Tavasz Kismaroson

0
812

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Játékos szál fut a Duna arcán végig,

Száraz falevelet emel fel az égig.

De gyorsan irányt vált, mint egy ijedt madár,

Tűnik az éjszaka, villan a napsugár.

.

A toronyból, mint egy Isteni parancsszó,

Végigzeng a falun a hajnali harangszó.

Vidám csengésével jelzi az élőknek,

Eljött az ideje új nap kezdetének.

.

Ablakból kinézve barnállnak a dombok,

De azért mát itt-ott zöldellnek a lombok.

Kertemben a fák is újulni készülnek,

Ág végén a rügyek pattanni feszülnek.

.

Nézem aggott fáim göcsörtös törzseit,

Fagytól, széltől tépett kopottas ágait.

Hány bimbóból fakad virágszirom elő,

Hány tavaszt ad nekik, nekünk a teremtő?

.

Nyugat felé pedig, a fák közt, valahol,

Széles, nagy országút, a Duna kanyarog.

A Duna, mely egykor hozta az ősöket,

Csinált utódokból árvízi hősöket.

.

A víz felett pedig apró játékszerek,

Evezést tanuló vidám gyermeksereg.

Ők nekünk a jövőnk, eveznek felfelé,

Kívánjuk, érjenek a boldogság elé.

.

Alkonyul, este van, cseng az est harangja,

Elpihen a falu apraja és nagyja.

Távolba tekintve, mintha gyertya égne,

Régi dicsőségünk, Visegrádnak fénye.

.

Este van, elzengett már az est harangja,

Reánk omlott az éj fekete kalapja.

Szívemből kívánom, hogy e békés tájra

Boruljon az égből az Isten áldása.

Körömi Ferenc