A karácsonykor megszülető gyermek, nem magányos Isten!

0
899
OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Isten szeretet, folyamatosan közeledik hozzánk, Önmagát akarja nekünk ajándékozni. Karácsony ennek az ünnepe. Isten áttöri az eget, hogy hozzánk jöjjön. Alá száll a mennyből. Alá száll az én poklomra, bűneim szintjére, hogy felemeljen, magához öleljen engem.

Minolta DSC

Számos megkeresztelt ember nem veszi észre, hogy még mindig ószövetségi hitben él, ahol a vallásosság a parancsok teljesítésében merült ki. Az evangéliumok gazdag ifjúja nem tud átlépni az Ószövetségből az Újba: megreked a törvényteljesítés szintjén. Az Újszövetség újdonsága és Örömhíre, hogy többé már nem kell félelemben élnem, mert meghívásom van a Isten szeretetközösségébe, és már itt a földön megtapasztalhatom annak boldogságát, hiszen maga az Isten van jelen azok között, akik Jézus nevét segítségül hívják. Úgy mondják, hogy a szentírásban 365 alkalommal szerepel ez a kifejezés: „Ne félj”.

Isten minden nap elém jön ezzel a bátorítással: Ne félj! Az Enyém vagy mindenestül. Akár foglalkozol Velem, akár nem, akár eljössz Hozzám, akár nem, az Enyém vagy, Hozzám tartozol. Karácson éjjelén megjelenő angyalok is ezzel biztatják a pásztorokat: „Ne féljetek”.

A társadalmunkban – és sajnos családi kapcsolatokban is hódító – valamit valamiért szemlélet eltűnik, feloldódik abban a szeretetben, amelyet Jézus hozott közénk: amit az Atyánál látott, azt élte, és a mennyország előízét hozta közénk. Az ő szeretetének mértéke a mértéktelenség.

OLY KÖNNYŰ HÁBORÚSÁG OKOZÓJÁVÁ VÁLNI A VILÁGBAN. A JÉZUSTÓL TANULHATÓ ÉS ÉLHETŐ SZERETET VISZONT ELHOZZA KÖZÉNK A MENNYORSZÁGOT: MUNKAHELYEN, CSALÁDBAN EGYARÁNT. A SZERETET CSODÁKRA KÉPES ÉS NEM SOKÁIG LEHET ELLENÁLLNI NEKI.

Ha át tudok lépni egy határvonalat, és megteszem szeretetből azt, amit már nem várnának el tőlem, amire már nem vagyok köteles, abban a pillanatban ráléptem annak a szeretettapasztalatnak az útjára, mely a Isten szeretetáramába kapcsol.

Nem felejthetjük el továbbá, hogy a mi Urunk szegény. Szegény azért, mert folyamatos adás, ajándékozás az
élete – s én, aki rá hasonlítok, identitásomat önmagam ajándékozásában találom meg.

Az első bűn óta bujkálunk a kert fái között, félünk az Istentől, és ő utánunk jön, hogy hazavigyen az atyai házba, a boldogság házába, mert ő mindig előbb lép. Egy gyöngédség nélküli Atya érzéketlen atya volna. Jézus minden tanításában róla szól: olyan szabadságra hív, hogy egyedül az Atyától függjünk. Ha vágyunk erre a szabadságra, az segít kilépni önmagunkból. A kígyó szüntelenül el akarja venni ezt a szabadságot a javak birtoklásával, hogy lerombolja meghívásunkat, mely a Isten szeretetközösségébe szól.

Az Atya örömében való részesedésre lettünk teremtve, s erre csak egyféleképpen, egész életével válaszolhat az ember: úgy, ahogy Mária tette, aki mindent odaadott.

Isten tehát, aki szentháromságos szeretet, egyre inkább, évről évre meghív Karácsony ünnepén, hogy elmélyedjünk az ő titkában, és megtapasztaljuk, hogy miként lakozik ő mint Háromság az emberek között, s bennünk, emberekben.

Gáspár István atya, Kismaros plébánosa