Klaudia – beszélgetés Kismaros könyvtárosával

A cikk szerzője: Cris

A világban számtalan dolog van, amit már annyira megszoktunk, hogy észre se vesszük a benne rejlő csodát.

Őszintén, reggelente ki ujjong fel meleg papucsba csusszantva lábát hálát adva a papucs, kávé és vajas kenyér feltalálójának, lábbelit varró és azt a boltba szállító és azt eladó, a boltot felépítő és ott melegről gondoskodó…-nak?

Persze ha valami hiba kerül a gépezetbe rögtön jelez a „megszoktuk, most hol van” radarunk.

Ilyenek vagyunk, emberek.

Ma, ünnepi hangulatban, egyre közölünk, forduljon képzeletbeli reflektorunk, Kismaros könyvtárosára, aki nem csak a község könyvtárosa, sokkal több annál, egyik lelke, ennek a közösségnek, előbbi példámmal élve, megszoktuk, hogy van egy Klaudiánk, hisz Klaudia maga a könyvtár.

Sokáig hírmondója is volt a településnek, képben, szóban, jelenlétben.

A Kikiáltó kulturális hírmondója volt, egy hónapja viszont már „csak” a könyvtárra koncentrál, így most „hóhérakasztásként” az asztal másik oldalán, interjú alanyom lett. Fogadják szeretettel beszélgetésünket:

• Hogyan érzed magad, majd egy hónappal azután, hogy már nem te csinálod a Kikiáltót?
• Megelégedettség van bennem, hogy beláttam, ki tudtam mondani, fel tudtam vállalni, hogy úgy éreztem nem tudom jól ellátni a feladataimat, állandó hiányérzetem volt, mintha mindig csak tüzet oltva futottam volna, hogy úgy tűnjön, mindenhol minden rendben. Elsősorban és most már elsődlegesen csakis könyvtáros vagyok és szeretnék lenni. Persze ha 48 óra lenne egy nap, a második 24-ben Kikiáltós lennék.
• Nem hiányzik?
• Dehogynem! Többször elkap a „hú ezt le kéne írni, erről kéne írni, ezt meg kéne írni” érzés, a fotózásról nem is beszélve! Nagyon szerettem és magánemberként a mai napig is szeretem a gép mögé elbújva megörökíteni a pillanatokat, örök nyomot hagyva a világba.
  De döntenem kellett és jól döntöttem, úgy gondolom, most újra csakis a könyvtárosságom számtalan feladatára tudok koncentrálni. Minden benne van ebben a feladatban, amit szeretek, könyvek, gyerekek, felnőttek, találkozások, beszélgetések, kreativitás, a marketing, csend és zaj egyszerre.
• Szerinted innen mész nyugdíjba?
• Most azt gondolom igen, bár nemrégen még volt egy időszak, amikor nem ezt mondtam volna. Most viszont a helyemen érzem magam mindenféleképpen, önmagammal és a munkámmal kapcsolatosan is. Persze álmaim mindig vannak, de abból sokat a későbbi, nyugdíjas éveimre tartogatok.
• Elárulod az „álma teljesült Klaudia” nyugdíjas életét?
• Egy erdőszéli kis tanyán él, de közel egy városhoz, kertet művel, állatkák szaladgálnak, délelőtt gyerekekkel van körülvéve, délutánonként a műhelyben Tiffany-üvegeket készít (ezt kitanultam még az egyetem előtt), este pedig egy búboskemencének dőlve olvasó szerkesztői munkát végez. Ebben is megvan az a dualitás, ami most is jellemzi az életemet. A pörgés, és a nyugalom kettősségét igyekszem élni, habár sokszor nem túl sikeresen 🙂
• A szerkesztői munka miatt az egyetem?
• Úgy olvastam, hogy magyar bölcsész szakkal lehet az ember olvasói szerkesztő, hát jelentkeztem és felvettek… azóta tudom, az ismeretség és a tehetség sem árt, de a tanulást így, 48 éves egyetemistaként is élvezem. Nem mondom, hogy nem fárasztó és sokszor nagyon kapaszkodnom kell, hogy teljesíteni tudjam a kihívásokat, különösen, hogy mint mindenben, ebben is maximalista vagyok, magammal szemben.
• A kanyarokkal célba érésnek nem ez lesz az első lépcsője, nem könyvtárosként élted sokáig az életed, ide se egyenes út vezetett.
• Hát nem. (Dolgoztam egy elektronikai cégnél 10 évet, a vendéglátásba is belekóstoltam, voltam vállalkozó, és tanultam fodrászatot, pénzügyet, majd) Logisztikusként dolgoztam a DCM-ben, ahová a fiam megszületése után már nem akartam visszamenni. Így kerültem ide, akkor még 4 órás állásba és végeztem el a könyvtáros iskolát. Kismarost mindig is szerettem, már előtte is jártam ide programokra, sok barátom, ismerősöm volt a településen.
• Akkor nem gyerekkori álom volt a könyvtárosság?
• Én mindig is sok minden szerettem volna lenni. A könyvtárosságban sok minden lehetek egyszerre. Olvasni mindig is szerettem, gyerekként a könyvekbe menekültem és igen, álmom volt a könyvtárosság, de azt hittem ők a kardigános, szemüveges nénik …hogy lehetnék én könyvtáros!?
  „Végül azért lett könyvtáros, mert olyan reménytelenül sok minden szeretett volna lenni, s úgy gondolta, hogy egy könyvtárban minden benne van.”
  Janikovszky Éva: Szalmaláng

Az interjúra készülve számtalan kérdést tettem fel Klaudiának írásban és szóban, amire sok esetben rövid válaszokat vártam. Ennek csokorba kötött összefoglalóját nyújtom most át, kedves olvasó, amit nem tudtunk, de ha tudjuk, még jobban értjük, mitől olyan Klaudia, Kismaros, a szakma által is elismert könyvtárosa, mitől nem dolgozni jár, hanem dolga van, mitől azon csodálkozunk, ha nem ég a villany a könyvtár tetőablakaiban és eszünkbe se jut, hogy valamikor neki is aludnia kell, mitől ismeri minden ovis és mosolyog, ha hulla fáradt is és ha kéred odaadja utolsó ingét, ha kell:

-3 legfontosabb emberi tulajdonság?

Őszinteség, empátia, a felelősség vállalása.

-Kitől lettél Klaudia?

Édesanyámtól, szakmailag Péterfy Ritától (szakmai elszántság, kitartás, hivatástudat), fiamtól…de egyébként ki is vagyok én? (nevet)

-Hány barátod van?

Sokan vesznek körül, de igazi barátnak csak néhány embert neveznék.

-Kedvenc szín?

Sok! Lila, napsárga, türkiz…ér azt mondani: szivárvány?

-Kedvenc étel?

Tojásos galus salátával.

-Virág?

Pipacs.

-Ital?

Gin tonik és csapvíz.

-Egytől tízig, gyerekkorod?

6

-Középsuli?

8

-Húszas évek?

5

-Most?

9

No és persze, hogy hagynám ki, egy könyv, amit mindenki olvasson el, Klaudia szerint (persze sorolja és szenved, hogy lehet egy, mikor rengeteg és három is kevés … és én döntök, talán jól érzem helyette, mi az az egy):

Michel Ende: A végtelen történet

„ezzel fel lehet nőni” …mondta Klau.

…hogy mi a többi? Némi marketingfogással, látogassanak el januárban a helyi könyvtárba, Klaudia sorolni fogja, de ha kosztümöst vagy krimit, vagy inkább modernet szeretnének, vagy nyolcévesnek, kistudósnak, vagy nagyon kamasznak, akkor is fog ajánlani olvasnivalót és ha nincs, lekéri a megyétől és szervez könyvbemutatót, ovis foglalkozást, vetítést és beszélgetést, olvasó kört és kézműves foglalkozást, és…és… és egyetemre jár, hogy a szavaival élve, bölcsészként, diplomás olvasóvá váljon a „mi Klaudiánk”.

Kismaros 2024. december 23.

Cris