Éppen tíz éve, hogy Kostyál Péterék koncertezni kezdtek Kismaroson. Azóta minden évben jönnek, volt úgy, hogy háromszor is jártak itt. Januárban ismét újévi köszöntőt adtak, a zene nyelvén. A változatos és a jól kiválasztott zenei repertoárban mindig vannak ismert és kevéssé ismert komolyzenei darabok. Most is így indult a koncert: egy vonó nélküli pengetős darabocskával – mintha nem is a Tokkal, vonóval koncertsorozaton lennénk – aztán Vivalditól a Négy évszak jött, abból is a hóeséses Tél, majd Csajkovszkijtól a Diótörő, onnan pedig a Virágkeringő – máris megvolt a barokkos, romantikus kezdés.
És akkor jött egy merész gondolat egy Bartók- átirat. Még Martos Attila is szinte felszisszenésre invitált a konferálás során, pedig ő már sejthette, hogy átirata mennyire működik: a Gyermekeknek írt népdalfeldolgozások úgy illettek a sorba, mintha oda találták volna ki. És mi jöhet Bartók után? Esetleg Amerika? Miért ne? Egy régi swing, s ha már belejöttek a könnyebb műfajba, egy jazz, és egy blues darab. Bírja-e majd a közönség? Bírta. Martos Attila – átiraton túlmutató kompozíciója – jutalmat kapott.
Az utolsó blokk megint meglepetés: egy tangó, – Gulyás Emese és Fekete Zoltán erős nyomására a próbák során. A tangó persze a legjobbak közül való volt és a két ráadás szintén: egy vicces darab ismét a tengerentúlról, amihez tuti kell vonó és a legvégén, stílusosan egy valódi barkarola, egy Offenbach-átirat a velencei gondolák hangulatában visszakanyarodva a romantika habjaihoz. Így kívánt a nézőknek boldog új esztendőt 2025- re Kostyál Péter, Gulyás Emese, Fekete Zoltán és Martos Attila a Barcalora kvartett alapító tagjai, a Budapesti Fesztiválzenekar művészei.
