Mesélő házak 2025 – a kinti fertály

0
206

„El ne feledd

az ősöket, kik erdők, mocsarak

helyén mezőket, utat, szőlőket

neveltek, s falvakat…”

Keresztury Dezső: Táj, változó fényben

 

Séta a kinti fertály felé…

A cikk szerzője: Végvári Györgyi

Fotók: B. Nagy Éva, Kiss Mária és Bacsa István

 

Megvallom, féltem a nagy melegtől. De a körülbelül 30 főnyi érdeklődőt ez sem riasztotta vissza, hogy velem tartson a Mesélő házak útvonalán. Most a Kossuth Lajos utca alsó sorát céloztuk meg (amit mi régen kinti fertálynak hívtunk), a Kelényi háztól egészen Györei Piroska házáig. És nem csak azért, mert ott volt árnyék. Hanem azért is, mert ez a házsor az ófalu szerves része, udvarai a Dunára néznek, és az épületek itt nagyon régi történeteket mesélnek nekünk. Csak szóra kell bírni őket.

Szerencsére időben összegyűlt még a sok-sok emlék, képanyag Kismarosról – itt nem hagyhatjuk ki Wiedermann Imréné Müller Julianna nevét, – aki a gyűjtést megkezdte.  Gyűjtése nyomán jött létre, amit ma a köznyelv Falumúzeumnak hív. És ne feledjük el a szájhagyomány útján őrzött anekdotákat, neveket, tragikus vagy éppen örömteli történeteket, amelyek megelevenednek egy ilyen séta során. A mesék felidézték elődeink életét, tetteik, törekvéseik gazdagították múltunkat. Munkájuk nyomán vált Kismaros az itt élők megbecsült településévé.

Itt élt az ács, Wiesner Ferenc

Nagyon örültem azoknak, akik földijeim, és kiegészítették a történeteket saját tapasztalataikkal. Örültem azoknak is, akik új honfoglalók, hiszen megvan bennük a szándék, hogy megismerjék falut, a neveket, házakat és ezáltal könnyebb legyen nekik a beilleszkedés. És persze jól esett a lelkemnek régi kedves ismerősökkel, barátokkal, rokonokkal együtt felidézni a kismarosi emberek életét.

Az egyetlen megmaradt sváb ház
Itt volt régen a posta
Liebhardt Ferenc építész háza volt

Mint az előzetesben már megírtam: „Mire a végére érünk a sétának, rájövünk, hogy az utcán is nyomot hagyó idők változása éppen olyan, mint az életünk alakulása: valahonnan valahová tart és mindig tartogat meglepetéseket.”

Ide jártunk régen óvodába

Köszönöm, hogy velem tartottak/tartottatok. Várok mindenkit a következő alkalommal is, persze akkor a falunak másik szeletét fedezzük fel, remélhetőleg nem ilyen kánikulában!

A gólya mindig hazatalál