A Német Nemzetiségi Önkormányzat pályázatot hirdetett a betelepült őseink emlékére felállított, egy kúton ücsörgő kislányt ábrázoló szobor elnevezésére
Ha leány- helyett fiú keresztnéven kellett volna gondolkodni, könnyebb lett volna a dolgunk. Nagyanyáink azt mesélik, hogy anno összesen hét nevet használt a falu. Utónévszótárra nem volt szükség, fejben meg lehetett jegyezni. Hanz, Franz Joska, Sep, Toni, Miguel és Ódam…Nagyapáink meg azt mesélik, hogy meg is unta ezt – a nagyjából a századelőn idekeveredett- Lovas nevű jegyző. Sajátos anyakönyvezési módszerével sok fiúgyereket teljesen összezavart, ugyanis hiába hívták otthon a gyereket Francinak, az anyakönyvben azzal a keresztnévvel szerepelt, amely névnap éppen aznap soron volt. Aztán csak később, az iskolába menetelkor derült ki a „furfang”. Onnantól fogva másként hívták Ferikét. A női nevek történetéről nagyszüleink tapintatosan hallgatnak. Nem úgy a móri németek, akik három nevet is adtak a lánygyereknek. A Terézia, kiskorában Rézi volt, nagyobb korban Rezl, idős korban Rezlmam. A kis Erzsi Lizi volt, a Mária Mitzi, az Anna, Nántsi, a Júlia Juitschi, az Ági Ádi, a kis Róza, Rozi. De azért előkerült a kismarosi közös emlékezetből is néhány név, amelyre szavazni lehetett. A Fáni, Liza, Rózi, Mimi, Szuszi, Lujzi, Borcsa, Rézi, és Mila nevek közül végül a Rézi kapta a legtöbb szavazatot. A Terézia különben görög eredetű név, hőséget, forróságot, nyarat jelent. Mindháromban bőségesen részesült az, aki részt vett a többi svábos, nemzetiségi programmal összeolvadt keresztelőn 2017. június 17-én.
Néder Sarolta
