Az elmúlt hétvégén újabb szemétszedő akció volt Kismaroson, az Óhegyi ároknál. Ez már a harmadik idén, és még messze van a vége. Évek, tán évtizedek mocska lapul a mélyben.
Néhány őrült ezen a hétvégén is úgy gondolta, hogy nincs jobb dolga, mint alá merülni e szennyes szurdokba. Pedig nem is akármilyen hely, a környéken az egyik legfontosabb ökológiai folyosó a Duna és a Börzsöny között. Tehát nem csak szép, hanem értékes is. Megdöbbentő és szomorú, hogy a legutóbbi pár évtizedben, amióta megtanultunk szemetet gyártani és azt szétszórni, szinte már mindenhová eljutott, érintetlen terület alig maradt. Kismaros sem úszta meg. Most az Óhegyi árok kap egy új esélyt, hátha az utánunk jövők már bölcsebbek lesznek, és megbecsülik azt amit kaptak az élettől. Persze még néhány hétvége, pár méter kötél és néhány karabíner elfog kopni addig.
Akik ott voltak:
Boros Balázs
Fadgyas Enikő
Manczur Ferenc
Néder Katalin
Néder Sarolta
Néder László
Neubauer Rudolf
Révuti Norbert
Szabó László
Ilyen is lehetne végig az Óhegyi árok:
De sajnos sokfelé inkább ilyen:
Sok zsák megtelt
Fent is lent is rengeteg, szinte soha le nem bomló műanyag
A meredek fal miatt egyszerűbb kötéllel felhúzni, mint kézben felhozni. Ledobni annál egyszerűbb volt.
Csípős pirosarany, gyártási év 2001.
A termés fele.
Fotók: Aradi Szilveszter