Stedra Jánosné emlékére
Férjével, János bácsival vitték a boltot a Liget utcában az óvodával szemben. Később átadták fiuknak, de még sokáig rajta tartotta a szemét, hogy milyen áru jött, kik is vásárolnak a az üzletben. Mindig szorgoskodott, erről tanúskodott nemcsak a kereskedöi véna, hanem a tenyérnyi kert is, ahol még tavaly is sorakoztak a hagymák, a paradicsomok és a zöldpetrezselymek. Volt idő, amikor ipari mennyiségű ostyalapot sütött, híres volt különleges süteményeiről, aprólékos kézimunkáiról. Nem hagyta ki a vasárnapi miséket sem, de a nyugdíjas kirándulásokon is törzsvendég volt. Mindenek felett azonban a családja számított a legtöbbet neki: a három fia, unokái, sőt az utóbbi években már a dédunokái is. Tele volt vidámsággal, még nagybetegen, ha haloványan is, de mindig mosolygott.
És most elment, hosszú szenvedése véget ért, talán már vágyott oda, ahonnan még nem tért meg utazó. Gyászolja a nagy családon kívül a közösség, aminek elválaszthatalan része volt, és a vevők sokasága, akiknek mindig jutott egy kedves szó.
Nyugodjék békében!
vgy
