Ugye, kedves Olvasó, korunkban ritkán hallani ezt a mondatot egy 14 éves kamasztól?! Mit mondjak, muzsika volt a füleimnek, amikor meghallottam, hogy Fanni ezt kérte jutalom gyanánt. Büszkék lehetnének Rá családtagjai, tanárai!
A büszkeség oka mostanság legfőképpen az, hogy nagy meglepetésére Ő nyerte idén a Vilcsek-díjat. Több várományosa is volt ennek a kitüntetésnek, de csak a március 15-i ünnepségen derült ki számára, hogy a laudáció végén az Ő neve fog elhangzani. Fél szemmel azt is láttam, hogy barátnői sírva-nevetve borultak a nyakába, együtt örvendezve Fannival.
Halk szavú, szerény kislánnyal találkoztam.
Kikiáltó: Elárultad, hogy még csak nem is sejtetted, hogy te kapod ezt a megtisztelő oklevelet és érmét. Gratulálok! Hogy fogadtad a hírt?
Szilva Fanni: Tényleg, nagy meglepetés volt. Andi néni, az osztályfőnököm elmondta, hogy rajtam kívül voltak még, akik megérdemelték volna. Nagy megtiszteltetés ez nekem, és biztos vagyok benne, hogy jó helyre került volna másnál is a díj. Persze nagyon örültem, és annak is, hogy a családom ilyen boldog volt, pedig ők már tudták előre.
Kk.: Szeretnélek az olvasóknak bemutatni: Melyek a kedvenc tantárgyaid? Kik a kedves tanáraid az iskolában?
SZF.: A kedvenc tantárgyam elsősorban a magyar irodalom, kedvelem a verseket és a regényeket nagyon. Talán ezért is szeretem nagyon Rusvay Balázs tanár bácsit. A középiskolában – ha felvesznek az első megjelölt helyre, biológia és kémia szakra fogok menni. A választás is összefügg másik kedvenc tanárommal, aki egyben az osztályfőnököm is: Gyöngyösiné Dőry Andreával.
Kk.: Nyolcadikban minden gyerek elsősorban a továbbtanulásra koncentrál. Hová jelentkeztél? Hogy sikerült a felvételi?
SZF.: A váci Madách Imre Gimnáziumba jelentkeztem, reál tagozatra. Azért volt nekem szimpatikus ez az iskola, mert nem akartam „versenyistállóba” kerülni, nyugodt középiskolai éveket szeretnék. A felvételim jól sikerült, különösen a magyar, ott csak 4 pontot vesztettem. Sokat készültem erre a megmérettetésre.
Kk.: Mit gondolsz, kinek köszönheted ezt az elismerést?
SzF.: Elsősorban természetesen a családomnak, a tanáraimnak, és itt köszönöm meg a Vilcsek Alapítványnak is, hogy rám esett a választás.
Kk.: Azt hallottam, nagyon szereted a könyveket. A magyar felvételi egészen biztosan ezért is sikerült ilyen jól. Gondolom, a szabadidődben is gyakran leülsz olvasni. Milyen egyéb szórakozásra jut időd?
SzF.: Nagyon szeretek könyvesboltokba járni, és ott nézegetni. Sokszor találok jó olvasnivalókat. Két jó barátnőm van, Kovács Eszter és Lombos Boróka. Velük jól kijövök, együtt szeretünk sutyorogni, jobban érezzük magunkat, ha hol az egyikünknél, hol a másikunknál összejöhetünk, és jókat beszélgethetünk. Régebben lovagoltam is, de sérülés miatt abba kellett hagynom. Mostanában görkorcsolyázás jelenti a mozgást, lehetőleg a kétsoros változatban, az biztonságosabbnak érzem.
A családban többek foglalkoznak képzőművészettel, ez a dolog hozzám is közel áll. Legszívesebben gyöngyképeket készítek, amihez az alkotás iránti szeretetet festőművész Nagymamámtól (Markó Erzsébet) örökölhettem. Nagyon szeretek sütni, Anyukám mindig mondja, hogy jobb méterest tudok készíteni, mint ő.
KK.: Az interjú végén eddig mindenkitől megkérdeztem: hogyan képzeled az életedet 30 éves korod környékén?
SzF.: Nagyon messze van az még! Nem gondolkodtam még ezen. Gondolom, lesz egy munkahelyem, talán lakásom és egy kis családom. Majd meglátjuk.
Kikiáltó: Valóban, igaza van az oklevélben leírottaknak. Csendes, mosolygós kislánnyal beszélgettem, aki nem szeret kérkedni az erényeivel, de a teljesítményén látszik az elmélyült tudás és a tehetség. És az, hogy a digitális eszközök böngészése helyett inkább a könyvesboltok választékát szemezgeti, ritka, mint a fehér holló. Követendő példa.
Kívánunk neki további sikereket, mind a tanulásban, mind a családi életében!
Végvári Györgyi
