Nagyon ritkán találkozik az ember olyan tinédzserrel, aki egészen pici kora óta kitűzött maga elé célt, és ennek a célnak megfelelően szorgalmasan tanul. Lelkesedéséből, kitartásából jottányit sem enged. Régóta ismerem; elszántsága ellenére mindig mosolygós, szelíd és kedves. A kérdéseim ugyanazok, mint amiket az eddigi kitüntetetteknek tettem fel – Janka felkészülten, pontosan, szabatosan válaszol. Örömteli beszélgetés volt.
Kismarosi Kikiáltó: Gratulálok Janka! Honnan, kitől tudtad meg, hogy Te nyerted a rangos elismerést?
Beja Janka: Annyit tudtam már, hogy négyen voltunk versenyben. Nem árulták el nekem a titkot, sem az osztályfőnököm Rusvay Balázs, sem Magda Bálint, a kuratórium tagja, de még a családom sem. Az ünnepség előtt egy órával derült ki számomra.
KK: Nézzünk körül a tantárgyak terén: mi annak a gyereknek a kedves tárgya, aki az indoklás szerint orvosnak készül – tudomásom szerint elég régóta?
BJ: Nagyon szeretem a biológiát, a fizikát, a kémiát, a matematikát, és ezek mellett a testnevelést is. Mindegyik tantárgyból dicséretet is kaptam. Az órán elhangzottakról mindig készítek jegyzeteket a füzetembe, mert rendkívüli módon megkönnyíti a tanulást, utólag is örülök, hogy erre rájöttem. A jegyzetek írása arra is ösztönzött, hogy az ismerőseimnek kézzel írott leveleket küldjek.
KK: Nem ez az első „interjú”, amit Veled készítek. Néhány évvel ezelőtt arról beszélgettünk, hogy barátnőddel – Mircivel – szemétszedést szerveztetek a patakon. Azért ez elég ritka kezdeményezés gyerekektől. Hány évesek voltatok akkor?
BJ: Talán 10. Nagyon fontos dolognak tartom a környezetvédelmet, nem véletlenül jelentkeztem a Boronkay környezetvédelem szakára. Ott tudomásom szerint nagyon erős a biológia meg a kémia, és nekem az kell, hogy orvos lehessek majd. Ráadásul az orvoslásnak különleges ágára szeretném majd képezni magam: traumatológus szeretnék lenni. Egy korábban látott film és egy anatómiai atlasz tette érdekessé számomra ezt a foglalkozást. Mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy sikerüljön. Nagyon várom az új iskolámat, még eredmény nincs, de jó esélyeim vannak. Várom az új barátokat, a mikroszkópok alatti világot, és minden olyasmit, ami elvezet a majdani hivatásomhoz.
KK: A humán tantárgyak felé nem is kacsintgatsz?
BJ: Dehogynem. Nagyon szeretem az irodalmat – főleg a költészetet. Két nagyon kedves költőm van: Ady Endre és József Attila. Néha-néha magam is írok verseket.
KK: Mivel töltöd a szabadidődet? Ennyi tanulás mellett jut idő arra is?
BJ: Sportolni nagyon szeretek. Több sportot kipróbáltam, kettőnél ragadtam le: a kismarosi leánycsapatban focizom(!), és mellette kajakozom. Olvasni nem nagyon szeretek, de a barátnőimmel sokat viccelődök és beszélgetek, szeretem a társaságot.
KK: Kinek köszönhető ez a kitüntetés?
BJ: Legelsősorban az Anyukámnak és a családomnak. Az iskolában mindenki sokat segített nekem, de akire mindig számíthattam, az az alsó tagozatban Papp Emi tanító néni, a felsőben Rusvay Balázs tanár bácsi. Nagyon köszönöm a Vilcsek Gyula Alapítvány tagjainak is, hogy engem választottak.
KK: Végül, hogyan képzeled az életedet 30 éves korodban?
BJ: Nagyon remélem, hogy a célomat elérem, és sikerül a tervem. Amilyen pályára szeretnék menni, az sok-sok éves tanulást és hosszú kitartó munkát igényel. Jó volna, ha akkorra már lenne fix állásom, mindemellett nagy családot is szeretnék magam körül.
Nagyon szép terveket fogalmazott meg Janka. Sokak nevében köszönöm a beszélgetést, és tiszta szívből kívánom, hogy teljesüljenek a vágyai!
Végvári Györgyi
