Mentsük meg a karácsonyt!

0
337
OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Minolta DSCÜnnep előtti életünk kicsit hasonlít Betlehem nyüzsgéséhez. Mai világunkban az advent négy hete, évtizedek óta a fogyasztói társadalom legfényesebb időszaka. A tülekedés, fényáradat a hangszórókból harsogó Csendes éj. Akárcsak Betlehem városa. Azonban azokban a napokban nem vették észre a forgatagban a szállást kereső Szent Családot.

Ma a vásárlási láz gerjesztésének kifinomult technikái elől aligha menekülhet meg az ember. Az első ajándék megvásárlásakor azzal nyugtatja meg magát, hogy a szeretet szerény jeleire mindig is szükség van, később azzal, hogy az ünneptől függetlenül is vásárolnia kellene ezt azt. Azután rádöbben, hogy nincs megállás, egyre bővül a megajándékozottak köre. Ma már nem készítünk saját munkánkkal apró meglepetéseket, mert gyarlónak látjuk saját munkánkat a fényes kirakatokban sorakozó ajándéktárgyak mellett. Végül is szorongva várjuk az ünnepet. A jászolban fekvő kisded viszont, aki rongyos istállóban jött világra figyelmeztet, hogy a külsőségek mit sem érnek, ha nem találjuk meg lelkünk békéjét.

Mentsük meg az ádventet és a karácsonyt addig, amíg lehet!

Adventben, a várakozás idején várjuk a születendő gyermeket. Nagyon szép, ahogy egy családban mondják: gyermeket várnak. Egy gyermek azonban csak ott születhet meg, ahol várják!

Jézus ebben az ádventben a mi szívünkben szeretne megszületni. Ő nélküle a karácsony giccs, eltorzítása a lényegnek. Az ádventet és a karácsonyt nem az ember találta ki, s éppen ezért nem lehet Jézus nélkül beszélni róla.

Ebben az időszakban csónakba száll a tenger, az Isten Fia eljön közénk, felkínálva szeretetét az ember számára. Mikor ezt megsejtjük, kilépünk a telitettség emelkedett állapotából. Valaki hozzánk simul a betlehemi éjszakában és szegény rongyos kis tarisznyájából szeretetének morzsáit kínálja fel nékünk. Ekkor kiesünk a nagyság szerepéből, s meglepődünk az előttünk esdeklő Isten meglepő tettétől. Többé már nem tündöklünk a szeretet ingyen konyhájának konyhafőnöki szerepében.

A betlehemi éjszakában felkínált szeretetet elfogadhatom, vagy visszautasíthatom, de ahogy Angelus Silezius mondja: „Jézus ezerszer is megszülethetne a földön, mit sem használna neked, ha a te szívedben nem születne meg”.

Ami karácsony nagy titka, az a szeretet csodája: Isten beleszeretett az emberbe azért, hogy az ember is egész szívvel tudja szeretni az Istent. Amikor Isten vállalja a mi életünket, akkor felnyílik előttünk a saját szépségünk, éltünk értelmet kap. Ilyenkor mindenki egy kissé megszelídül. Egy gyermek mondta egy hittan órán azt, hogy bárcsak mindig karácsony lenne, mert akkor anyu mosolyog, apu sem veszekszik – az ünnep visszahat az emberre.

Sőt mi már azt is tudjuk, hogy nemcsak az egyik nap lesz különb a másiktól, hanem az ünneplő ember is meg tud változni. Az ordasokban megszülethet a bárány, a szembenállók képesek letenni fegyverüket, meg tud változni egy család addigi hangulata is. Egyszerre csak kiderül, hogy nemhiába, dúdolgatjuk az ünnepei éneket: „Békesség a jóakaratú embereknek”. A hangulatok ébresztgetésén túl, be tudja költöztetni életünkbe a békéjét Az, Akit ünnepelünk.

Ezzel a gondolattal kívánok áldott Szent karácsonyt Kismaros minden kedves lakójának!

István atya