Víz és alkalmazkodás

0
171
Víz, Dunapart - a Dunakanyar Környezetvédelmi Egyesület fotója

Szeretünk úgy gondolni Magyarországra és a Dunakanyarra, mint tiszta vizekkel korlátlanul ellátott területre, amit nem érinthet a klímaváltozás. Ám már az idei nyár is bebizonyította, hogy ez sajnos nem így van. Folyóinkat túlszabályoztuk, az ártereket lecsapoltuk és beépítettük, a vizeket pedig gyors úton, lebetonozott árkokban kitessékeljük a településeinkről, sőt, az országból is. A Kárpát-medence ráadásul gyorsabban melegszik a világátlagnál, miközben egyre ritkábban, de egyre nagyobb mennyiségben zúdul ránk csapadék az éghajlatváltozás következtében. Hogyan tudunk alkalmazkodni a változáshoz, átvészelni az aszályos időszakokat, és biztosítani hazánk víz- és élelmiszerbiztonságát?

A klímaváltozás egyre intenzívebb és gyakoribb hőhullámokat okoz. Ez megterheli az emberi szervezetet és a természetet is. Mivel a nyarak egyre szárazabbá válnak, a növények, állatok épp a létfontosságú vegetációs időszakban szenvednek a vízhiánytól.  Idén nyáron Magyarországon is ezrek maradtak napokig vezetékes ivóvíz nélkül. A folyószabályozások előtt az ártéri gazdálkodás segített hasznosítani és megőrizni a felesleges vizet. Manapság, ha a hirtelen, nagyobb mennyiségben lezúduló csapadék károkat okoz, reflexszerűen újabb, nagyobb árkokat ásunk, és lebetonozzuk azt. Ezzel azonban csak kivezetjük, elveszítjük a vizet, és megfosztjuk magunkat annak a lehetőségétől, hogy az aszályos időszakban hasznosítsuk ezt a „felesleget”. Pedig a víz körforgásának eltolódása visszafordíthatatlan károkat okoz. Tartós aszály esetén megváltozik a talaj szerkezet, amely így nem képes megtartani a vizet.

Mit tehetünk az egyensúly visszaállításáért?

  • A következő nagy esőzésig szerezzünk be esővízgyűjtő tartályt! A legjobb a földbe ásott típus, de gyors és olcsó megoldásként a kisebb esővíztároló hordók is megteszik. Ezzel áthidalhatjuk a következő aszályos időszakot, kíméljük a pénztárcánkat és a túlterhelt ivóvíz-szolgáltatást is, valamint elkerülhetjük a solymárihoz hasonló vízkorlátozást. (Az esővízgyűjtőt persze fedjük le, nehogy szúnyoglárvák tenyésszenek benne!)
  • Az angol gyep már nem menő! Ne nyírjuk fél centisre a füvet, könnyen kiéghet, a talaj pedig kiszáradhat. A magasabbra hagyott gyep viszont úgy működik, mint egy természetes légkondi: hajnalban remek harmatcsapda és párologtató felület, segít megőrizni a talajban lévő tápanyagokat, nedvességet. Ha a járófelületek szélén teljesen meghagyjuk a vadvirágokat, a beporzók is meghálálják! A levágott füvet komposztáljuk. Így visszakerül a talajba a tápanyag, nem kell műtrágyázni, és a talajvíz is tiszta marad. Takarhatjuk a talajt mulccsal, vagy akár a kitépett gyomokkal.  
  • Ne betonozzuk le a kertünket, és felejtsük el a műfüvet! A fa nélküli, műtrágyázott, minden nap öntözött, rendszeresen gyomirtózott kertek fenntarthatatlanok. A nagy arányú beton és aszfalt fedettség nem ereszti át a csapadékot, így a talajvízszint csökkenéséhez vezet.
  • Takarékoskodjunk az ivóvízzel! A heti rendszeres autómosás, az állandó medencehasználat óriási megterhelést jelent a talajvízre és a vízbázisainkra. Medence tisztítása esetén használjunk biológiailag lebomló vegyszert, amely egész idény alatt tisztán tartja a vizet, így elég csak a párolgást pótolni.
  • Hasznosítsuk újra a szürkevizet! Locsolásra, wc-öblítésre tökéletes a használt fürdővíz, esővíz is.
  • Ne terheljük hosszan lebomló, károsító vegyszerekkel a talajvizet, szennyvizet. Ma már környezetbarát mosó- és takarítószereket lehet beszerezni.
  • Állítsuk helyre a patakok, folyók medrét. Ne használjuk locsolásra a patakokat! Így csak felgyorsítjuk a természetes környezetünk élőhelyeinek eltűnését.
  • A fúrt kutak vizével is takarékoskodjunk, hiszen a fák számára is létfontosságú talajvizet használjuk el.
  • Telepítsünk mély gyökerű, szárazságtűrő fákat, növényeket, amelyek segítenek hasznosítani, megtartani a vízmennyiséget! A tuják ideje lejárt, sajnos a fenyők sem bírják sokáig az itthoni klímát, mivel a gyökerük sekély.
  • Használjunk csepegtetéses öntözőrendszert! Ez a legtakarékosabb megoldás, a lehető legkisebb párolgással.
  • Termeljünk házilag zöldségeket! Finomabb, vegyszermentes, és a gyerekeink is önellátást tanulnak. Ráadásul nem kell további környezeti terheléssel messziről szállítani!
  • Itassuk a madarakat, méheket nyáron a hőségben!
  • Az árnyékolás segít a legtöbbet a ház és a talaj hűtésében. Ültessünk fákat a ház köré! A légkondi fűti a külső levegőt ezért tovább rontja a helyzetet. 
  • Ahol megoldható, a település mélyen fekvő, kevésbé kihasznált részén (pl. rossz minőségű szántón) érdemes vizes élőhelyet létrehozni, Ez a természetes víztározó segít megtartani a vizet a tájban, de nyílt vízfelületet és élőhelyet is biztosít az állat- és növényvilágnak, sőt, rekreációs célra is alkalmas, enyhülést nyújtva a nyári hőségben. Hasonló megoldásokkal egyre több hazai település veszi fel a harcot az egyre súlyosbodó aszályokkal.

A Dunakanyar Környezetvédelmi Egyesület elérhető FaceBook-on, Instagramon és a dunakkve@gmail.com email-címen. Ha szeretnétek csatlakozni, vagy kérdésetek van, keressetek bennünket!

A Dunakanyar Környezetvédelmi Egyesület cikke