Kismarosi öreg fák
A Magyar Kultúráért Alapítvány pályázatot hirdetett, amelynek célja az volt, hogy a
települések kapjanak annak a körtefának az utódjából, amely alatt Petőfi Sándor az utolsó
versét írta.
Kismaroson olyan emberek élnek, akik ismerik, szeretik és becsülik a múltat,
mert tudják, hogy abból építkezik a jövő. Még emlékeznek néhányan arra, hogy milyen
praktikusan gondolkodtak sváb őseink a természettel való együttélésről.
Jó néhány öreg fa él még a faluban. Ezek közül most háromnak a történetét mutatom be,
sajnos egynek már csak az utódját tudjuk gondozni. Terveim között szerepel, hogy
körüljárom a falut, megkeresem azokat a fákat, amelyeknek a történetét érdemes
feldolgozni.
Kérem a kedves Olvasókat, hogy ha tudnak ilyenről, jelezzék a múzeum
elérhetőségén.
1. A múzeum előtt diófa (Kismaros, Kossuth L. u. 21.)
A kismarosi falumúzeum (1970-ig általános iskola) előtti legalább 100-120 éves diófa sokunk számára meghatározó emlék. A régi iskola előtt állt, a szüneteket árnyékában töltöttük, és minden azidőben készült osztályképünkön látható. Nemcsak a tanítványok arcát őrzik ezek a fotók, hanem Riener Rezső kántortanító úr emlékét is. A helyszín arról is nevezetes, hogy itt szenvedett végzetes balesetet Montágh Imre, a beszédművelő műsorok népszerű szereplője. A vén fa néhány éve kiszáradt, a tönkje egyelőre őrzi a helyét. Szerencsére körülötte néhány fiatal csemete megmaradt a „gyermekeiből”. Gondos kezek meghagytak belőle és nagy szeretettel ápolják.
S ha már dió, Nagymamám receptfüzetéből való ez a karácsonyi diós sütemény:
Diós rudacskák: 1 tojás fehérjét összegyúrunk 25 dkg darált dióval, 25 dkg porcukorral, kisodorjuk, majd ujjnyi csíkokat vágunk belőle. Megkenjük citrommázzal, és meleg sütőben világosra sütjük. Citrommáz: 1 tojás fehérjét elkeverünk 15 dkg porcukorral, adunk hozzá kávéskanál citromlevet, s addig keverjük, míg megsűrűsödik.


…és íme a fiatal diófa:
2. Schmidt kert körtefája – Erdei vajkörte (Kismaros, Rév utca 9.)
A fa ugyan nem közterületen van, de számon tartják Kismaroson. Nagy szerencse, hogy az épület és a telek tulajdonosa – Andresz György – a falu értékőrzői közé tartozik. A ház, amely a fa mögött látszódik, annak a teleknek a területén épült, amit a kismarosiak a mai napig Schmidt-kertnek neveznek. Dr. Schmidt József közgazdászé – a Ferencvárosban működő malom tulajdonosáé volt, családjával a nyarakat Kismaroson töltötte. Nyaralásaik során a falu jótevőivé váltak, adományaikat írásos emlékek és archív fotók őrzik.
A nyaraló közelében lévő kertben – mely jócskán ki volt téve a Duna időnkénti árhullámainak – 3 körtefa is őrzi az emléküket. A fák több mint 100 évesek, hiszen a család legfiatalabb tagja (Parlay Katalin) is már régen a temetőben nyugszik. A képen látható gyümölcsfa: Erdei vajkörte, a mai napig terem rajta évente néhány körte.


3. Emmer Margit néni körtefája – Papkörte (Kismaros, Rév utca 1.)
Margit nénit Kismaros élő történelemkönyveként tartottuk számon. A falu minden jelentősebb eseményét a fejében tartotta, nem volt olyan érdekesség, titok, amiről ne tudott volna órákig mesélni. Margit nénit nagyon fiatalon – német származása miatt – „málenkij robotra” hurcolták el, ahonnan szerencsére visszatért. Az akkori Szovjetunióban raboskodó kismarosi lányok közül sokan megmentőjükként emlékeztek rá. Életereje, jelenléte példát és segítséget jelentett a többiek számára.
Sokáig vezette a nyugdíjas klubot, kirándulásokat szervezett, és szinte az utolsó pillanatig dolgozott a templom sekrestyéjében. Nagymestere volt annak, hogy hogyan töltsük meg az életünket tartalommal és jósággal. Tevékenységét a falu „Kismarosért Érdemrenddel” jutalmazta.
A körtefa a mai napig él, holott több mint 100 éves, talán Margit néni édesapja ültette. Fia, István gondozza, metszi és vigyázza. A gondos ápolásnak köszönhetően még napjainkban is terem, kitűnő pálinka készül gyümölcséből.


A kapott Petőfi-körtefát, a Sváb Emlékezet Centrum (újjáépített Falumúzeum) előtt szeretnénk elültetni.
Összegyűjtötte és a szöveget írta:
Végvári Györgyi a Házak, arcok, legendák c. kiadvány kismarosi krónikása
Fotók:
Andresz György – a Schmidt kert körtefája
Néder Katalin – diófa a múzeum előtt és Emmer Margit néni körtefája
Balogh András – Emmer Margit néni fotója
Kismarosi Falumúzeum archívuma: a Falumúzeum avatása, osztálykép és Parlay Katalin fotója