Az első kiállítás a már felújított falumúzeum épületében advent első vasárnapján nyílt meg. A három kiállító teremben egy-egy feldíszített karácsonyfa és köré rendezett tárgykompozíciók várták a látogatókat. Az alkotókat az a belső erő hajtotta, hogy tudásukat ne csak megmutassák, hanem át is adják, hogy lehessen belőlük meríteni ötleteket átvenni. Hiszen – ahogyan fogalmaztak – az örökkévalóságba a tudást úgysem vihetik magukkal, azt még az életben szét kell osztani. De motiválta őket annak a keresztény hagyománynak a felkiáltójeles megtartása is, amelybe beleszülettünk. A mondanivaló találkozott a múzeumalapítók eredeti szándékával is, hiszen egyháztörténeti kiállítás az alapja magának a gyűjteménynek.
Köszönet Plank Editnek a két csodálatosan szép fenyőfáért, amellyel a kiállítást megajándékozták és amely szándékaik szerint rászorulókhoz kerül majd a kiállítás zárását követően. A Kismarosi Karitász már meg is hozta a döntést: egy bajban lévő kismarosi család és egy rászoruló intézmény kapja a fákat ez utóbbi díszítéssel együtt.
A volt iskola-teremben a nagyszülői generációt képviselve Andresz Zsuzsi kézzel készült munkáit mutatja be, horgolt csipkéket, abroszokat, függönyöket, futókat, díszeket, horgolt figurákat sorakoztat fel a tárolókban. Valamennyi tárgy önálló alkotásnak számít, mégis, így egyberakva, felöltöztetve velük egy 70 négyzetméteres termet – az alkotóművészeti folyamat is láthatóvá válik. Az elegancia éppúgy jelen van benne, mint a játékosság, a meghittség és kirajzolódik az alkotó személyisége is. Minden ablak egy szín, egyidejűleg egy színtér is. A téli erdő medvékkel és kötegelt rőzsével, az ezüsttel megterített ünnepi asztal, a pirossal feldíszített gyerekszoba vagy bejárati ajtó és az elengedhetetlen családi asztal, ahol most egy horgolt betlehemes is elfér. Békés családi együttlétek öröme sugárzik róluk kisvonattal, kiskönyvvel, kisangyalokkal. A berendezéseket odaillő múzeumi tárgyak egészítik ki: korabeli kézimunkák, a régi templomi betlehemes, egy Mária és a kisded festmény és egy elsárgult családi fénykép a 11 gyermekes (13-an születtek, de 11-en élték meg a felnőttkort) Nikischer-Bonifert házaspárról.
A középső szobában is családi vállakozásban dolgoztak az alkotók, mint középső generációsok. Bemutatták, mennyi mindent lehet készíteni úgy, hogy pénzt költeni el sem indulunk. Laufer Barbi és kislánya Adél fenntartható díszei lógnak a fán: egy ki nem dobott cipősdobozban elfért majd minden kellék: néhány írólap, tapéta maradék és krepp papír, 32 aranydió és 23 fenyőtoboz, egy pár színes ceruza, vagy filc, egy marék szódabikarbóna egy kis ragasztó, szalvétatechnikával újjá varázsolva. A végén a cipősdoboz is felkerült a fára, de már átalakulva havas, cseréptetős, fényes-ablakos családi házként arany szalaggal felfüggesztve. Laufer Barbi kifordított papírzacskóból készített egyszerű, mégis dekoratív csomagolást. Belül bolti zacskó, kívül arany és fehér városképek. Csak rajzolva. Barbi és férje egy babaházat is megálmodtak. A tűzifának odakészített, leselejtezett polcot a családfő vette kezelésbe. Az emeletes babaház alsó szintjén padlószőnyeg, fent hajópadló, gerendás mennyezet, tapétázott falak. A kandallóban és a vas kályhában ég a tűz, a falon festmény és feszület, a terített asztalon virág, csillár elhasznált ékszerekből. Az egész 19. századi. Két udvarhölgy és Sziszi vannak otthon, az uralkodó házon kívül van, a királyné babakocsit tol. Karácsony van.
A babaház másik felében német nyelvű családi könyvek majd 100 évesek. Ez a szoba is múzeumi tárgyakkal egészül ki. A karácsonyi sütemények készítéséhez szükséges kellékek dédanyáink konyhájából. Mérleg és súly készlet, mákdaráló, kuglófsütő, habverő (kézi persze) sodrófa és néhány – gyerek konyhába való – pici tárgyacska. Ebben a teremben van az a bölcső is amelyben utolsóként éppen Barbi ringott még de, hogy azt megelőzően száz évre visszamenőleg még kik lakták, azt itt meséli el Teri néni.
A legbelsőbb szobában a jövő generációja foglal helyet. Az ő alkotásaik díszítik a fát. A Kis Morgó Óvoda is kitett magáért. Arany dió, fehérre festett tojástartó-angyal, papírcsipkék, fehér, fűzött girlandok és az elengedhetetlen mézeskalács feltálalva, felfüggesztve házikónak használva. Ehhez sem kellett sok anyag, annál több kedvesség és munka az óvó nénik – Fábián Réka és Györei Vera – részéről. Múlt század elején kattintott kismarosi tájképekkel, akkor hímzett gyermek ruhácskákkal, német nyelvű házi áldással és Riener tanító és Ilonka néni által használt, most rendbehozott – talán még Óbudáról ideszekerezett – tálalókkal meg egy Zinger varrógéppel egészül ki a kollekció.
Köszönet minden alkotónak, szervezőnek, segítőnek és érdeklődőnek, akik a nap folyamán legalább 100-an voltak, hála az egyházközségi családi napnak is – Áron atyával és a templomos szervezőkkel való együttműködésnek és a Német Nemzetiségi Önkormányzat által szervezett Köztársaság téri adventi gyertyagyújtó közösségnek, a Marus Hagyományőrző tánccsoportnak, akik közül szintén sokan eljöttek még este. Az időszaki kiállítás 2022 advent harmadik vasárnapjáig tart, előzetes bejelentés alapján látogatható Györei Piroska segítségével: +36 20 227 7775
Néder Sarolta
(fotók: Kismarosi Kikiáltó)
Csillagok útján…
Valahol odafenn már hangol egy zenekar,
peng a húr, dallam fut az orgonán,
harsonák fényesen ragyogva várják a jelet, a csodát.
Csillagok útján az üstökös rajtvonalnál áll,
Betlehembe indul a pár, aki a megváltó gyermekre vár.
A három királyok tudják merre induljanak el,
egy istállóban egy jászol a cél, melyben csöpp gyermek nyitogatja szemét.
A fényre, a hangra felfigyel az ember,
bűnös és nyomorult,
vérben és mocsokban éli életét,
most mégis felemeli fejét.
Indulna ő is a jászolhoz, de megkötözve áll,
bilincseit kéne levetnie ahhoz,
és remélni, hogy ő is odatalál.
A remény és ígéret, melyet kapott,
hogy őt is megváltja kit eddig tagadott,
megoldja láncait.
Az üstökös minket is vezet,
A kisgyermek az istállóban vár….
karját körénk öleli és a szívébe zár.
Andresz Zsuzsi 2015 december 3-án írt verse, amely elhangzott a Kiskarácsony kiállítás megnyitóján, a szerző előadásában 2022-ben advent első vasárnapján.