2026. július 20-24-ig zeneszótól volt hangos a Kismarosi Falumúzeum. Jó szokásuk szerint ekkor jöttek össze azok a gyerekek, akik érdeklődnek a zene iránt, és szívesen zenélnek, dalolnak együtt a testvéreikkel és a barátaikkal. Idén 27 gyermek gyűlt össze az óvodás korúaktól egészen a 11-12 éves korig.
A tábor lelke Boruzsné Bűdi Katinka volt, akinek sajnos kissé berekedt a hangja erre a hétre, de az énekszó így sem maradt el. Nem beszélve a citerázásról: évek óta vendégünk Sélley Etelka citeratanár – nem mellesleg Katinka édesanyja. Vezetésével az utolsó napon komplett műsort adtak a gyerekek kezdőktől a haladókig. A Zene Házába szervezett kirándulás újfent nagy élmény volt mindenkinek.
Vendégeink is voltak: Boruzs László keramikus-tanár úr, aki korongozott, agyagozott a gyerekekkel, és persze a zenészek: a sokunk által kedvelt Lachegyi Imre furulya-kollekciójával, Laczkó-Pető Balázs, a kiváló ütős dobjaival, Faragó Laura énekművész a szép Szent István, énekeivel, Kalászné Enyedi Krisztina a gitárjával, Gézsi Zsuzsi
különleges foglalkozásával és slusszként a Suhaj zenekar fergeteges zenéivel és táncaival.
Köszönet illeti a fenti szakmai programvezetőket, a Patak vendéglőt a finom ebédekért, a Kismarosért Közalapítványt a támogatásért – amellyel a testvéreket küldő családokat tudtuk támogatni -, a nagyszülőket, akik elkísértek a Zene Házába, Kenderes Margó nénit és Bocskai Borit, akik önkéntesként a segítségünkre voltak, a szülőket, akik gyümölccsel és
süteményekkel kedveskedtek a táborozóknak. Köszönet a Kismarosi Falumúzeumnak, amely a pompás helyet biztosította, és a Dunakanyar Közösség Színtérnek; tőlük az asztalokat és padokat kaptuk, valamint Kiss Ráhelnek, aki az agyagozásnál nyújtott technikai segítséget. És nem utolsósorban a gyerekeknek, akik érdeklődők, együttműködők voltak, és vidáman „vették a lapot”.
A tábor végén szinte mindenkitől elhangzott: jövőre is jövünk!
Úgy legyen!
vgy
