Relata refero

0
517

A Kismarosi Kikiáltó korábbi mottója volt a címben olvasható latin szállóige. Annyit tesz: úgy mondom, ahogy hallottam, de jelentése egyben azt is sugallja: igazságáért nem kezeskedem. Amikor néhány hónappal ezelőtt megkaptam azt a megtisztelő felkérést, hogy szerkesszem ezt a lapot, akkor e mottó elhagyása mellett érveltem. Szembemenve a hagyománnyal, vállalva az ezzel járó esetleges elégedetlenséget. Néhány év hírszerkesztői tapasztalattal, parlamenti és Európai Uniós tudósítói múlttal a hátam mögött ugyanis úgy gondolom, hogy lapot szerkeszteni a szikár tények alapján lehet és kell. Ahogy a magyar származású újságíró legenda, Joseph Pulitzer mondta: a hír szent, a vélemény szabad.

Viszont nehéz dolog hírt írni információ nélkül. Információból pedig szűken vagyunk. Ebben persze több tényező is szerepet játszik. Az egyik, hogy januártól a hivatal három település közös hivatala. A struktúra és a munkarend kialakítása, a három település ügyeinek összehangolása nem megy egyik pillanatról a másikra. Közben ráadásul a hivatal vezetése is lecserélődött. Két hónap után távozott az új jegyző, egy hónapot helyettesítéssel kellett megoldani. És ahogy Kismaros jelenlegi jegyzője is fogalmaz e lap hasábjain, nem csak ezzel a munkával kell megbirkózni, hanem a korábban, akár évekkel ezelőtt hozott rendeletek felülvizsgálatát sem lehet halogatni.

Ettől azonban a tény még tény marad. Keveset tudni az önkormányzat működéséről, így pedig nem lehet hatékony a kommunikáció azokkal sem, akikért a képviselők dolgoznak: Kismaros lakóival.

Mégis: a lapban a legfontosabb, a közösséget érintő hírekről és eseményekről természetesen beszámolunk. Olvashatnak arról, hogy hol és hogyan dolgozik a faluért a számos közmunkás, milyen fejlesztések vannak éppen folyamatban, mit gondol és mit tesz az új jegyző a hatékonyabb működésért. Megtudhatják, hogy mit érzett Kismaros első díszpolgára miután átvette a kitüntető címet, miként búcsúztunk el a falu legnagyobb hatású lelki vezetőjétől, Sándor atyától és miként tértek vissza Kismarosra az innen elszármazottak a Hazaváró rendezvényén. Azt is megpróbáljuk megmutatni, mi zajlik a költő fejében és szívében, valamint képriportban számolunk be a május első szombatján rendezett majálisról.

Nem úgy mondjuk, ahogy hallottuk. Hanem úgy, ahogy történt.

 

Lakatos Péter

(A fenti írás a Kismarosi Kikiáltó májusi, nyomtatott számának szerkesztői beköszönője)