Farkas Gergely idén nyáron tölti be tizenharmadik életévét, Vácon él szüleivel és húgával, jól tanul, valamint remekül bánik a különböző rajzeszközökkel. Legfrissebb kiállítása május 30-án nyílt meg a Kismarosi Művelődési Házban. Az eseményen Losonci Gábor, Kismaroson élő író, műfordító is tiszteletét tette, és egyúttal egy általa fordított humoros történettel örvendeztette meg az érdeklődőket. A megnyitót követően Gergővel beszélgettünk.
– Mikor és miért kezdtél el alkotni?
– Nagyjából kétéves koromban kezdődött, de eleinte nem nagyon erőltettem a dolgot. Anyukám vette észre, hogy egészen ügyes vagyok, így az ő hatására kezdtem el folyamatosan rajzolni.
– Miket alkottál kétévesen?
– Emberek és különböző tárgyak ábrázolásával próbálkoztam, majd ahogy egyre nőttem, egyre több és jobb rajzokat készítettem.
– Most pedig már egészen komolyan foglalkozol a dologgal, ugye?
– Igen, Garay-Nagy Norberthez járok, akinél nem csak rajzolni tanulunk, hanem művészettörténetet is.
– Mivel szeretsz leginkább dolgozni?
– Megkedveltem az olajfestéket és a vásznat, de igazából minden technikát szeretek.
– Vannak-e olyan témák, amelyek jobban megragadnak?
– Talán a csendéletek. Az emberábrázolás sokkal nehezebb, azt még nagyon sokat kell gyakorolnom.
– Mik a terveid? Művész leszel?
– Fogok alkotni, de nem biztos, hogy rendszeresen, inkább csak hobbiként.
– Mikor volt az első kiállításod és hol?
– 2013-ban Gödöllőn egy idős otthonban. Nagyon jól sikerült, elég sokan voltak a megnyitón. A másodikat szintén Gödöllőn, egy idősek klubjában lehetett megtekinteni.
– A harmadikat pedig itt, Kismaroson. A következő tárlat hol lesz?
– Még nem tudom, de remélem, valahol a környéken. Később majd Budapesten, illetve akár Magyarországon kívül is szeretnék bemutatkozni.
– Mit jelent számodra az alkotás?
– Az iskola utáni pihenést, kikapcsolódást. Megnyugvást, hogy végre szabad vagyok.
Farkas Gergely kiállítása június végéig tekinthető meg a Kismarosi Művelődési Házban.
