Vasárnapi szemétkedés

0
511

A civil szerveződés nyomán vasárnap, ha nem is sokan, de nagyon lelkesen, és eredményesen gyűjtögették a szemetet  több helyszínen is Kismaroson, és ahogyan Jánoshegyen hívják, Középmaroson.

A tavalyi tisztításnak köszönhetően a 12-es főút kényelmesnek volt mondható, idén „csak” 25 zsáknyi szemetet sikerült kibányászni a út menti árkokból, a 6 fő önkéntesnek.
A tavalyi nyertes Royal vodkás üvegek lecserélődtek, idén a legtöbbet elhajigált dolog a sörös- és energiaitalos doboz volt. Meg persze a cigarettacsikk.
A legextrémebbek viszont továbbra is a nylonzsákokba csomagolt állattetemek voltak. Több is.
Azon kívül, hogy eleve nem jutok dűlőre azzal, hogy vajon miért dobálnak ki az emberek a száguldó autó ablakán bármit is, ezekre „az amúgy maguktól elbomló hulladékokra zacskót húzok, majd elviszem két település közé és kidobom az árokba, mert az úgy a jó” típusú mentalitástól már szóhoz sem jutok.
Ugyanis a zöldhulladék is több helyen ilyen zsákokba csomagolva volt kihajítva.

Köszönet mindenkinek, aki ott volt, s jelenlétével emelte a rendezvény színvonalát!
Köszönet illeti Kismaros Község Önkormányzatát is, akik finanszírozták a zsákokat, valamint megszervezték a zsákok elszállítását.

S íme a jánoshegyi különítmény vezetőjének beszámolója:
„A mai szemétszedés minden előzetes várakozásomat felülmúlta! Mind a szemét mennyisége, mind az önkéntesek száma, hozzáállása hatalmas volt! Nagyon kis területen nagyon nagy energiát beletéve, szinte lépésről-lépésre haladtunk.
Amint megmozdítottunk egy avarkupac alól kikandikáló valamit, jött vele egy fél hegynyi szemét, ami eddig láthatatlan volt.
A statisztika: 10 önkéntes, 2 talicska, 1 ásó és 1 metszőolló volt a segítségünkre, kitisztítottuk az Árkot a Pagony utcától a Bogyó utcáig, a Vadrózsa és a Bogyó utcát, a Jánoshegyi út egy szakaszát.
Közel 50 zsáknyi, és kb. ugyanennyi nem zsákolható hulladék gyűlt össze!
Nagyon köszönöm mindenkinek a részvételt, reméljük lesz folytatás!
A legérdekesebb leletek: wc csésze, tv, félig lebomlott kanapé, rugónként kiemelve, lyukas lábos, retró tejeszacskó (80-as évekbeli) és Hamupipőke elveszett félcipellője, virággal
benőve.”
Erről jut szembe, a tejeszacskó örök darab, több helyen volt fellelhető idén is.
S innen is látszik, hogy a műanyag bizony sok-sok éven keresztül nem bomlik le.

                                         Fotók és szöveg: Kátai Gabriella és Fridrik Klaudia Bernadett