Pénz van, látszatja nincs

0
559
OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A cím a költségvetés zanzásított kritikája, amely a költségvetési vitában is megfogalmazódott. Vajon minek ül a vezetés az egyre vastagabb önkormányzati bankszámlán, miért nem költi a falura? Nem tudnak dönteni róla, mert valaki mindig lemond, az új képviselőknek pedig bele kell rázódni az ügyekbe? Villáminterjú a polgármesterrel, Neubauer Rudolffal.

 

OLYMPUS DIGITAL CAMERA– Miért hullanak a képviselők a testületből?

– Két képviselő távozott a testületből. Folly-Ritvay Zoltán október végén november elején mondott le, ő az én munkámmal volt elégedetlen, Krebsz György képviselőtársunk pedig januárban nyújtotta be a lemondását, ő magánéleti okokra hivatkozva tette ezt. Utóbbit természetesen nem kívánom kommentálni, szomorú vagyok, de elfogadom a döntést. Folly-Ritvay Zoltán esetében pedig az én olvasatom az, hogy ugyanazokat a célokat fogalmaztuk meg induláskor mindketten, de a célokhoz vezető utat másként látjuk. Ő egy sokkal radikálisabb vonalat képvisel, én pedig megpróbálok a lehető legtöbb értéket megmentve javítva a hibáinkon. Az általam képviselt politika talán lassabban halad, kevésbé látványos, viszont nagyon fontosnak tartom azt, hogy minden meglévő vagy örökölt hibát úgy orvosoljunk, hogy közben a településünkön kialakult összetartozás és a kapcsolatok ne csorbuljanak. Emiatt kompromisszumokra is képes vagyok, még akkor is ha ez esetenként súlyos kritika tárgyát képezi.

Mindkettőjük távozásával kapcsolatban ugyanazt tudom megfogalmazni. Voltak olyan területek, amelyekre nagyobb rálátással bírtak, mint én és azokon a területeken nagyon számítottam és számítok is rájuk. Úgy váltunk el, hogy a jövőben is megkereshetjük őket adott kérdésekkel és a falu rendelkezésére állnak. Tehát ez nem egy végleges szakítás.

– Milyen az új képviselőkkel dolgozni?

– Minden képviselő-testülettel ugyanolyan jó együtt dolgozni. A testület tagjainak mandátumát a kismarosiak adják. Minden képviselőben azt a személyt kell, hogy lássam, akiben a választók bíztak, akikben azt látták, hogy a döntésük, gondolkodásuk előbbre viszik a falut. Alázattal és reménnyel telve tekintek az eljövendő közös munkára.

– Már a megváltozott összetételű testület fogadta el az új költségvetést. Nem volt zökkenőmentes a dolog, a legfőbb kifogás az volt a testület egyes tagjai részéről, hogy ha jelenleg százmilliós tartaléka van a falunak, akkor azt a pénz miért nem költi el a polgármester a falura.

– A falu összes forintja a falura lesz elköltve természetesen. Viszont az első évben meg kellett, hogy ismerje az új faluvezetés a lehetőségeit. Ha előre tudtuk volna, hogy év végén milyen kasszát zárunk, akkor lehet, hogy bátrabban merünk év közben költekezni. Az első költségvetési év lezárásakor már látjuk, hogy jelentős többlettel zártunk. Ez óvatos bátorságra adhat okot, merhetünk jobban költeni a falu menedzselésére, fenntartására és persze fejlesztésére. De nem téveszthetjük szem elől azt az évek óta meglévő koncepciót, hogy ha szükséges, akkor a pályázati önrészt saját tartalékokból a rendelkezésre tudja bocsátani a falu.

És az is tény, hogy a munkánk legelején érkezett az óvoda bővítés lehetősége, amihez két pályázatot is sikerült megnyerni. Néhány hónap múlva egy minden szegletében megújított, modern, huszonegyedik századi óvodája lehet a falunak, ami évtizedekre megoldja az óvodai nevelést Kismaroson. De hogy a megnyert pénzek mellé mennyit kell az önkormányzatnak biztosítani, az az utolsó hetekig nem volt világos.

– Most már az?

– Tulajdonképpen még most sem az. Ha rajtam múlik, akkor még ezt az önrészt is megpróbálom csökkenteni, akár még további állami forrást bevonni arra, hogy még kevesebb terhet jelentsen ez a falu számára. De az erre szánt pénz megvan. Sőt efelett még marad pénz arra, hogy a falu bizonyos karbantartásokat, fejlesztéseket menedzseljen és még az esetleges pályázati önrészeket is állni tudjuk. De ez csak azért lehetséges, mert 2015-ben visszafogtuk a kiadást és ez a pénz céltartalékként megmaradt a számlánkon.

– Értsem ezt úgy, hogy az idei lesz az építkezés éve Kismaroson?

– Így szeretnénk. De azt látni kell, hogy ma Magyarországon egy olyan adottságú település, mint Kismaros, önerőből nagyon korlátozottan tud fejlődni. Ez nem azon múlik, hogy mi mennyi pénzt tudunk megspórolni a számlánkon, mert ez elenyésző ahhoz képest, amit pályázati forrásokból le tudunk hívni. Ez pedig döntő részben az előkészítettségen múlik. Azokkal az önkormányzatokkal szemben, ahol évek óta készítették az asztalfióknak a terveket, Kismaros el van maradva. Először azt kell megterveznünk, hogy mit akarunk és ebben van nagy szerepe a főépítésznek. Szerintem ugyanis közösen kell megtalálnunk azt az irányt, amivel a falu nagy része azonosulni tud, támogatja. Ha az építkezés évét, éveit firtatjuk, akkor az ezen múlik, nem azon, hogy a falu a számláján hány millió forintot tudott összekuporgatni.

Konkrétabban kérdezem: lesz-e járda az Ófaluból Börzsönyligetre, és a már meglévő járdák tócsásak lesznek-e még 2016 decemberében is?

– A Szokolyai úti járda megépítése az olyan fontos társadalmi érdek, hogy az képes felülírni szinte mindent. Annyira kockázatos arrafelé a gyalogos közlekedés, hogy ezt az önkormányzatnak kötelessége mérsékelni, a helyzetet orvosolni. Ha kell erőn felül is, de ezt a problémát meg kell oldani. Amúgy pedig néhány tócsát már sikerült megszüntetni és még jó sok tócsa hátravan. És biztosan lesznek majd újabb tócsák is, amiket sikerül megszüntetnünk. Ha semmilyen pénzt nem sikerül nyernünk, a járdákat, a kátyúkat akkor is be kell foltoznunk, a biztonságos közlekedés feltételeit biztosítanunk kell. Ha csak a saját erőforrásainkra kell támaszkodnunk, akkor is képesek vagyunk egy picit évről évre előbbre lépni. De ha csak ennyi történik, akkor én ezt nem nevezném az építkezés évének.

Pályázzunk arra, amire szükségünk van, nyerjünk és valósítsuk meg. Azt tapasztalom, hogy a képviselő-testületnek is ez a hozzáállása. Ebben van a mi közös munkánk.

 

Lakatos Péter