Az I. Világháborúra emlékeztünk

0
431

Február 22-én lélekemelő, ám egyúttal torokszorító közös emlékezést élhettek át mindazok, akik nem akarnak felejteni. Emlékezni akarnak, egyrészt a háború áldozatai iránti kegyeletből, másrészt a hősök előtti tiszteletből. Mindenek felett pedig azért, hogy ne fordulhasson elő még egyszer az a rengeteg borzalom, ami akkor.
Oszlásnak indult, bűzlő, bomba által megcsonkított emberi holttestek között, a véres sárban hasaló, éhes, beteg katonákra emlékeztünk, akik közül sokan ugyanúgy végezték.
Ilyen nem fordulhat elő többé.

 

OLYMPUS DIGITAL CAMERA
Aztán vége lett az I. Világháborúnak. Vagy nem lett vége. Hamar jött a második. És talán még ma is tombol. Talán az első sem 1914-ben kezdődött, hanem sokkal-sokkal régebben. A háborúk kiterjedése és intenzitása változik, de a lényege soha. Az mélyen hörgő, dübörgő gonoszság, az ugyanaz. A világon valahol mindig háború zajlik, ahol ezrek, meg tízezrek szenvednek és halnak meg pokoli kínok között.
Most éppen hozzánk közel is, Ukrajnában.
Február 22-én fotók, versek, énekek és emlékiratok felidézésével együtt emlékeztünk az I. Világháború áldozataira, hőseire: érintett rokonok, leszármazottak, érdeklődők, kismarosiak és nagymarosiak. Azért, hogy legyen végre béke.
Döbbrössy Mihályné Valentin Krisztina, Tharan Marianne, Néder Sarolta és Horváth Toni volt segítségünkre mindebben.