(A cikk szerzője Borka Elly)
Tárnok Marica színész, bábszínész, rendező, meseterapeuta a „ligeti közösség” tagja, Börzsönyligeten talált otthonra. Bár hegyen, völgyön többször is találkozhattunk vele, mégsem sejtettük valójában kit tisztelhetünk személyében. Majd elérkezett egy szép tavaszi nap, és Marica kedvesen meglepett bennünket. 2025. szeptemberében a Magyar Népmese Ünnepén, a börzsönyligeti Mókus utcát a Mesék Vidékévé változtatta át. A Benedek család emlékhelyén Benedek apó mesepadja köré egy derűs mesedélutánra invitálta az itt élőket, a kicsiket és nagyokat, s a messziről jövőket. „Tegnap az öreg tölgyek újból szép meséket hallhattak Tárnok Mariann előadásában. Én nem gondoltam, hogy ebből a helyből mi lesz. Én csak egy padot alkottam. Jólelkű emberek meg felkarolták és továbbszőtték. Élettel megtöltve a padocskát…” – Burger Sándor az emlékhely kialakítója, s a nevezetes pad megalkotója így idézi meg a délutánt. Az eseményen a résztvevők nem csak a mesevilághoz, de egymáshoz is közelebb kerültek.
Sándor és Marica – szívvel, lélekkel – a közösségnek igazi nagy szolgálatot tettek. Már a mesedélutánon megfogalmazódott bennem a gondolat, többet kell megtudnunk a Mesetündérről is, aki a jeles napon emlékezetes mesepercekkel ajándékozta meg a közönséget.
Marica 20 éves kora óta aktív szereplője a kortárs színjátszásnak. Noha eredetileg színészként indult, a bábművészet lett az igazi szerelme, amelyben új kommunikációs formákat talált. Erről így vall: „Kórházi segítő szolgálatban kezdődött… Akkor még csak egy-két ilyen kezdeményezés volt az országban. Alig volt eszközöm ahhoz, hogy felvidítsam a gyerekeket, akik ott feküdtek súlyos betegen infúzióhoz kötve. Kétségbeesésemben megcsavartam egy lepedőcsücsköt, és valami csoda folytán félórás önfeledt játékot biztosítottam ezzel egy kisfiúnak. Akkor azt éreztem, hogy valami fantasztikus dolog történt, és hogy nekem ez kell.”
Alkotótársával Sz. Nagy Mária színésszel, bábszínésszel, tervezővel, homokrajzossal a bábszínészek „Stan” és „Panjaként” immár hosszú ideje mulattatnak gyereket-felnőttet – gyógyítanak, oldanak lelkeket – meghökkentő művészi megoldásaikkal. A Társalkotó Egyesület működtetése segítségével több, mint egy évtizede alapították meg önálló társulatukat: a „Marica Bábszínházát”. Legfontosabb alapelvük szerint a báb valójában nem egy tárgy, hanem kapcsolatteremtési lehetőség két ember között, kulcs az átéléshez, és minden életkorban lehet szórakoztató és terápiás eszköz. A Marica Produkció további alkotói: Kucska Zsuzsa gyermek könyvtáros, László Lilla zenész.
Magukat így határozzák meg: „Bábmiből lehet bábmi bábhogyan!” Bábszínház. Alkotóközösség. Társalkotók. Társalkotó közösség, akik a tárgyak metamorfózisán keresztül játszanak, mesélnek. Leginkább: életre keltjük az élettelent, nevetést varázsolunk oda, ahol eddig nem volt. Játszunk, mesélünk, alkotunk. Bábszínházi előadásainkkal járunk színházba, kultúrházba, erdőbe és iskolába, mesélünk este a tűz körül felnőtteknek és az oviban gyerkőcöknek; énekelünk és rajzolunk, táboroztatunk. A mindennapi élet használati tárgyai válnak káprázatos mesefőszereplőkké, a tárgyanimációs ráhangoló játékok észrevétlenül szövődnek népmesei ihletésű akciódús történetekké. Így alakul át a meseszálon egy olló vagy karnisvég balerinává, esetleg űrhajóvá…
Mesetúráinkat erdőben, parkban, fás szabadtéri környezetben tartjuk; ahol a képzelet és a mesék szabadon szárnyalhatnak, mint egy madár. (…) Az évszakhoz, ünnepkörhöz illő mesékbe észrevétlenül pottyan bele a néző, aki így rögtön részese is lesz a közös játéknak. A mesetúrák során nagy hangsúlyt kap a természetvédelem; a természet szeretete, óvása, illetve az újrahasznosítás.
A társulat rendkívül elkötelezett speciális képességű gyerekek és felnőttek társadalmi integrációja iránt, élményterápiás, művészeti, kézműves foglalkozásaikkal és drámapedagógiai programjaikkal pedig igyekeznek elérni a legkiszolgáltatottabb hátrányos helyzetű csoportokat is. Ez évtől a Rámpa – kulturális akadálymentesítő tér állandó otthonuk. Országjáró színházként ahová hívják őket, szívesen elmennek. A közelmúltban a Folyóparti Mesék keretében a szomszédos Verőcén láthattuk produkciójukat. De külföldön úgy, mint legutóbb Írországban is, megfordultak…
„A túlvilág a mesében, a meseterápiában a ’lehetséges’ világa is. Azok a részeink találhatók ezen a túl-világon, amelyekkel még nem sikerült kapcsolatba lépnünk. Pedig ha alászállunk értük, a mesék tanúsága szerint képesek leszünk mindarra, amit lehetetlennek gondoltunk…” (Boldizsár Ildikó: Meseterápia).
A börzsönyi erdőségben egy gyógyító, közösségteremtő mesedélután hangulatában új hagyomány született. Marica a mesepadnál a jövőben nem csupán a gyerekeknek, de a felnőtteknek is szeretne majd rendszeresen mesét mondani…
Kedves Marica! Köszönjük a szép, tartalmas, mesés délutáni pillanatokat!
(Cikk és képek forrása: Marica Produkció honlapja, Marica facebook oldala, Burger Sándor fotója).
Borka Elly
