Mottó: „Nem azért felejtünk el játszani, mert megöregszünk,
hanem attól öregszünk meg, hogy elfelejtünk játszani.” –
(George Bernard Shaw).
(A cikk szerzője: Borka Elly)
Babatörténeti- és baba-kiállítás a Sváb Emlékezet Centrumban
„Egy porcelánbaba ül a polcon / Tekintete oly messzi réved, / Az ablak melyen kitekint / Túl kicsi a világhoz képest / S ő joggal hiszi, ez az élet. / …Majd lassan telnek az évek, / Megváltozik az idilli környezet, / Padlásról pincébe kerül, / Ruhája színe halvány, / S porcelánja is itt-ott megrepedt. / …Arcán még mindig ott a kedvesség / A naivitás is ugyanaz maradt, / Bár nem énekel neki madár, / Nem hajlongnak előtte fák, / De sok száz új barát az, kikre ráakadt.” – (Kádár Kata: A porcelánbaba).
Kismaroson, 2025. március 8-án – a „cherchez la femme” jegyében megvalósult – egész napos nőnapi kavalkád várta az érdeklődőket. Asszonyoknak, lányoknak, pici és nagyobb hölgyeknek átadott élménycsokor, csupa báj és kellem… A többhelyszínes programsorozathoz a Kismarosi Sváb Emlékezet Centrum/Sváb Muzeális Gyűjtemény is csatlakozott, s legalábbis egy kis időre a babák univerzumává, a mesék és játékok birodalmává változott át. A Babatörténeti- és Baba-kiállítást a szervezők azzal a nem titkolt szándékkal hozták létre, hogy a kislányok megszeressék a Múzeumot…!
A kiállítás kínálatában öltöztető baba, Barbie babák, kézzel készült babaruhák, babák a múltból, porcelánbabák, Götz-babák és más nemzetek babái vonultak fel. S nem utolsósorban az „Amigurumi Életképek” is magával ragadták az érkezőket…
„Az időtlen ajándék, amely soha nem megy ki a divatból…”
Ám még mielőtt a kiállító terembe belépnénk, egy pillanatra fordítsuk meg az idő kerekét és nézzünk vissza a babamúltba: „A játékok végig kísérik az emberiség történelmét. Az első példányok még valószínűleg amulettek voltak, és mágikus erőt tulajdonítottak nekik. Egyiptomi feltárások során kerültek elő azok a fából és rongyból készült darabok, amelyekről már bizton állíthatjuk, hogy játékszernek készültek. Magyarországon a legkorábbi kis agyagkatonák és babák a 14. századból származnak, néhány a budai Vár feltárása során került elő. A népi kultúrában kukoricacsuhéból, csutkából, rongyokból készültek, az 1700-as években pedig megjelentek a fából, viaszból formált hölgybabák…
Az 1840-es évektől már porcelán hölgybabák hódítottak, amelyek luxusjátéknak, státusz szimbólumnak számítottak. Ebben a korszakban még teljesen ismeretlenek voltak a csecsemőbabák. A felsőközép osztálybeli nők dajkákra bízták a kisbabáikat. Nem tartozott a feladataik közé a gyermeknevelés. A század vége felé azonban már nagy figyelmet fordítottak a gyermekeikre, a gondozásukra. A kislányok pedig elkezdtek csecsemőbabákat ringatni, mert a játékpiac is reagált a női szerepek változására.
A 20. század elejére megváltozott a babakínálat. Megszülettek a karakterbabák. Fontos volt, hogy a babák a gyermekek társai legyenek, hasonlítsanak hozzájuk; méretükben, öltözetükben, arcvonásaikban is őket tükrözzék. Már nemcsak porcelánból, hanem puha anyagból (textilből) is készültek. A karakterbabák kis alakjában nyoma sem volt annak a méltóságteljes távolságtartásnak és ridegségnek, amelyet a hölgybabák sugároztak…” (Németh Ványi Klári: Székesfehérvári Hetedhét Játékmúzeum, riport, Képmás Magazin).
A baba, nemcsak egy tárgy, hanem híd is a generációk között. A játékok világa évről évre változik, azonban van néhány olyan klasszikus darab, amely szüleink, nagyszüleink polcán is ott volt, amelyen nem fog az idő… Egy gondosan kiválasztott, ajándékbaba tökéletes választás lehet – és ki tudja, talán egyszer ez a baba is egy új történet kezdete lesz valaki életében… Babázni jó! A babajáték öröme nem csupán a gyermekek kiváltsága, a felnőttek is éppúgy szeretik! Ha másképp nem, hát úgy, hogy az unokáknak (újra meg újra elbűvölve őket), gyönyörű babákat, játékfigurákat horgolnak…
Amigurumi Életképek…
Nem gondoltam volna, hogy ezen a szép márciusi napon éppen egy babakiállításon, a kézimunka egy izgalmas ágára, a játékosság kiapadhatatlan forrására találok! A Kismarosi Babakiállítás érdekessége (számomra legalábbis) a kézzel készült elbűvölő egyedi babákból, figurákból összeállított: „Amigurumi Életképek” voltak. No, de mi az az amigurumi? Rácsodálkozásom oka abból is fakadt, hogy ez idáig soha nem hallottam róla, fogalmam sem volt arról, „mi fán terem” ez a „dolog”? Hogyan fogok majd erről beszámolót írni? Ám ismerethiányosságom a kiállításon valamelyest bepótlódott…
Száraz meghatározása szerint az amigurumi: a horgolt vagy kötött játékfigurák készítésének japán eredetű technikája. Az ázsiai országban már hosszú évtizedek óta elterjedtek a horgolt amigurumi figurák, a 2000-es évek elején aztán a világot is meghódították, és népszerűségük máig töretlen. Többnyire állatokat készítenek a technikával, de különféle antropomorf bábukat, tárgyakat is lehet alkotni vele. Manapság a saját kezűleg készített ajándékok nemcsak divatosak, hanem értékesek is, hiszen beletesszük szívünket-lelkünket. A horgolt figurák tökéletes meglepetések minden bébi és gyerek számára, és akkor még nem említettük a játékra kész felnőtteket… Jó néhány magyar nyelvű amigurumi-könyv is elérhető már, amelyekből megismerhetőek az egyszerűbb horgolási technikák kezdőknek, az internetes csatornákon oktató filmeket is találni.
A kiállításon látható életképeket – a bennük szereplő bűbájos babákat, figurákat – Andresz Zsuzsi (azaz Andresz Györgyné, Zsuzsa néni óvodapedagógus) teremtette meg. Különösen kitűnnek, és üdítő látványt nyújtanak a kézműves játékok. A teremtő folyamatból a férfikéz sem maradhatott el, a parányi ruhaakasztók, a mérleghinta, a babákat megtámasztó kis állvány elkészítésében (a férj), Andresz György jeleskedett.
Kevés a szó a látványra. A termet szinte betöltötték az enteriőrök… Akár a mesés képes könyvek. A lapokon megelevenedik egy komplett óvoda, a játszótér, a női öltözőszoba szépítkező babalakója, a pódiumon a dalban is megénekelt kislány a zongoránál – aki „fehérebb az orgonánál” –, a manóvilág és erdei állatkák, kislányok a képtárban, a babázó babalányok…, s egy családi vonatkozású babakompozíció az unoka esküvőjére készült „hasonmás” ifjú babaházaspár, persze a menükártya és az esküvői meghívó is melléjük került. Sorolhatnánk tovább a kedves jelenetekbe rendezett szépségeket…
Andresz Zsuzsi így avat be bennünket a sajátos technika titkaiba, az általa megteremtett horgolt világba: „A horgolás elmondhatom, szenvedélyemmé vált! De elvonóra mennem felesleges, mert nem tudnék lemondani róla. Minden darab egy új kihívást jelent, a mintán túl, ami adott, csak a fantázia szab határt. Nem szeretem a zsinórban ugyanazt horgolást, szinte nincs két egyforma darabom. Mindegyik egyéniség! A prototípust tesztelik az unokáim, ebben nincs hiba. Míg látok, míg mozognak az ujjaim, míg élvezem…” Adresz Zsuzsi apró figurái érzik, hogy szeretettel készítették őket…, sugárzik a boldogságuk, hiszen felruházták őket saját egyéniséggel…
Zsuzsi munkáit: a horgolt csipkéket, abroszokat, függönyöket, futókat, díszeket, és mint ma a horgolt figurákat sorra mutatja be kicsiknek és nagyoknak. De az ecset sem ismeretlen előtte, a festés örömeinek is szívesen hódol. Sőt meséket, verseket ír, és a zene világában is otthonosan érzi magát. Harmonikázik. És persze unokázik, édesanya, nagymama és háziasszony… S a közösség lelke. Valamennyi tárgya önálló alkotásnak számít, mégis, együttesen az alkotóművészeti folyamat is láthatóvá válik. Az elegancia éppúgy jelen van bennük, mint a játékosság, a meghittség és kirajzolódik az alkotó személyisége is. A keze alól kikerült kincsek széles Kismaroson sokak kedvencei.
A kérdés ott motoszkált bennem végig. Hogyan fér ennyi minden, ez a rendkívül termékeny, sokrétű munkálkodás az idejébe? S Zsuzsi mosolyogva válaszolt: „Az embernek, ha akarja, mindenre van ideje. Csupa olyasmi, amivel foglalkozom, ami kikapcsol, szórakoztat, állandóan új ötletekre, technikákra késztet, próbára tesz, a végeredmény örömet okoz. Sok türelemre, fantáziára van szükség hozzájuk. Egy amigurumi elkészítése során pl. oda kell figyelni, szinte egyfolytában számolni kell…, a formát a horgolással alakítja az ember. Szaporít, fogyaszt, kitömi a figurát, stb. Aztán a karakterek kialakítása sem egyszerű! Képes vagyok többször kifejteni a fonalat, mert annak az arcocskának kedvesnek kell lennie, mosolyogjon az, aki ránéz. Óriási adománya az életnek, ha az ember azt csinálhatja, amit szeret, ezért sosem teher, vagy fárasztó. És játszani jó! Unokáim és a rájuk csodálkozó kisgyerekek nem engedik, hogy a játékosság kifogyjon az életemből”.
A madárkák pedig azt csiripelik errefelé, hogy hamarosan meglep minket egy önálló kiállítással…
(Jegyzet: Andresz Györgyné, Zsuzsi néni, óvodapedagógus, a Kismarosi Német Nemzetiségi Önkormányzat tagja, óvodapedagógusi tevékenysége, a település kulturális életében, Kismaros kulturális örökségének megőrzésében és gyarapításában végzett több évtizedes, kiemelkedő tevékenysége elismeréseként 2017-ben Kismarosért Érdemrend kitüntetésben részesült).
Götz-babák története
A Kismarosi KisMorgó óvoda kedvencei a Götz-babák. A kicsik most egy rövid ideig nélkülözik babáikat. A kiállításra felajánlották őket. A Götz-babák, a már említett 20. század elején megszületett karakterbabák köréhez tartoznak. A baba története 1950-ben kezdődött Németországban, Rödentalban. Eredetileg papírmaséból készült. 1957-től készülnek a jelenlegihez hasonló technológiával. Két fajtája létezik: játék baba a gyermekeknek és a limitált példányban kapható tervezői babák a gyűjtők számára. Magyarországon 1990 óta érhetők el. A Götz cég porcelánbabákat is készített… Magyarországon is gyártották őket pár évig, 1997-98-ban.
A „Götz Puppenmanufaktur” termékei valamennyi korosztály számára csodálatos élményt kínálnak. A legkisebbeknek, az újszülött kortól ajánlott Götz-babáktól kezdve az örök-gyermek gyűjtőkig mindenki talál benne különleges dolgokat. A Götz-babák egyedi vonású arca és bája minden kislányt elvarázsol. A babák egyedi kivitelben igazi kislány arcot formálnak. Amelyek nagyon keresettek a szülők körében. A Götz manufaktúra újdonsága a gyermekek számára készített kiegészítők széles választéka, amely a termékek forgalmazói körét nagymértékben kiszélesítette…
Barbie, a globális ikon
„Sose szégyen hallgatni és figyelni, netán hátralépni, hogy másoknak helyet adjunk. És hát nem utolsó sorban nézd meg a filmet azért a babáért, aki megannyi szép pillanattal tette emlékezetessé gyerekkorodat, aki nem volt több, mint egy Barbie, és mégis egy adott ponton ő volt az egész világ számodra”. (Barbie c. film, 2023. Filmkritika, Szécsi Krisztián).
S ezzel meg is érkeztünk a babaevolúció szálain Barbie baba univerzumához… Barbie a mozikban, videókban, élőszereplős és rajzfilmben, képregényekben, könyvekben… Sőt, a távol keleten, Taipenben, Taiwan fővárosában kávézhatunk is a megnyílt Barbie kávézóban, rózsaszín miliőben, halvány pink kanapén üldögélve… Barbie megkerülhetetlen, kultusza át, meg átszövi csaknem az egész földkerekséget. És nem csupán a kishölgyek veszik körül őt ragaszkodással… A jelek szerint ld., mint fentebb, még férfihódolója is akad…
De ki is ez az „álom” játék-baba? Aki a világot ilyen befolyással veszi birtokba? „Barbara Millicent Roberts” született 1959. március 9-én, tizenkilenc éves korában (Isten éltessen Barbie!), szőke, illetve barna hajjal, ekkor mutatták be ugyanis a New York-i játékkiállításon a nagyközönségnek. Mindössze 29 centis volt, és később sem nőtt nagyobbra, de szinte azonnal hatalmas sztár lett, és azóta is a világ egyik legismertebb figurája…
„Egy nap pontosan olyan leszek, mint te… addig is… azt fogom hinni, hogy én vagyok te.” – (Barbie első televíziós reklámja 1959-ben). Barbie megálmodója Ruth Handler, a Mattel játékgyártó cég alapítójának felesége. A babát leányáról nevezte el, aki szívesen játszott papírból kivágott öltöztethető babákkal, „akiket” felnőttes ruhákba öltöztetett, és felnőtt babaként játszott velük. Ruth újítása a lánya játékát megfigyelve az volt, hogy divatbabáját a gyerekszobába szánta, és egészen konkrét szerepmodellt képzelt el neki: az önálló, sikeres fiatal nőét, aki bármelyik kislányból lehet. Ez idáig több, mint 250 különböző Barbie baba került forgalomba, és közel 1 milliárdot adtak el belőle világszerte… A gyerekszobák polcain immár helyet kapott Ken baba is, Barbie fiú párja…
A Barbie jelenség…
Bár úgy tűnik, az egész világ a lábai előtt hever, mégis Barbie élete sem fenékig tejfel, s a karrierje sem töretlen. Barbie, az imádat és támadás tárgya is egyben. Nincs talán még egy olyan ellentmondásos játék, mint ez a 29 cm-es figura. A pedagógusok, orvosok évtizedek óta kritizálják természetellenes testarányait, a feministák pedig káros női mintát látnak benne. Sokak szerint a butuska „szőke nő” megtestesítője. Rombolja a lányok testképét, hamis ideálokat állít eléjük… A pszichológusok a fogyasztói társadalom gyermekeket megrontó veszélyeit látják benne. De szülőhazájában, Amerikában sem kímélik, felhívják a „tökéletes megjelenésének visszáságára” a figyelmet: „a belső szépség legalább olyan értékes, mint a külső.” A lányok nem mindenhol játszhatnak Barbie-val; az amerikai babát Szaúd-Arábiában például túlságosan kihívó öltözéke és megbotránkoztató külseje miatt 2003-ban betiltották. A valószerűtlenül karcsú Barbie az évtizedek során volt már színésznő, balerina, koncertzongorista és űrhajós, de orvosként és autóversenyzőként is „dolgozott”, sőt, 2004-ben az amerikai elnökválasztáson is indult.
No, de adhat-e komoly aggodalomra okot a Barbie jelenség? Kultusza valóban ennyire ártalmas gyermekeinkre? Ízig-vérig-nő társunk, „Bezzeganya”, meglehetősen két lábbal áll a földön. Blogjában szubjektív önmagán keresztül mondja el véleményét a babáról: „Gondolkoztam azon, hogy mennyire befolyásolt engem a Barbie és az ő ’tökéletessége’. Szerintem sehogyan. (…) Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy egy műanyag baba önmagában hatalmas károkat okozna bárki lelkében. Önmagában…! A mai, külsőségekre és a tökéletesség hajszolására épülő világ viszont Barbie nélkül is simán kialakíthat önértékelési zavart bárkiben. (…) Hogy nekem mit jelentett Barbie? Azt hiszem azt, hogy kiélhettem vele azt a lényemet, ami olyan keskeny szelete az egyéniségemnek, hogy nem tud igazán felszínre törni, de ott mocorog. (…) Megcsodálok egy finom kiskosztümöt, szerettem, mikor anyu ilyenekben járt, de nem venném fel azt sem. Barbie felvette. Mindet. És csak néztem, milyen szép. Büszkén, hogy ezt a szettet én állítottam össze. Erre való a játék. Hogy a gyerekek kiélhessenek minden bennük rejlő kis titkot és vágyat. (…) A gyerekek babával is ugyanúgy játszanak, mint macival, aki alapvetően nemtelen. Szóval szerintem nem Barbie hibás mindazért, amiért okolják, hanem mi magunk. A társadalmunk, a nézeteink, a világlátásunk…”
A nagykorúvá vált Barbie története a kiállítás kedves históriája… A tárlat egyik megvalósítója Kovács Kriszta gyermekkorában még nem volt kapható Barbie-baba, legalábbis Magyarországon nem. 18 éves születésnapjára ezt kért és kapott édesanyjától. Vágya teljesült, s közösen mentek el a játékboltba Barbie-babát vásárolni… (Sajnos a baba már nincs meg).
A kiállítótérben láthatunk még két Barbie életképet is. Talán a napfényes kaliforniai tengerpart szikrázó homokján? A hölgyek között ücsörög Ken, a fiúbaba. És ott van a várandós kismama, aki kisfiút vár… Honnan lehet ezt tudni? Onnan, hogy a mellette lévő kosárkában kék színű babakellékek vannak elhelyezve. De még Barbie-sellő is kiúszott közibük kíváncsiskodni a partra… Amott a túloldalon a „három grácia” – közöttük még egy sellő – öltözetei (a leheletnyi aprólékos arany hímzés, a kötött top, a stóla) az ügyes babatulajdonosok keze munkáját dicsérik.
Akármi is Barbie-babáról nekünk felnőtteknek a véleményünk, a kislányok, de az annál nagyobb lányok is minden kritika ellenére nagyon is szeretik a babát… Miért ne lehetne Barbie, ha rózsaszín buborékjában is, a múzeumok „becsalogató babája”? Miért ne lehetne a múzeumpedagógia jó értelembe vett nevelő eszköze? Higgyünk gyermekeink belső iránytűjében, tiszta érzelmeikben…
„Ha maradéktalanul igazak lennének a vádak, hogy „Barbie elbutítja” a gyerekeket, akkor az elmúlt több mint fél évszázad során a nyugati civilizáció már minden bizonnyal összeomlott volna…”
A piros anyajegy…
Dércsípte Benő manó, a Mikulás játékkészítő kisinasa most éppen pihenőidejét tölti, és nem tudott a Kismarosi Játékbirodalomban személyesen megjelenni. Mégis, mesebeli üzenete eljutott idáig, ami akár a Babakiállítás vezérmotívumául is szolgálhatna… Benő manó, kedves leányka megrendelője – a négyesztendős Lili – kívánságára tökéletes babát készített. Ám azon az estén egy baleset mindent elrontott… A baba arcára véletlenül piros festék ömlött… Mi lesz most? Aggódott a kismanó. A játékot nem volt idő már másikra kicserélni, s Télapó a malőrt nem vette észre, és az elcsúfított babát a zöldfenyő alá tette: „Jaj nekem – suttogta Benő, mikor látta, hogy Lili a festékes arcú babát emeli fel az ajándékok közül. Ami azonban ezután történt arra nem számított. Lili boldogan ölelte magához a babát, és puszit nyomott a festékes folt helyére. Hamarosan a kislány szülei is megjelentek. – Nézzétek! – mutatott Lili a piros foltra. – Pont olyan anyajegye van, mint nekem az arcomon. Imádom, ő lesz a kedvenc babám. Benő manó szívét átjárta a melegség. – Hát tetszik neki – suttogta meglepetten. (…) Szeme nem győzött betelni Lili örömteli arcának a látványával. (…) Az Északi sarkon visszatérve rögtön Mikuláshoz szaladt. – Rájöttem valamire – mondta izgatottan. – Egy játék szépsége nem a tökéletességében rejlik, hanem abban, ha szeretik…”. (Földi Kinga: Dércsípte Benő és a játék baba c. meséje nyomán).
A családias hangulatú megnyitó során röpködtek az ismerős nevek, kiknek a babáit láthattuk. Mindegyik babának személyes története van. Valamennyi kiállított tárgyat megemlíteni, leírásukra vállalkozni, itt és most lehetetlenség. ….Csupán arra tehetünk kísérletet, hogy az érdeklődést felkeltsük a tárlat iránt…
Körbejárva a termeket közelebbről szemlélhetjük meg a babákat: a járóbabát 1958-ból, a táncosnőt, a Giselle c. balett főszereplőjét, az elmúlt évszázad fehér napernyős nett porcelánbabáját Anabellát, a felvidéki babákat népviseletben, a csuhé baba mamát és leánykáit, a „matrjoska” babát, a jellegzetes orosz festett fajátékot, amely egymásba rakott, egyre kisebb, kettészedhető babákból áll. Nem utolsósorban a vitrinben a nemzetek babái is helyet kaptak. Jól megférnek egymás mellett az amerikai és orosz származású babák. Ez a kis sziget a babák világtérképe, itt világbéke van… (Egy kis tréfálkozás soha nem árt!)
Végszó
„A játék. Az különös. / Gömbölyű és gyönyörű, / Csodaszép és csodajó, / Nyitható és csukható, / Gomb és gömb és gyöngy, gyűrű. / Bűvös kulcs és gyertya lángja, / Színes árnyék, ördöglámpa.” – (Kosztolányi Dezső).
Végül itt visszacseng Benő manó nagy igazsága. A gyerkőcök igazán Barbie-t sem a „tökéletességükért” szeretik. Hanem azért, amit gyermeki képzelettel el lehet játszani vele. Ahogyan kicsi Lili, önmagát, saját érzéseit és azt, ami vele történt, megjeleníti, feldolgozza a babázásban. A babák kicsi titkokat őriznek, a szeretett babának mindent el lehet mondani, mindent meg lehet vele beszélni… A babjáték által megismerik magukat. A babaarc visszatükröződésében meglátják a saját arcukat, a „piros anyajegyet”, amit meg lehet puszilni, és a „sebet” meg lehet gyógyítani. A gyermek számára olyan oldozó rituálék ezek talán, mint felnőtteknél a gyónás…
Be kell vallanom, nem voltam kisgyerekként kegyes a babámhoz, nem voltam valami babázós típus. Szegény megboldogult Gyöngyi babámmal nem álltunk annak idején valami közeli kapcsolatban. Legtöbbször a polcon üldögélt egymagában, ily magányosan ki tudja kicsi lelke mit élhetett át, mi minden járt szépséges „porcelán fejecskéjében”. Új életre kelve bizonyára ma valamely aranyosabb gyerkőc „babakompániájának” egyik kedvelt darabja lenne… Mára azonban megváltozott a babázásról alkotott véleményem.
A játék varázsa minden korosztályt magával ragad, a játék lényege az embernek az a képessége, hogy tükrözze a valóságot, és át is alakítsa azt. A babázás segít megértetni azt a gyermekünkkel, hogyan kell óvatosan bánni, törődni a társainkkal. A babák a gyerekkor örökké érvényes üzenetét hordozzák. Nemcsak szórakoztatnak, szocializálnak is. A gyermeki játék által a gyermek hatni tud környezetére, az őt körülvevő világra, és közben játékával változást idéz elő a valóságban…
Andresz Zsuzsi miután körbevezette a horgolt birodalomban az érkező kis látogatót, szólt arról is hogyan szerette meg a babákat. 3 éves volt, amikor első babáját Pannit megkapta, s már nagyobb lánykaként később előkerült a varrógép, a baba ruháit ő készítette. Megtanult varrni, s mint elmondta ez új távlatokat nyitott meg számára… Az óvodapedagógus énje is megnyilatkozott. A játék a legősibb nevelési módszer. Az idők és ízlések változnak. Bármilyen baba is legyen az, a lényeg, hogy a kislányok babáznak. A kicsikben az anyaság csírája bújik meg, a babázás az igazi anyaság előképe… Felkészülés az anyaszerepre…
Végül egy igaz mondást is felfedezhetünk: a babáknak két lelke van, de lehet, hogy inkább három?! Az első, amikor a készítő elkészíti őket, a második, amikor a gyermek játszik velük, s a harmadik, amikor valaki újraéleszti, gyűjti és rendszerezi őket. Kismaroson a babák három lelke a Falumúzeum Babaházában egymással tökéletesen találkozott.
A kiállítás a Kismarosi Falumúzeum Alapítvány gondozásában a Sváb Muzeális Gyűjtemény – Sváb Emlékezet Centrumban 2623, Kismaros, Kossuth Lajos út 21. sz. alatt tekinthető meg. A babakiállítás 2025. május 8-ig tart nyitva. A kiállítás fővédnöke: Hutkai Barbi volt. A kiállítást megnyitotta Neubauer Rudolf Kismaros polgármestere, a babákat bemutatta Néder Sarolta, Kismarosi Falumúzeum Alapítvány elnöke.
(Források: „Babauniverzum” facebook oldala. Sándor Anna: „60 éves Barbie, az ördög műanyag kishúga”, HVG, 2019. „Babaindex. hu”. Múlt-Kor, történelmi magazin. Kismarosi Kikiáltó. Szukits. hu, a legjobb amigurumi könyvek. Götz honlap. Játékpedagógia, SZTE.).
(Borka Elly)
