Hagyományosan az 1956-os forradalom és szabadságharc nemzeti ünnepén kerülnek átadásra Kismaroson minden évben a település kitüntető címei. 2025-ben a Kismaros Díszpolgára elismerést Ladányi Károly kapta, a Kismarosért Érdemrendet Sintár Antal vette át.
Az ünnepi műsorban Faragó Laura Kossuth- és Magyar Örökség-díjas népdalénekest, Kismaros díszpolgárát hallhatták a megemlékezés résztvevői. Az esten közreműködött Zelei Zsolt és Kovács Krisztina.
Ladányi Károly meghatározó személyisége Kismarosnak.
Tevékenyen részt vett a falu életében, különösen, ha az iskoláról vagy a gyerekekről volt szó. A kezdetektől a megvalósulásig tevőlegesen részt vett a 8 osztályos Vilcsek Gyula Általános Iskola építésében, melyet 1990-ben adtak át.
Az iskola életében is szerepet játszott. Az ez időben megalakult Iskolaszék elnöke volt, és ilyen minősítésben véleményével segítette a mindenkori igazgatók kiválasztását. Fontosnak tartotta és szívén viselte tanulóink műveltségének a fejlesztését, ezért szorgalmazta és segítette a Montágh Imre iskolai könyvtár létrejöttét.1990-től Kismaroson képviselőnek választották meg, 1994 és 2002 között alpolgármesterként tevékenykedett. Mindig a falu érdekeit tartotta szem előtt, ha kellett, árvíznél homokzsákot pakolt, vagy gyermeknapot szervezett, tanszereket vitt többedmagával a székelyföldi iskolásoknak.
Mint igazi közösségi emberhez, bármely ügyben, bármikor lehetett hozzá fordulni, mindenhol ott volt, ahol szükség volt rá és a tapasztalataira. Színes egyénisége, segítőkészsége kimagasló volt.
Ám nemcsak a falunkban végzett kiváló pedagógiai munkát. A Bernáth Kálmán Református Gimnázium, Kereskedelmi, Vendéglátóipari Technikum és Szakképző Iskolában 2015. évi nyugdíjba vonulásáig lelkiismeretesen, nagy hozzáértéssel végezte tanári és iskolavezetői munkáját.
1971 elején kezdte pedagógiai munkáját a váci Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskolánál, mint az élelmiszer eladó tanulók szakoktatója. Diplomáját a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán szerezte. Néhány év múlva gyakorlati oktatásvezetővé nevezték ki, majd igazgatóhelyettesi feladatokkal is megbízták. Aktívszerepet vállalt az új szakmák beindításában, nevéhez fűződik a vegyesbolti eladó, háztartási felszerelések eladója, húsfeldolgozó szakmák beindítása az 1980-as években. Az akkori Belkereskedelmi Minisztérium azzal a feladattal is megbízta, hogy először az érdi, majd a szentendrei Szakmunkásképző Iskolában indítsa be a kihelyezett tagozatot. A tehetséggondozás mellett kiemelt figyelmet fordított a felzárkóztatásra szoruló tanulókra is.
Pedagógiai elkötelezettségével 44 éven keresztül példát mutatott kollégái, beosztottjai számára. Magas követelményeket támasztott a tanulókkal szemben, diákjai szerették és tisztelték. Rendkívüli teherbírás, szorgalom és aktivitás jellemezte munkáját. Itt is figyelemmel kísérte a kismarosi gyerekek sorsát, a szülőkkel napi kapcsolatban állt.
Embersége mélyen hívő vallásosságával is összefügg, a református egyház vezetésében aktívan részt vett. Sok-sok diákot és pedagógust tanított meg arra, hogy mit jelent értéket teremteni. Több évtized diákjai és pedagógusai emlékeznek rá nagy szeretettel. Istenfélő ember, akit jól jellemez a 180. zsoltárdicséret néhány sora:
„Ó, boldog az az ember, ki Isten útján jár, Törvényét tartja szemmel, és mindig őrá vár, Kik Istent szívből óhajtják és őrzik bizonyságát, Hűségét meglátják.”
Sintár Antal évtizedeken keresztül volt a falu képes krónikása.
Egy emberöltőn át minden fontos kulturális eseményen részt vett, fotóival megörökítette a meghatározó pillanatokat. Jelen volt az iskolai és óvodai rendezvényeken, évnyitókon, évzárókon, ünnepségeken. Dokumentálta a művelődési ház közösségi programjait, a szüreti felvonulásokat, a nőbáloktól, a cserkészet újjáalakulását, az úrnapi körmeneteket, a Falumúzeum létrejöttét.
A faluban mindenki számíthatott rá: Kossuth Lajos utcai műhelyében készítette az igazolványképeket.
Fotóreprodukciói ott voltak minden kismarosi háztartásban, a Kismarosi Kikiáltó alapítása óta pedig rendre nyomtatásban is megjelentek munkái, fényképes tudósítója lett a falu eseményeinek.
A társadalmi történéseken túl lírai felhanggal dokumentálta a falu épített és természeti örökségét. Máig él emlékezetünkben Gyökerek című fotója.
Kapcsolódó cikk:
