„Csillagokon túl örök béke honol,
És győzedelmi pálma vár a jókra,
Szent himnuszokat zeng az érkezőknek
Angyalok kara…”
(kismarosi temetési népének)
Hosszú élete volt, akár az Édesanyjának. Megpróbáltatásokkal teli, de tevékeny, a szépre, jóra törekvő 96 év.
Különös kapcsolata volt Anyánkkal. Ugyanazon a napon ünnepelték a születésnapjukat, és minden év április 14-re megérkezett az általa rajzolt-festett képeslap, ahogy karácsonyra és húsvétra is.
Önkéntelenül is eszünkbe jut kedves lénye, valahányszor elmegyünk az apró, piros virágú
szobanövény mellett, melyet tőle kapott, és még most is dúsan virágzik.
Ő volt a legutolsó, aki elment a kismarosiak közül, akik megjárták a málenkij robotot. Szellemisége volt az egyik vezérfonala a fájdalmas időre visszatekintő az Élni muszáj című filmnek. Emlékei segítettek abban, hogy Kismaros történelmének „tragikus, de példát mutató fejezetét az utókor megismerhesse, hiszen a szenvedések mögül az élni akarás és a felebaráti szeretet sugárzik felénk.”
Cica néni, – mert így hívtuk Őt – életét mély hittel élte. Minden jót az Isten kegyelmének tekintett, és nem mulasztott el hálát adni Neki érte.
Emlékét nemcsak a filmvászon, a képek, a könyv, az újságok lapjai és a hangszalagok őrzik. Itt marad a szívünkben, amíg csak élünk.
Végvári Györgyi
M. Poldauf Mária Cica néni – az utolsó élő túlélőként – 2023 januárjában, Kismaroson, a malenkij robot megemlékezésen, a ciszterci rendelő előtt
Fotó: Ivor Andrea
