Szent Madárdus napján átszólt a kerítésen a kedves szomszédom, Peller Márton, aki nagy természetrajongó, hogy az utcánkban téblábol egy vadkacsa a kicsinyeivel. Őt sajnos fontos és sürgős dolgok elszólították, így rám bízta az eltévedt kis csapat sorsát.
Természetesen azonnal abbahagytam az ebédet, és indultam e nem mindennapi látványt megnézni. Szerencsére a Gábor fiam utánam hozta a fényképezőgépemet.
Amit láttam, az lenyűgöző volt. Hét kis kacsa tipegett az anyjuk után, aki szemlátomást nem tudta, hogy merre menjen. Tett egy-egy kört a bokrok és az autók között a kicsikkel, utána megállt és tanácstalanul nézett, mintha segítséget várna. Marci barátom még elmentében odaszólt, hogy a Dunára kellene őket terelni.
A tanácsot megfogadtam, és egy kis ösztökélés után a fura menet elindult a Duna utca közepétől a nagy folyóig.
A vadkacsa mintha megérezte volna a segítő szándékot, hagyta magát terelni és a déli csendben szép lassan a különös csapat elvonult.
Próbáltam beszélni hozzájuk, de hogy megértették-e, nem tudom, de néha-néha úgy tűnt, mintha az anyjuk felelne nekem valamit. Persze ez csak képzelődés volt a részemről, hiszen csak a nagy szentünk, az Assisi értette a madarak nyelvét, ilyen kis szürke földi halandót nem ruházott fel a jó Isten efféle különleges képességekkel.
Amikor elértük a Dunát, azonnal vízre szállt a kacsa család, és az anyjuk mintha köszönésképpen visszanézett volna még rám, vagy csak a kicsinyeit számolta meg, nem tudom.
És azt sem tudom, hogyan kerültek a csendes utcánk közepébe ezek a kedves madárkák, ahol néha traktorok, kocsik zaja veri fel a csendet.
De nagyon szép napot szereztek azzal, hogy ott voltak, és én segíthettem nekik megtalálni az otthonukhoz vezető utat. Amikor eltűntek a parti füzek között, fájt egy kicsit a szívem, hogy nem láthatom őket többé, de vigasztalt a tudat, hogy a saját fészkükhöz, a saját otthonukba, hazájukba mentek, mert mindenki csak a saját honában tud boldogulni, és csak ott érezheti magát boldognak. Kedves kis barátaim, köszönöm ezt a szép napot, és kívánok nektek boldog holnapot!
Kismaros, 2017. június 8.
Körömi Ferenc
