Így táboroztak az “indiánok” és a “háziasszonykák”

0
97

Ezúttal a gyerekek szavaival értékelem a két tábort. Egyszerre zajlott; az indiánok jórészt terepen voltak, a főzőcskézés a múzeumban folyt. (Akit érdekel, hogy mi köze van Kismarosnak az indiánokhoz, az nézzen utána Baktay Ervin életrajzának. Az 1930-as években a kismarosi szigetre szervezett indián táborokat, visszaemlékezések szerint fekete zokniban masíroztak a Duna utcában a táborhelyre.).

A 21. századi indiánok így értékelték a hetet: a legjobban a királyréti kirándulás tetszett, ott is a barlangászás és a gránátkeresés. Tetszett az íjászat és a légpuskázás, a kincskeresés, a pénteki bandázás a Duna-parton. Egész héten nagyon finom volt a kaja – Heidi, Erik, Bence1, Matyi, Benjamin, Bence2, Peti, Ábel, Kristóf és Máté foglalta így össze a kalandokat. Uff!

A kis háziasszonyok igazán kitettek magukért, ezt a hazaküldött kóstolókról szóló visszajelzések is igazolták. A legnagyobb sikere a kőlevesnek és a sárgabarackos-mákos krumplisgombócnak volt, no meg a csokicsipsznek. De alig maradt a finom krumplifőzelékből és a csirkés-kolbászos nyársakból is, nem beszélve a pompás házi fagylaltról. Az első napon dagasztott kiflikből és zsemlékből még az indián csapatot is meg tudtuk kínálni. (figyeljék majd a honlapot, nemsokára megjelennek az itt elkészített ételek receptjei is)

A nagy hőség ellenére pompás hetet zártunk! Köszönöm az remek, összeszokott csapatmunkát Zelei Bori néninek, Kenderes Margó néninek, Zelei Daninak, Dukay Benedeknek és Radnóti Attilának.

Végvári Györgyi

(A címlapképen az Indián tábor egy pillanata látható. Fotó: Végvári Györgyi)