Kismaros 300

0
1148
A kuratórium tagja bemutatják az egyik kiállított családfát

Kismaros 300?

Tudható-e, kik, mikor és hogyan alapították Kismarost?

A kérdést nem most, a harmadik felnőtt estek alkalmával, a művházban tettük fel először, elődeinket is foglalkoztatta már ez a kérdés. Ahogyan ők is, mi is valahogy úgy képzeljük, hogy nagyjából 300 évvel ezelőtt ősinket a Habsburg uralkodók telepítették ide, a török megszállás miatt kihalt magyar területekre. A német ősöket feltételezett, vagy felkutatott eredeti hazájukban összegyűjtötték és ulmi skatulyákon, a Dunán ereszkedtek le, majd, amikor a környékbeli településekre értek, kikötöttek és letelepedtek. De vajon tényleg így történt-e Kismaros esetében is?

A falu helytörténetével, alapításának kérdésével korábban három monográfia is foglalkozott és mindhárom kötet megtalálható a könyvtárban, kölcsönözhető, tanulmányozható, összevethető. A legelső az 1974-ben megjelent Kismaros község története, amelyet Míves Ottó jegyez. Ő a stuttgarti és bécsi levéltárakkal levelezett, vagyis a könyv alapján az feltételezhető, hogy levelezésben állt velük. Egy későbbi kötet a Tanulmányok Kismaros történetéből 1995-ből, amelyben három tanulmány olvasható Végvári Jenő, Dr. Rixer Gusztáv és Varga Zoltánné tollából, Végül Rixer Gusztáv 2004-ben jelentette meg a Kismaros három százada című tanulmánykötetét.

Fontos tudni, hogy a fenti kutatók mind Kismarosi születésűek és ezért elfogultak a téma iránt, ennek ellenére tudományos igényességgel álltak a feladat elé. Forrásaik a stuttgarti, a Bécsi Állami levéltárból, a nógrádi a prímási levéltárakból, a nagymarosi, dunabogdányi és visegrádi anyakönyvi kivonatokból, magyar és német nyelvű könyvekből és más kutatók anyagaiból állt össze. Nagy bánatukra a helyi öreg temetőt nem tudták már kutatni, mert addigra azt a kismarosiak felszámolták. A korban rendelkezésükre álló technológiákkal dolgoztak, leveleztek és jegyzeteket készítettek, de ezekből az eredeti iratokról másolatokat sajnos alig-alig tettek a köteteikbe.

Abban valamennyien megegyeztek, hogy a Kismaros területére érkező német telepesek előtt más nem élhetett itt, bár a svájci földek 1600 év körüli tehenészetét mindenki megemlíti, hogy hát a teheneket őrzőknek csak kellett valahol lakniuk. Abban is megegyeztek, hogy nem egyszerű dolog meghatározni a meglévő iratokból azt, hogy a falut kik, és mikor alapíthatták. A legegyszerűbb az volna, ha lenne valahol egy dokumentum, egy alapító okirat, amely Kismaros, Kiss Maruss, Kiss Maros alapításáról szól, de ilyet nem találtak. Maradt számukra a fellelt iratok értelmezése. Ezekből elődeink azt valószínűsítik, hogy Kismarosra az első telepesek Dunabogdányból érkeztek, leginkább Nagymaroson keresztül. Az első feltételezhetően Kismarosra vonatkozó anyakönyvi bejegyzés azonban jóval Dunabogdány alapítása után történt, bár az is igaz, hogy attól még élhettek itt jobbágy családok.

A három kötet fontos kérdéseket vet fel és nem mindre tud választ adni. Ráadásul az írások és említett, vagy idézett források összehasonlítása újabb kérdéseket vetett fel. Az azonban tény, hogy a három monográfia hátterében fáradságos kutató munka, súlyos munkaórák, nagy tudás van, így tehát óriási tiszteletet érdemelnek. Kiváló alapot nyújtanak azok
számára, akik helytörténeti kutatásokba kezdenek a jövőben. De megkerülhetetlen forrás azok számára is, akik történészként vagy történész közreműködésével szeretnének tudományos munkát készíteni településünk eredetéről.

Erb Mária professzor emeritus segítségével, Hertai Katinka ebbe bele is fogott. Milyen jó volna a források szakmai értelmezésével megtudni, hogy vajon kik voltak azok, akik az alsó Kossuth soron elsőként tekintettek fel a Visegrádi Koronauradalom szemközti bérceire, és küzdelmes munkájuk gyümölcseként teremtettek otthont számunkra.

Néder Sarolta
Kismarosi Falumúzeum Alapítvány