(A cikk szerzője Borka Elly)
Remsey Flóra Ferenczy Noémi-díjas kárpitművész (1950-2014) alkotói útját az autonóm kárpitművészetben, a történeti korok textiljeinek rekonstrukciójában, a textilművészet eszköztárának megújításában és az oktatásban találta meg. Minden alkotását a természet, az organikus világ ihlette. Művészetében nem egyszerű leképezésről van szó, hanem a természeti elemek kiemeléséről és újszerű megjelenítéséről, a megszokott formarend megváltoztatásáról, a természeti formák újrateremtéséről, vagyis a képszerű kárpittól való eltávolodásról. A Magyar Iparművészeti Főiskola gobelin- és szőnyegtervező szakán végzett. Gödöllőn élt és alkotott. Szabadfoglalkozású művészként dolgozott.
Remsey Flórát régóta a szívembe zártam. Soha nem felejtem el a vele való első találkozásomat… Mára már az égiek oltalmában, az angyali szférákban szövi csodálatosabbnál csodálatosabb kárpitjait, s onnan fentről vigyázza a művészetek vonzáskörében botladozó lépteimet…
„Harmat leszek…”
Flóra, egy zimankós reggelen a Gödöllői Iparművészeti Műhely bejárata előtt várt rám, valamikor a kilencvenes évek végén. Elfoglaltsága miatt sietősen érkezett, de kevés idejéből szakított időt egy kis beszélgetésre. Közvetlenségével azonnal magával ragadott. Önkéntelenül, mintha régi kedves ismerősök lennénk, kézen fogva érkeztünk meg második otthonába, alkotómunkája színterére, ahol szinte a mindennapjait élte.
Mi a titka? Hogyan körvonalazódik, hogyan bontakozik ki, s kel életre a szövőszékén egy-egy alkotása? Faggattam, s gyönyörű gondolataival erről így vallott: „A gondolat és képzelet szerteágazó útjai leginkább egy végtelenbe ágazó fához hasonlatosak. Minden felvillanó kép születése pillanatában hordozza önnön változatait, s megfestése közben újabb variációk megjelenítésére sarkall. A már félig megfestett terv is többféle végkifejtésre csábít. A huszadik század viszonyai között a középkor áhítatát és odaadását igénylő gobelin műfajánál különös hangsúllyal jelenik meg az idő. Minden mű készülése csata a jelenkori körülményekkel, s megszületése győzelem az idő fölött. (…) Tenger-sok bejárandó utat látok magam előtt, s ez ajándék. Elképzeléseimből nehéz döntéssel tudok választani, hiszen csak egy töredékük valósulhat meg. Vannak olyan terveim, amelyekről még sejtelmem sincs, mert csak ezután születnek, mind közül ezek a legizgalmasabbak, s talán a legszebbek…”
Egyik készülő műve megszületésének is tanúja lehettem. A nemes kelme ihletője Petőfi Sándor „Fa leszek, ha…” c. költeménye volt, s a „Harmat leszek…” címet kapta. Harmat leszek, ha te napsugár vagy…, szól a vers, és érezhetjük, hogy „a lények egyesülése nem csak írott formában, hanem a természet szépségeinek csodálatában is megvalósulhat.”
Két változatban készült el a művészi terv. Az élő színviláguk volt az, ami elsősorban megragadott. A vázlatokon, a természet örök szépsége, egészében rejlő változatossága nyilvánult meg. A szellem és fény, a harmat és napsugár egyesülésének megjelenítése a művészi képzelet és a vers egymásra találására utalt. Szivárványos kék, aranyló sárga szórt-fényesen, Flórára oly jellemző csodálatos-hullámzóan megfestve. (A mű később, 2022-ben a Gödöllői Iparművészeti Műhely felújítására szervezett támogatói kiállítás egyik kiállított, és aukcióra bocsátott darabja volt).
A napokban rendezgettem a számítógépem fiókjaiban, s egy felvételen Flóra „királyi kárpitjának” fotója tűnt fel előttem. Abban a pillanatban összeállt a kép: „a megtalált mű, a karma láthatatlan fonalain keresztül pontosan oda vezetett, ahol a múltban lezáratlan feladatom maradt… A ’déjà vu’ nem csupán egy véletlen emlékvillanás volt, hanem a sors apró, halk emlékeztetője… Figyelmeztetés arra, hogy az idő csupán illúzió, és a lelkünk mindig készen áll a dolgok helyrehozatalára.”
Történelmi kárpitjainak és látogatásom felidézésével szeretnék most megemlékezni Remsey Flóra művészetéről, s elragadó személyiségéről…, sokoldalú csodálatos alkotói készségéről.
A kárpitművész és a történelmi múlt
Gödöllő mai arculatát és történelmét egyaránt meghatározza a Királyi Kastély. A több mint 250 éves, 17.000 négyzetméteres beépített alapterületű, 28 hektáros parkkal övezett kastély az elmúlt évszázadok kiemelkedő személyiségeinek pihenő rezidenciájaként szolgált. De számos történelmi pillanatban született itt nagyjelentőségű döntés. A kastély ma is a történelem színhelye. Minden elemében a magyar kultúra, művészet, szellemiség és annak vonzerejéből táplálkozó kulturális és konferenciaturizmus élő helyszíne, a nemzetközi és belföldi piacokon is keresett, üzletileg működőképes komplexuma. Olyan virágkorát éli, melynek talán már soha nem is lesz vége…
Egy percre itt most hunyjuk be a szemünket. S képzeljük el, hogy az 1800-as évek végén egy napsugaras kora délutánon Gödöllőre, a Királyi Kastélyba érkezünk… Körös körül mindenütt pompa és fények. A falakat, a bútorok üléseit díszes, selymes, suhogó kárpitok borítják. Erzsébet királynénk öltözőszobájában az indákkal körülfont váza alakú ornamensek ölelésében, kedvenc színe az ibolyakék ragyogó tükröződéseiben éppen kilovagláshoz készülődik. Az aranystukkókkal tűzdelt mennyezet alatt, a márványerezetű lépcsőfordulón egy pillanatra megáll, szalagos kalapját fonatos hajkoronájára illeszti. Odalenn a lovászfiú főhajtással várja. Paripája nyergén igazít még egyet, azután nem földi koordinátarendszerbe tartozó kecses lényét a dús sörényű állat hátára felsegíti. Erzsébet végre, a zöldellő dombok hívására fenséges vágtával a szabadba indul… Ferenczy Ida, kedvelt felolvasónője szempárja óvón kíséri. Ferenc József, császári és királyi fenség karmazsinvörös dolgozószobájában ez idő alatt egy rendeletet fogalmaztat meg. A tapétákról íróasztalára vetülő, kékesen vibráló élénkpiros levelek erőt sugalló kompozíciói, hatalma szigorát mélyítik. A fejedelemség súlya alatt a fenséges érzelmek rejtve maradnak… A fegyelmezett csendet Mária Valéria kishercegnő (a királyi pár legkisebb gyermeke, a „magyar királylány”) csengő kacagása töri meg. A kavargó, hullámzó kárpitok mögé rejtőzve bújócskát játszik. A felszabadult örömet nevelőnők, dajkák vigyázzák… A hímes szálak, rojtok-bojtok-bordűrök a fenséges kicsi lánykára az örökkévalóság hímporát hintik…
Kastély, palota… Mind-mind misztikus, csodákkal átitatott tér. Álomvilág fellegvára. A szépség, a mesék birodalmának székhelye. A kastély mindenesetre valóság valahol. A képzelet szárnyán, a múltban, vagy a jövőben, de itt és most sem elérhetetlen. A Gödöllői Királyi Kastély csupán egy karnyújtásnyira van tőlünk. A barokk épületegyüttes díszudvarának kovácsolt vaskapuja, immár kitárult mindannyiunk előtt. Induljunk el, s tekintsünk be egy kicsit másképp a történelmi múltba…
Amikor belépünk egy reprezentatív épületbe, első látásra, amely megragad bennünket: az a körös körül fellelhető pazarság. A pompázatos összhangban a falakat burkoló selyem tapétákra, az ablakok előtt függő súlyos drapériákra, a bútorok brokátjaira külön érdeklődéssel csak ritka esetben figyelünk fel. Talán fel sem merül bennünk a gondolat: vajon kinek a keze munkáját dicsérik? Vagy, hogy vajon hány évig tarthatott, míg a csodálatos szöveteket megszőtték? Az évezredek során az egyszerű vászonszövésből a szövetek anyagának és rendeltetésének megfelelően számtalan szövetféleség alakult ki. Ezek között a falfelületek díszítésére szánt szövött kárpitok különleges helyet foglalnak el. A textilművészet legnagyszerűbb alkotásaiként állnak évszázadok óta a monumentális díszítőművészet szolgálatában. Az aránylag egyszerű technikával, kézzel előállított gyapjúból-, selyemből-, és esetleg fémszálból szőtt gazdagon mintázott kelméket általában gobelinnek nevezzük. Ez az elnevezés Jean és Philibert Gobelin francia kelmefestők nevét őrzi. A magyar nyelvben e kifejezés helyett a kárpit szó honosodott meg. A sokszor növényi mintájú, címeres vagy alakos díszítésű kárpitok a kastélyokban, várudvarokban a díszítésen túl az ott élők komfortérzetben is fontos szerepet játszottak. A falak elé aggatva mérsékelték a vastag falakból áradó hideget, alkalmasak voltak arra, hogy egy-egy hatalmas teret több kisebbre osszanak, ugyanakkor a rideg termeket pompássá vagy barátságossá varázsolták.
A kárpitművész tehát egy-egy palota életében, a belső terek felöltöztetésében játszott nagy szerepet. Gödöllőn élő és alkotó művészként, a gödöllői művészeti életet meghatározó Remsey család sarjaként, szinte magától értetődően adódott Remsey Flóra felkérése, hogy megbízzák a Gödöllői Királyi Kastély helyreállítási munkálatai során a kastélytermek kárpitjainak újraalkotására. Flóra a híres gödöllői művésztelep hagyományait élesztette újjá és alkalmazta a rehabilitáció fázisaiban.
A kárpitszövés szerkezeti elvei és elemei a legrégibb időktől napjainkig szinte változatlanok maradtak, ám a történeti textilek mintarajza, szálfinomsága, színárnyalata, a textiltapéták felhelyezésének rétegelemei és módja, szegélyelemeinek korhű alkalmazása a legnagyobb pontosságot követeli meg az adott történeti korhoz leghűbb módon. A kastély textíliái a történelem viharaiban nagyrészt megsemmisültek. Flóra értékmentő foglalatossága a legjobb tudáson alapuló térbeli történetírás volt. Az írott és képi források mellett a talált leletek adatösszefüggését látva és értve, a történeti korszak sajátosságait ismerve, a mesterséget kezében érezve készítette el tudományos rekonstrukcióit. Tevékenysége mindvégig a műemlékvédelem jegyében állt. 1996 és 2000 között, az 1867-ben kezdődő királyi korszak „kusza szálaiból” elindulva, a fennmaradt fényképfelvételeken látottak és a színleírások, eredeti levéltári dokumentumok, megmaradt kárpitdarabok és bécsi analógiák alapján kitartó kutatás és kísérletezés eredményeként, a kastély kárpitjait úgy elevenítette fel, hogy bennük művészegyénisége is sikerrel tükröződött. S a látogatók pontosan azt a látványt kapták, amelyet egykor a királyi család is látott. Remsey Flóra munkássága nyomán a királyi lakosztályok enteriőrjei visszanyerték eredeti, történeti hangulatukat.
A textíliákat a kőszegi Aste Hungária gyár szőtte le viszkóz anyagból. A korunk adta technikai vívmánnyal, Jaquard technológiával előállított anyagok természetes hatása hasonló az eredeti damaszt teltségéhez. Az alkalmazás célja épp ez volt: a selymes fény és a korabeli anyagok érzetének visszaadása. Az enteriőrök fenséges hangulatán, a kastély valaha volt lakóinak közelsége süt át; a magyarok királynéja Sisi, és fenséges ura Ferenc József: a királyi pár és udvartartása apró titkaiba bepillantást engedve…
(Jegyzet: A magyar nyelvben a gobelin és a kárpit szorosan összefügg, de jelentésük részben eltér: a kárpit egy általános fogalom a falak díszítésére vagy nyílások takarására szolgáló textilre, míg a gobelin szigorúan vett művészeti értelemben a híres párizsi Gobelin műhelyben szőtt képi falikárpit, a köznapnyelvben pedig az erre hasonlító kézi hímzést jelenti).
A kastély történetének néhány mozzanata
A kastély építtetését a 18. század egyik legtekintélyesebb magyar főura, Grassalkovich I. Antal (1694–1771) gróf 1735 után kezdte meg. A gróf élete végéig több szakaszban folytatta az épület bővítését és átépítését. 1867-ben a magyar állam által megvásárolt, felújított és átalakított kastély koronázási ajándékként I. Ferenc József és Erzsébet királyné pihenő rezidenciája lett. (…) 1920-tól a Horthy Miklós kormányzó nyári szállásaként működő kastély életében a királyihoz hasonló időszak következett, amelyet a II. világháború zárt le. Bár az épület maga nem szenvedett károsodást, az 1944-ben bevonuló német, majd orosz csapatok a berendezés nagy részét elszállították, illetve helyben elpusztították. 1950-től a gazdasági épületekben szovjet alakulatok állomásoztak, a műemlékké nyilvánított főépületben pedig szociális otthon kapott helyet. Ezek a méltatlan hasznosítási formák az elkövetkező évtizedekben a kastély lassú pusztulásához vezettek. Az állagmegóvási munkálatok 1985-ben indultak meg, majd néhány évvel később megkezdődött az épület kiürítése, ami a felújítás előfeltétele volt… A rekonstrukciós munkák első ütemeként – éppen harminc ével ezelőtt – 1996 augusztusában az átadott főhomlokzati szárnyban nyílt meg a kastély első állandó kiállítása: a díszterem és a királyi lakosztályok… Az újjáépítési periódus nem zárult le. A munkálatok tovább folytatódnak…
A Kastélymúzeum és tárlatai, a rangos képző- és iparművészeti kiállításoknak helyt adó Lovarda, a kellemes színházi estéket ígérő Barokk Színház, a Díszudvar, kulturális eseményekkel, az ősfás Park sétára csalogatva, és illatos, egzotikus növényekkel a Pálmaház várja a látogatókat…
Az írás akár ajánló is lehet egy következő kirándulásra, Gödöllőre, a Királyi Kastélyba. Fogjuk meg Flóra kezét, s engedjük, hogy szelleme vezessen végig a királyi szőttesek nyomán egy tündöklő világban!
(Borka Elly)
Források: „Remsey Flóra függöny-, tapéta-, és bútorszövet-rekonstrukciói: kastély-kárpitok” című kiállítás, és a kapcsolódó szakmai anyagok. Gödöllői Iparművészeti Műhely. Gödöllői Királyi Kastély. László Emőke: Flamand és francia kárpitok Magyarországon.
Remsey Flóra művei többek között megtalálhatók: a Szegedi Orvostudományi Egyetem Új Klinikáján, a Gödöllői Városi Múzeumban, a Wageningen-i Városházán (Hollandia), a Budapesti Postamúzeumban, a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Szombathelyi Savaria Múzeumban, a Magyar Iparművészeti Múzeumban, a Kecskeméti Képtárban…, a Visegrádi Palota hercegi lakosztályában.
A művésznő díjai: 1986-ban Neufeld Anna Díjat, 2001-ben Gödöllő Városáért Díjat, 2005-ben Hungart Ösztöndíjat, 2006-ban Körösfői-Kriesch Aladár Művészeti Díjat, 2009-ben Ferenczy Noémi-díjat nyerte el. 2008 óta volt tagja az Európai Tudományos- és Művészeti Akadémiának (Salzburg).
Remsey Flóra gyermekei, Dávid és Benjámin viszik tovább a családi hagyományt. A művésznő férje Anti Szabó János volt.
