Kik a hősök? Mártírok, áldozatok, szentek? Kik voltak a mi hőseink? Sorsközösségük az erős, megingathatatlan hit, mellyel a magyar hazát, nemzetünket, családjaikat és a Jóistent szeretették és szolgálták. Ötvenegy név olvasható a kismarosi hősök falán, e két márványtáblán a templom oldalában, és nem feledhetjük, hogy a málenkij robot fiataljai is ugyanúgy a világháború áldozatai lettek. Ki tudja, hány névre emlékezünk szívünkben hősként a mai napig.
Azok a falubeliek, akik a behívó parancsot követően idegen országokban harcoltak, feltétlen hűséggel szolgálták hazájukat, miközben minden percben az otthon maradottakra gondoltak, és talán a legtöbbjük imádságos lélekkel fohászkodott, hogy egyszer még hazatérhessen. A fegyvert szorító kéz a magyar hont szolgálta, de a citromlével titkosan hazaírt levelek a családnak szóltak, üzentek, hogy még élnek. Megrendítő, milyen sokan nem térhettek mégsem haza. Úgy érzem, hőseink egyben mártírok, áldozatok és szentek is.
Nem értek egyet azzal a véleménnyel, hogy ami fájdalmas, arra ne emlékezzünk, hanem próbáljuk meg elfelejteni. E márványtáblákon valamennyi név valamennyi családnak mély fájdalom, drámai emberi sorsok, melyek a mai napig könnyeket fakasztanak. Fontos, hogy emlékezzünk rájuk, mert amíg a hőseinkre emlékezünk, addig mindazokra az értékekre is emlékezünk, amelyekért őseink életüket adták, áldozatok lettek, mártírok lettek, szentek lettek.
Addig, amíg számunkra is fontos a magyar haza szeretete, a családunk szeretete, a falu, a város, a közösség szeretete, addig emlékeznünk kell a hősök napján múltunk kiemelkedő alakjaira, mert hőseinkre emlékezve tudunk hitet tenni magunk is ezen értékek mellett.
Neubauer Rudolf
polgármester
István Atya
A Kismarosi Sváb Muzeális Gyűjtemény és a Német Nemzetiségi Önkormányzat is elhelyezte koszorúját
Neubauer Rudolf polgármester koszorúzott az önkormányzat nevében
Az emlékezés koszorúi a templom falán