mind elfáradtunk, de megokosodtunk és azzal a jóleső érzéssel mehettünk haza, hogy életet és élőhelyet teremtettünk! A tó nincs még készen, kisebb befejező munkák még hátra vannak, ráadásul ez egy élő, folyamatosan változó közeg, amely még csak most van születőben. A betelepített növények és a később ide vonzott élőlények formálják majd valódi életközösséggé. A mi dolgunk addig türelemmel figyelni a fejlődését, segíteni a természetes folyamatokat és mint a kertészkedésben mindig: várni a tavaszt!
Köszönjük a segítséget minden önkéntes résztvevőnek, de különösen Sevcsik Andrásnak és Rónaszéki Péternek, akik nélkül az ötlettől sosem jutottunk volna el a megvalósításig!
És hogy miért csináltuk mindezt?
Javítjuk a mikroklímát, élőhelyet teremtünk, ráadásul, a tóba vezetve hasznosítani tudjuk a tetőn összegyűlő csapadékvizet. Az már szinte mellékes, hogy ahogy telik az idő, egyre szebb lesz, valódi díszítőeleme a kertnek!
András szerint, ha minden 5. kertben lenne egy kerti tó, azzal már jelentősen elősegítenénk a település biológiai sokféleségének fennmaradását!
Nos, a Kossuth utcában egy már biztosan van, hol lesz a következő?
Vad Alexandra
* a tóba ültetett növények: réti füzény, mocsári gólyahír, vízimenta, vízi hídőr, sárga nőszirom, békaszittyó, tündérrózsa, virágkáka, törpegyékény
